Bár, ha jobban belegondolok.. ez egy tömeggyártott termék..
Ideértek .
Az igazgatónő betessékelt minket az irodába. Hát mit ne mondjak szinte belökött minket az ajtón ... Tágas és világos volt az irodában a barack színűre festett falak még tágasabbá tették. Az íróasztal mögött egy Bálna nagyságú ablak helyezkedett el szintén barack színű függönykel. A szoba egyik hosszabb oldalán könyves polcok-szekrények a másik oldalt növények és fiókos szekrény.
- Üljenek le ! - mondta az igazgatónő miközben ő is helyet foglalt az asztal mögött. - Kérem mondják el az iskolai házirendet !!! - förmedt ránk mérgesen.
Na jó az meg mi a ...... ??? Ránéztem a vöröskére aki lapít mint a nyúl, úgy látom gőze sincs a dologról pont úgy mint nekem. Bár van egy olyan érzésem nem sajnálhatja amit tett, inkább csak egy bevált taktika lehet nála hogy gyorsabban szabaduljon. Lehet jobb lenne ha én is lapítanék. Ezzel elkezdtem lefelé csúszni a széken, de amikor megláttam a dirinéni arcát ... lefagytam. A kontya szétesett és még a kezében lévő papírt is szétcincálta .
- Van egyáltalán fogalmuk róla hogy mi az a házirend??? - egyre idegesebb, kezdek félni... - Gondoltam, mondják meg mióta lehet enni órán és Castiel - áá szóval így hívják a vöröskét - a telefon használata mióta megengedett?? - Laapíts Lapíííts lapíts mint egy nyúl vadászatkor, lapíts lapíts... úgy van lapíts Castiel LAPÍTS Hogy nekem kelljen beszélni az idegbeteg dirinénivel úgy van ügyes vagy GRAT!! Köszi szépen.. Igaz hogy elvárom a tiszteletet de ez már sok!!
- Kérdeztem valamit! - Mondta egyre hangosabb hangnemben az igazgató néni. És erre csak úgy kibukott belőlem ...
- Hát jóvan na mit tehet az ember ha lekési a buszt és ha éhen hal az éhségtől mert nem volt ideje reggelizni ? - itt láttam hogy az igazgatónő közbe akar szólni ezért gyorsan folytattam - Egy dolgot tehet órán eszik!! - mondtam az utolsó szót már állva . Ezért akkorát fogok kapni ...
- Most azonnal tűnjenek a szemem elől, és még egyszer elő ne forduljon!! - Ennél a mondatánál összerezzentem, attól még hogy van vagy 120 éves tud ordibálni mit ne mondjak. Szép lassan és óvatosan felálltunk majd kisétáltunk az ajtón miután elnézést kértünk, legalábbis én mert a vöröskétől max egy morgást lehetett hallani, ahogy odaértünk az ajtóhoz azonnal ki is rohantunk nehogy a dirinéninek eszébe jusson még valami hogy bajba tudjunk kerülni. Mikor jöttünk az ajtón a vöröske hozzám szólt.
-Kár hogy nem láttam hogy mit műveltél!
-Jobb is!
-Pedig szívesen röhögtem volna egy kicsit.
-Azt akarod hogy eltörjem az orrod ?
-Chh pont te ?!
- Mér? Bajod van?
- Csak nézz magadra Roxi ! - jó hogy nem roki.. kutyanév..
-Nem Roxinak hívna !
-Most már igen!
- Wáhááá !!! - ezzel szó nélkül otthagytam, felhúztam az orromat és elmentem. Úgy éreztem magam abban a pillanatban mint egy plázacicmic..
Megsértett... Na jó nem, enyivel nem lehet. De ne hívjon már Roxinak. De most komolyan miért hív így? Ekkor végig néztem magamon. Oké most már leesett , de attól még hogy így öltözök ne hívjon már Roxinak ennyiből én is hívhatnám így! A nagy gondolkozásom közben becsöngettek! Ahh na mindegy mi lesz a? Kövi óra ... tesi azt inkább kihagynám utálok tesizni ( + nem is volt időm át öltözni ), de ezzel szerintem nem vagyok egyedül, azért fulladjak ki hogy boldog legyen a tanár, hát nem én nem fogok csinálni semmit! Bár, első tesiórám lesz, és a mai után.. Picit jobb fényben kéne bemutatkoznom.. Elmentem az öltözőbe de persze a lány öltözőbe, út közben elgondolkoztam azon hogy itt nincs semmi körbevezetés meg semmi mert csak az igazgatónő elmondta mi merre van és kész meg se mutatta... Ha benyitnék a fiúkhoz akkor meg persze én kapok ki..
Végre ideértem. Benyitottam ami nem volt túl jó ötlet mert pont felém repült egy cipő és ha egy fehér hajú arany barna szemű lány el nem rántott volna autógrammom lenne egy cipőtől.
-Köszi ő ... Amúgy itt mindig ez van?
- Rosalia de hívj nyugodtan Rosának és nem, vagyis nem mindig, nincs mit!
- Az én nevem Catlyn.
- Siessünk mert csak 4-5 percünk van átöltözni. Amúgy elég szigorú a tanár akit Borisznak hívnak csak 5 percet ad átöltözésre becsöngő után .
- Ahh.. akkor hát siessünk! - mondtam Rosának mert nekem 5 perc nem elég ahhoz, hogy átöltözzek a többieknek lehet hogy elég de nekem nem! A mi családunkban ez az átöltözősdi nem megy gyorsan ... De most kivételesen sikerült IDŐBEN átöltöznöm. Ezt Rosának is elmondtam neki, igaz hogy kiakadt de megdicsért érte hogy ilyen gyors voltam! Furcsa, hogy csak 5 perce ismerem, de már most úgy beszélgetek vele mintha gyerekkori barátom lenne
Mikor mindenki beért a tornaterembe a tanár akinek szőke rövid haja van és kék szeme és nagyon nagyon nagyon magas... Így szólt :
- Gyerekek mielőtt elkezdenénk a tesiórát had mutatsam be nektek Catlyn Biersack - ot - mi ki hol mi? lemaradtam miről van szó? - , és hogy miért nem az igazgatónő mutatja be nektek? - Erre én is kíváncsi lennék.. és hoy miért tesiórán.. - Őszintén nem tudom! - intett egyet hogy menjek ki mellé ( vagy elröhögöm magam vagy le fagyok habár az rám nem jellemző) . Mély levegőt vettem és elindultam mellé, de szerencsésen megbotlottam a "hercegnő" lábába persze hogy orra estem, remélem nem törtem el az orromat mert annyira de annyira fáj a picurika orrocskám + már egyszer eltörtem és nem a legkellemesebb érzés... Nagy nehezen feltápászkodtam, az egész osztály rajtam röhög és hogyha elképzelem mekkorát eshettem én is elkezdtem röhögni, de a tanár egyáltalán nem nézett hülyének hogy taknyoltam egy hatalmasat vérzik az orrom... Itt fulladozok a többiekkel a tornateremben a röhögéstől mert ez egy olyan szép esés volt hogy csak na, az óriásra nőtt tanár meg csak aggódva és értelmetlenül néz hol rám hol a többiekre .
- Gyerekek elég legyen!!! - mondta idegesen Borisz és idejött hozzám - Minden rendben? Nem esett semmi baja ? - ha lenne még erőm újra röhögni akkor tuti hogy kitörne belőlem de már nincs.
- Hát azon kívül valószínűleg eltört az orrom remekül vagyok!!
- Alexy mivel te úgysem tesizel kísérd el Catlynt az orvosiba! - amikor odanéztem a padon ülő kék hajú fiúra ... ő az aki aludt és nem ébresztettem fel. Olyan cuki így most hogy elnézem olyan mint egy kis mókus kék bundával.- Rendben ! - felállt és idejött hozzám közben a tanár adott egy zsepit. Mintha sokra mennék az ömlő véremmel egyetlen egy darab aprócska zsebkendővel.. Követtem a mókusfiút az orvosiba ahova semmi kedvem nincs menni, hogy miért? nem tudom egyszerűen utálom az orvosokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése