2015. május 26., kedd

16. Rész 2/2

//Catlyn Biersack//
A telefonom teljesen elázott mikor jöttünk haza a dombról a nagy esőben. Na igen, ilyenkor lenne jó ha az embernek vízálló telefonja lenne. Amikor letettem, Castiel már végzett a telefonálással. Nagyon idegesnek tűnt. Na és akkor most jön az hogy rákérdezzek-e vagy ne.
-Öhm.. Minden,  rendben? - kérdeztem végül rá, félve. Kinézem belőle, hogy most minden faszt a föld alá kíván.
- Lysamder. Most, éjfélkor át akar jönni..
- Meg akar téged baszni??  - tettettem a hülyét.
- Nem! Na szóval Lysamder akar jönni hogy
-Akkor te akarod megbaszni ?
-Nem!! - upsz kicsit ideges lett. Hehe. -Akadj már le erről. Na szóval ott tartottam hogy, Lysamder át akar jönni, most éjfélkor próbálni. És hát.. téged nem zavarna ha mi itt zajonganánk?
- Engem nem. Legalább hallak titeket. - mosolyogtak agyba-főbe, mint egy őrűlt - De, a szomszédok?
- Nincsenek szomszédok. - monda nagy vigyorral a képén. - Már elüldöztem Őket - nevetett fel.
- Hát nem csodálkozom. Am.. Fehér hajú barátosnénk hol lakik, hogy így az éjszaka közepén, szakadó esőben át akár jönni?- erre elkezdett röhögni. Pár perc után már Én is csatlakoztak hozzá. Az ahogyan ott fulladozva nevet..
- Lys nem lány... Habár lehet jobban nézne ki úgy mint így.- monda levegőt kapkodva hosszú idő után. - Amúgy meg a szemben lévő házban. - monda, majd egy kis gondolkodás után megszólalt. - Figyelj! Hope szobája az enyémmel szemben van. Van ott pár szoknya meg pár cekci magassarkú. Válogatása össze néhány cuccot. Ma öltöztetősdit fogunk játszani! - mondta nagy vigyorral az arcán. Asszem tudom mit, vagy inkább kit fogunk öltöztetni.   Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, és benyittottam a megadott szobába. De nem volt valami jó ötlet. A számát azon pillanatban egy jókora sikítás hagyta el. Hallottam ahogy Castiel lentről felnevet. Pink falak, függöny, fehér bútorok és szőnyeg. Sminkes tükör, egész alakos tükör minden tele mindenféle csecsebecsével. Egy igazi ribi szobába toppantam. Undorodva mértem fel a terepet. Az ajtóval szemben van az ágy, tőle balra egy éjjeli szekrény rajta egy kis lámpával. Az ágy jobb oldalán pedig van a sminktükör, rá merőlegesen pedig egy óriási fal amin egy óriási ablak térült el. Az ággyal párhuzamos falon, azaz ahol az ajtó van, vannak a ruhásszekrények. Némelyikre egész alakos tükör volt elhelyezve. Oda mentem az egyikhez majd kinyitottam. Rövid gatya, hosszú gatya, térdgatya, cica nadrág...   Akkor nézzük a következő szekrényt. Póló, póló, póló. Áhh, egy Pink topp, tökéletes.  Kiválasztottam még hozzá egy 10 centis, szintén pink, csillámos magassarkút és egy hozzá illő miniszoknyát, ami kivételesen fehér volt.  Épp indultam lefelé, mikor belerúgtam valami szőrös bigyulába, és hát nem is Én lennék ha nem esnék fel benne. Ám csak ekkor vettem észre hogy az az "szőrös bigyula" egy fehér macska. De ekkor nem számított, hogy mennyire szeretem a macskákat. Elestem. És most fáj minden egyes porcikamám.
Nagy nehezen feltápászkodtam, persze csak az után hogy elmondtam minden földi jónak azt a szerencsétlen állatot. Felvettem a földről az elejtett ruhadarabokat és elindultam lefelé.  Mikor leértem, lattam Castielt és Lysandert a bőrkanapén egy füzet fölé görnyedve. Gondolom dalt elemeztek, vagy írtak. A Vöröske úgy helyezkedett el, hogy rá lásson a lépcsőre. Így hát amint leértem észre is vett. Rámutatott a textil darabokra, majd a konyhára. Értettem a célzását, vagy mit. Az utasításnak eleget téve mentem a konyhába és tettem le a ruhákat egy székre. De, valami elkerülte a figyelmemet. Méghozzá egy asztalon üldögélő finomság volt az.  Egy málnás csokitorta volt. Már csak pár szelet volt. Nem szoktam másoknál kérdezés nélkül elvenni semmit. Habár kezdhetnénk ott is hogy nem nagyon voltam másnál. De, most túl nagy volt a kísértés. Elvettem egy darabot, remélve hogy senkinek nem fog hiányozni, ha még mégis hupsz..
Átmenet a srácokhoz. Azt a fejet amit Lysander levágott... Gondolom Castiel nem mondta el neki hogy itt vagyok, különben nem lenne ennyire meglepődött.
-Remélem nem volt élet fontosságú az a torta. - mondtam téli szájjal.
- Megetted ?? - Azta. Pár pillanat alatt milyen vörös lett a feje..
- Nem. Csak egy szeletet ettem.
-Agrr  - kicsit mérges. - Ja, Lys, el is felejtettem, Catlyn itt lesz ma este.
- Úúú... csak neem... ??
- Mi? Nem dehogy !! Te.. aww Barom!- mondtuk egyszerre a Vörössel. Egymásra néztünk majd elröhögtük magunkat. Aztán elkomorodtunk. Castiel bólintott, ezzel jelezvén azt hogy, hogy.. fogalmam sincs. De ezt most megtudtam, ugyanis ez a férfinak nevezett lény ráugrott a fajtársára.
-Jaa. Hogy akkor erre gondoltál.- mondtam közben felvettem a gondolkodó pózom. 
-Nőből van, elvileg. Mit is vártam. - pár perccel később- Na, jönné má, vagy még lezavarsz egy teadélutánt?
- Jól van na, azért le ne harapd a fejem. Még szükségem van rá. - ezzel én is rávetettem magam a fehérkére. Sajnos nekem jutott az a feladat hogy lefogjam az áldozatot ameddig a másik, azaz Cast, elfogyasztja avagy, ebben az esetben szétveri.
- Hiába, erősebb vagyok, sokkal.
-Az lehet, De... - és a fekvő helyzetünkblől ülőt csináltam, majd megjutalmaztam Lysit -ahogy Rosa mondaná- egy baszottul szenvedélyes csókkal. Persze azonnal elkábult, de nem csak Ő. Hanem Castiel is. De szerencsére gyorsan kapcsolt és jól kupánvágta Lysandert.
- Azta.. ez váratlanul ért, és áú!!
- Mi? Az hogy lekapott a deszka ?
- Héé!! - Förmedtem rá most már Én is. Lysander rám nézett majd bólintott - Komolyan! Nem akartok leszokni ezekről a bólogatásokról!? - mondtam, majd követtem a fehér hajú fiút és most ő bírkózta le a másik fiút. Mikor ő végzett az elnáspángolással én következtem. Persze sokkal gyengébb voltam mint Castiel. De egy próbát megér és Lys is segített nekem, ahogy én is neki. Letepertük a földre, fejét lenyomtam a padlóra, majd a nyakán megkerestem a legérzékenyebben pontját és oda tettem a mutató és a középső ujjam. Természetesen Lys egész végig segítségemre volt, és lefogta a rossz kisfiút.
- Na szóval ki is a deszka?
- Te.
- Azt hiszem nem jól hallottam. Mit is mondtál? - kérdeztem majd enyhén megnyomtam azt a bizonyos pontot a nyakán.
- Te. - itt már jóval erősebben nyomtam a tarkóját, és hát megtaláltam a második legérzékenyebben pontját, szerintem. - Jó, oké, felfogtam. - mondta, majd lelökött magáról, ami elég érdekesen nézhetett ki. Egy tigrisbukfenc kíséretében lefejeltem az üvegasztal sarkát ami a kanapé előtt volt elhelyezve. Azon pillanatban szétterültem a földön mint valami béka. Ha a srácok fel nem kanalaznak onnan, tutira veszem szét folytam volna a fájdalomtól és a meglepődöttségtől.  Lefektettek a kanapéra, majd megdobáltak vagy 3 zacskó fagyasztott borsóval. Persze azonnal felugrottam egy sikoly kíséretében, és elkezdtem körbe-körbe futkározni a szobában. Körübelül a 4. kör után kifulladva estem össze a szoba közepén.
- Látom jól vagy. - mondta Castiel - Na akkor mi most neki is kezdenénk a próbának. Ha normálisan viselkedsz jöhetsz.
- Jó leszek.- motyogtam kutyaszemekkel.
- de ha bármit is tönkreteszel kiállsz az esőre.
- Értettem. - mondtam, majd felmentünk az emeletre, azon belül Cast szobája melletti szobába. A küszöböt átlépve a mennyországban éreztem magam. A szoba falára gitárok voltak fellógatva, a jobb sarokban egy bazinagy dob volt. A helység másik oldalán Szintetizátor és egy zongora helyeszkedett el. Azt se tudtam merre kapjam a fejem, hova pillantsak. Tán meghaltam, és a menyországba kerültem? 

2015. május 17., vasárnap

16. Rész 2/1

//Castiel Szemszöge//
Felrohantam a lépcsőn és a fürdő felé vettem az irányt, ami az én szobám mellett volt. Bekopogtam. Nem kaptam semmiféle választ.
-Cat minden rendben? Bemehetek? - kopogtam be újra és a kezemet a kilincsre téve vártam a választ.
-Gyere! - Benyitottam és a földön egy hatalmas víztócsában fetrengő lány tárult szemeim elé. Elég szexi így, vizes haj és a combközépig erő pólómban. De e mellett még vicces is volt.
- Na, gyere!  - nyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzam a földről, Ő elfogadta a kezem és már előttem is állt.
- Hogy hoztad össze ezt a gyönyörű szép esést? Vagy hát gondolom én hogy elestél..

//Catlyn Biersack//

Az eső hirtelen jött, egyre jobban esett eszébe sem volt hogy elálljon. Mivel Castielék közelebb voltak mint a szálloda ahol mi voltunk, ezért hozzájuk mentünk. Az úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Csak futottunk mint az őrültek a ház felé. Egy nagy és szép panelházhoz érve megálltunk. A Vöröske kinyitotta a lépcsőház ajtaját, majd bement és beengedett engem is. Lassú léptekkel mentünk a lépcső felé. Már vagy az 5. emeleten járhattunk amikor megálltunk. Amikor kinyitottuk az ajtót olyan látvány fogadott minket... ami.. hát őhm.. na mindegy maradjunk annyiban hogy nem éppen volt valami szép látvány. De Cast-nak köszönhetően nem láttam sokat ebből a jelenetből, mert kezét a szemem elé rakta majd becsukta az ajtót.
- Figyel! a szobám az emeleten van. Azaz fel kell mennünk a lépcsőn. Bízz bennem, had vezesselek.- a keze még mindig a szemem előtt pihent. Aprót bólintottam majd hallottam az ajtó nyílását és azzal együtt egy hatalmas nagy nyögést. Összerezzentem. Castiel pedig jól leszidta a fentieket..  
Amikor bementünk a Vörös szobájába az ágy mellett észre vettem egy bazinagy kutyát. Próbáltam visszafogni magam és nem sikítógörcsben felmászni a plafonra. Köztudott, hogy én a nagy  kutyáktól kibaszottul félek. Hogy miért ? Elmesélem.
*Visszaemlékezés*
Tavasz van. Én a 6 éves voltam, Andy pedig 11. Engem persze ilyenkor még minden virág, bokor és pillangó lekötött. ebből nem is lett volna akkora nagy baj, ha nem követem azt a pillangót és nem megyek az erdő szélére. De akkor részletesen hogy is történt ez az eset.   Épp a suliból mentünk hazafelé amikor megpillantottam egy gyönyörű szép pillangót. Követtem, egészen az erdőig. Ott az egyik bokorban mocorgott valami, azt hittem csak egy ártatlan kiscica. Az artatlan gondolkodasommal persze hogy egy macska.. Nagyot koppantam.  Közel se volt ártatlan.  Egy kutya ugrott élénk, ráadásul veszett volt. Miért nem hallgattam a bátyámra ? Pedig Ő mondta hogy ne menjek a rengeteghez, de én nem hallgattam rá. Meg is lett az eredménye.  Ha akkor nem ránt el onnan akkor lehet hogy még most is ott lennék. Futottunk.  Olyan gyorsan ahogy eddig még soha. De a kutya gyorsabbnak bizonyult így hamar utolért minket.  Itt pedig már képszakadás. Egy kórházban ébredtem.  Mandy nem volt mellettem. Igen Mandy ez volt a beceneve. Az a klór szag,  a gépek folyamatos csipogása. Idegesített. Ki akartam onnan jutni.  Ekkor a kórterembe belépett egy orvos meg pár ápoló nő. Fapofával megvizsgáltak. Nem érdekelte őket az én kívánságom, meg sem hallgattak.  Az egyik nő befogta a számát és ezzel el voltam intézve. Nagyon megvoltam ijedve. Mikor végeztek az orvos elmondta mi történt. A kutya ami kergetett minket megtámadott. Súlyos sérüléseim lettek ( mintha én erre nem jöttem volna rá).  Egy arra járó férfi segített rajtunk. Pontosabban Ashley Purdy apja.  Ő és Andy pár kissebb sérüléssel megúszta, de engem műteni is kellet. Amilyen szerencsétlen voltam akkor is.. Persze hogy osszetörtem magam egy esés következtében. 
 *visszaemlékezés vége*
Adott egy törölköző meg egy pólót és elküldött a fürdőbe, gondolom azzal a céllal hogy fürödjek le.  Hát oké. Nem volt ellenemre.   A zuhanyzóban álltam és folytattam magamra a meleg vizet. Még midig sokk alatt álltam. Anyám annak idején mikor még Amerikában laktunk,  egy buliban lefeküdt egy sráccal és kiderül, hogy akit eddig apámnak hittem csak a nevelő apám és akit nevelő apámnak hittem az az igazi apám.. Ezért raktak ki minket. Adam mert a lánya vagyok,  Will meg azért mert nem vér szerinti gyereke vagyok.   
Már felöltöztem és a hajam fésülésével is végeztem. Indultam kifelé mikor  megcsúsztam a vizes csempén, és csináltam egy hátraszaltót  azaz hatalmasat taknyoltam.  Pár pillanat múlva Castiel aggódó hangjára lettem figyelmes. Benyitott. Láttam ahogy méregetett, majd felsegített.  Erre csak megforgattam szemeimet majd fájó fejemhez emeltem a kezem és ezzel együttes kockáztatva azt, hogy újból össze esek.  Sikerült is volna ha a Vöröske nem fog meg.
-Nem éppen úgy nézel ki mint aki jól van.
-Pedig semmi bajom.
-Na gyere.  Ne makacskodj. - ekkor felkapott az ölébe és levitt a nappaliba, ott pedig lefektetett a kanapéra. Átment a konyhába és kivett a hűtőből egy zacskó jeget. Csak most volt alkalmam körülnézni. A fa lépcső mellett a fal fehér volt akárcsak a nappaliban. A nappalival szemben a konyha ami barack színben pompázott, mint az emelet. A szobák ajtaja szintúgy hófehér volt, egy kivételével. Castiel szobájának az ajtaja fekete volt akár csak a szobájában a falak, csak a bútorok voltak fehérek. Cast visszatért és a fejemre rakta a jeget. Én csak kérdően néztem rá.
- Fáj a fejed, nem ? Gondolom nem akarsz egy nagy puplit tudni a fejeden. - hát nem. - Rendeltem pizzát. Remélem megfelel, mert ha nem nem tudok veled mit csinálni. Főzni meg biztos nem fogok csak mert te nem akarsz pizzát enni.
- Ez a kérdés, úgy ahogy van, teljesen felesleges volt. - erre csak horkantott egyet majd bekapcsolta a tv-t. Folyamatosan váltogatta a csatornákat. De én is ezt tettem volna a helyében. Majd megállt egy csatornán ahol híradó ment.
- Los Angeles-ben hatalmas autó baleset történt a reptérre vezető úton. Halottak száma 9. A balesetben a Los Angeles-i rock banda, a Black Veil Brides bele keveredett. Az egész csapat túlélte néhány kisebb karcolással és zúzódással. A rendőrség még mindig a helyszínen van, az ú le lett zárva. És most a sok rossz hír után hogy valami jó... - hiszem ha látom. Ha majd a srácok előttem fognak táncikálni és azt ordibálják hogy nincs semmi bajom, akkor majd elhiszem hogy jól vannak.
- Azért remélem hogy feltudnak még lépni mert az ő koncertjükön még nem voltam, és el akarok menni !
- Ezzel nem vagy egyedül. Majd ha előttem ugrabugrálnak és ordítoznak velem hogy teljesen jól vannak, akkor elhiszem hogy jól vannak. Ezt már megtanultam, ne bízz a híradóban.
- Na ez az. Amú...- nem tudta befejezni a mondatát ugyanis csöngettek. - Ez biztos a Pizza.- mondta majd megfogta a pénztárcáját és kinyitotta az ajtót. Tényleg a kaja jött meg, és még hogy a kaja nem jön házhoz... Kifizette majd idehozta. Elkezdtünk enni, Hawaii volt.
-Annyira örülök, hogy van egy hozzám hasonló stílusú osztálytársam. - olyan hírtelen mondta hogy kiesett a pizzaszelet a kezemből- Béna!
- De,  hát.. Rosa és a többiek ? És kösz!  - ekkor dobogást hallottam a lépcső felől és megpillantottam azt a bazi nagy kutyát, mondhatom örültem neki..
- Démon!! - kiáltott fel hirtelen Castiel, ennek szokása megijeszteni másokat ?? Mert ha igen elmegyek bohócnak és fejenállok. - Ha félsz a kutyáktól, ugorj ki az ablakon, ha meg nem akkor   ne. És.. Rosa meg a többiek inkább csak BVB-t hallgatnak. De azt is inkább csak Andy miatt. A gyönyörű szép szeme miatt. - lehetett hallani a a gúnyt a hangjában, de tudtam hogy nem Andy-nek szánja hanem a csajoknak.
- És honnan tudod hogy én nem csak Avenged Sevenfold-ot hallgatok?
- Hmm..  Nem is tudom,  a Motionless in White- os cipőd és teló hátlapod kicsit árulkodó.
- Végülis ja..  - és egyszerre ekezdett csörögni a telónk.  Ő bocsánatot kérve átment a konyhában majd felvette a mobilát és beleszólt. Én is ezt tettem.
- Halló! - szóltam bele semleges hangnemben.
-Nem is örülsz nekem?  -hallottam meg Andy szomorkás hangját.
-Hogy kérdezhetsz ilyet?  Csak nem néztem ki az..
-Ja..  Aha.. És ezt el is higgyem?
-Igen!
-Nincs szerencséd. Na csak azért hívtalak, mert gondolom hallottál a balesetről.
- Igen.
-Minden rendben van, oké?  A srácok pár karcolással megúszták, igaz hogy elég mélyek, de jól vannak.  Én ütem az anyósülésen,  és így sikerült lefejelnem a kesztyűtartót, de így is csak horzsoltam a fejemet.
- Oké. Most már nyugodtabb vagyok. Amúgy hogy történt a balesetet?
- Az autó pályán az egyik kocsi megcsúszott,  abba belehajtott egy másik és így tovább, mi meg már nem tudtunk megállni és bumm.
-Áhh értem.
-Akkor jó. De nekem most mennem kell. Szia.
-Szia. - le is tette.

2015. május 11., hétfő

15. Rész

Már épp indultam volna amikor valami neszt hallottam a hátam mögül. Castiel aggódó szomorú tekintetével találkoztam. Odajött és leült mellém. Csak nézte a várost, az elszáguldó kocsikat. Én meg Őt. Könnyes a szeme?!   
Még egy darabig csak ültünk mire megszólalt.
- Hogyhogy itt vagy,  történt valami? 
- Apám kirakott minket otthonról.
- Minket? 
- Anyámat és engem.  

  //Castiel Madox szemszöge//

- És te?  Hogyhogy itt vagy?
- Ez hosszú...
-Van időnk. - mondta.  Nagyot sóhajtottam majd belekezdtem.
-A szüleim születésemkor beadtak egy árvaházba. Ott éltem több éven keresztül, többször is kivettek már, de mindig vissza kerültem. Ez a család, ahol most vagyok, már két éve kihoztak onnan. A nagykorúság miatt, valójában már vissza se küldhetnének. És most felbukkant az igazi szüleim. Vissza akarnak venni magukhoz, mindent megtesznek azért, hogy vissza kapjanak. Röviden ennyi.
- Azta.. Ez...
-Szörnyű. Igen, tudom. - még beszélgettünk egy ideig amikor elkezdett esni az eső, egyre jobban esik. Mivel a mi ( vagy inkább az én, ugyanis a szüleim sosincsenek itthon) házam közelebb volt mint a hotel ahol ők vannak, így hozzám mentünk. 
Útközben szintén csak beszélgettünk, olyan ismerős, mintha már találkoztunk volna egymással. Szegény lány teljesen elázott. 
Ahogy beléptünk a lakásba nagy meglepetés ért minket. Vagy inkább sokk.
//Castiel Maddox//
A húgom Hope,  és az újdonsűlt pasia...
Mondjuk úgy, hogy különleges lepedőakrobatikában részesítettek minket. Amilyen gyorsan csak lehetett, kezemet a rockhercegnő szeme elé raktam, hogy ne lássa mi folyik bent a nappaliban. Elmondtam mi a helyzet,  hogy a szobám fent van az emeleten és egyből oda megyünk. Bizzon bennem, hadd vezessem. Aprót bólintott én pedig kinyitottam az előbb becsukott ajtót amit nem kellett volna, mert egy hatalmas nyögés hagyta el Hope szájját. Persze én azzonnal elmondtam mindennek.   Elég ciki helyzet volt. Szegény Cat, biztos mondja magában milyen Istenverte helyre hoztam én. Egyenesen a szobámba mentünk, ahogy mondtam. Ott elvettem a kezem a vendégem szeme elől és magam felé fordítottam őt. Egy zaklatott arcot pillantottam meg amitól nevetnem kellett. Nem tudtam visszafogni magam így muszáj volt elfordulnom, de még így is -hogy nem láttam az arcát- sikerült elnevetnem magam.
***
Az eső nem akart elállni, sőt egyre jobban esett és már villámlott is. Ez csak egyet jelenthet. Catlyn itt marad nálunk. Habár amúgy sem engedtem volna el ilyen időben. Közben Hope-ék át mentek Ray-hez, szóval miénk a lakás.
-Választhatsz! Vagy a húgom ruhájában alszol vagy az én egyik pólómba. - Habár gondolom ezek után semmi kedve még hozzányúlni a húgom cuccaihoz.
-Hát.. Ha lehetséges akkor inkább - itt már a kezemben is tartottam az egyik pólómat.
-Tessék, ha nagy bocs nem tudok veled mit kezdeni.
-Hő.. Kössz.
-Kell a póló??
-Ja.
-Akkor? - csak egy sóhajtást kaptam válaszul. Elmondtam neki hogy merre találja a fürdött, mert gondolom szívesen lefuürdött volna. Én addig lementem a konyhába megnézni van-e valami kaja mert ha nincs akkor rendelek pizzát.   Szerencsémre nem volt itthon semmi így hát fogtam magam es tárcsáztam a pizzéria számát. Rendeltem egy Hawaii-t. Ép hogy leraktam a telefont agy hatalmas sikolyra lettem figyelmes.  Az emeletről jött. Gyorsan felszaladtam megnézni mi a gond, és hát mit lát
ok?

2015. május 3., vasárnap

Verseny

Jelentkeztem a Gracias! Nevű blog versenyére. Jelentkezz te is: ITT

14. Rész

Belépve a házban anyámék veszekedése fogadott. Szóval már hazaértek.
Bármennyire is ellenkezem, hiába, mégis érdekel valamennyire valahol mélyen mégis miért lehettek a rendőrségen. De közel se annyira izgat a dolog hogy megkérdezzem. Lehet, sőt.. biztosan boldogabb vagyok így, hogy nem tudom. 
Attól még, hogy kívülről nem látszik... 
Ebben a családban napi szinten folynak a veszekedéses a nevelő apám és anyám között. Anyám a hátam mögött ribancnak hív. A szomszédok között mindig azt terjesztette és terjeszti most is, hogy egy jöttment kis picsa vagyok, aki minden utcaseprővel lefekszik ha kell.  Hát ez nem igaz! Csoda hogy a suliba még nem jutott el a hír... 
Anyámék mindent megtesznek  hogy kiutáltatsanak a világból. 
Árvaházba is beadtak.. Andy-nek hála kijutottam.. De ami az ottani körülményeket illeti.. egyszerűen borzalmas.. Csomó gyerek egy halomba összeengedve.. nem is figyelnek rájuk.. Nem ritka ott a verekedés.. Ugyan olyan mint az előző sulim.. csak fiatalabbakkal. Persze lehet csak pont rossz helyet fogtam ki.. de ez az én saját tapasztalatom volt. Ha lenne egy csak egyetlen egy kívánságom, másokkal ellentétben a sok pénz és a legfejlettebb kütyük helyett egy szerető családot kívánnék magamnak és mindenkinek. Mindenkinek akinek ez nem adathatott meg.. 

Nem törődve a szüleimmel levettem a cipőmet és odaraktam a cipős szekrényhez. Felsiettem az emeletre, a lépcsőtől balra fordulva bal oldalon egyetlen egy ajtó van ami az én szobámba vezet. Épphogy kinyitottam az ajtót máris bevágtam rajta a cuccaimat és már rohantam is le a konyhába, hogy egyek valamit. Farkas éhes vagyok! Ha most nem kapok enni akkor éhen halok!!
A konyhába befordulva azonnal a hűtőhöz rohantam, kinyitottam. Rettenetes nagyot csalódtam.. Egy megpenészesedett uborkán, tormán és némi kis sajton kívül nem volt semmi bent. Reggel még nem tele volt a hűtő?? Kis manók beszöktek és elvittek minden ehető dolgot..??
 - Ha enni akarsz akkor menj át a boltba! - Mondta anyám és oda dobta a pénztárcáját. Na ez fura volt ... Már felhúztam a cipőm és a dzsekimet mikor anyám jött oda egy kisebb jegyzet tömbbel, amit Ő bevásárló listának nevezett el. Hát.. én ételekről szóló litániának hívnám.. Magamban felolvastam:
Tej, vaj, sajt, szalámi, kenyér, fagyasztott pizza, kávé és még sok-sok más.
- Vegyél magadnak is valamit, nyugodtan.- mosolygott rám Anyám. 
Ebbe meg mi ütött? Nem szokott ilyen lenni. Lehel, hogy ebben a két rövid napban megváltozott? Ahh, miket beszélek ?! Általában azt szokta hozzám vágni hogy már megint felakarok zabálni mindent mint egy élősködő..  
Csak bólintottam és kimentem az ajtón. Telefon, fülhallgató és a fülem. Elkezdtem hallgatni az Avenged Sevenfold-tól a Nightmare albumot. Kedvenc banda, kedvenc album. 
A mai napon feltérképeztem a környékünket hazafelé úton így tudom melyik bolt van hozzánk egy legközelebb. Nem is csoda egy ilyen hosszú, túrának is nevezhető út után ilyen éhes lettem. Tudom hol van erdő (az utca amibe lakunk annak a végébe) és meg sok más helyre is bukkantam. Köztük a város széle felé egy kis dombocskára, ami kilátóként is tökéletesen funkcionálhat. El kéne látogatnom oda egyszer. Biztos szép. 
Elég jó környékén lakunk, közel a bolthoz, buszmegállóhoz, a belvároshoz és még a suli sincs messze, csak én valahogy mindig kerülő úton mentem mindenhova ...  
Hamar végigfutottam a bolton. Ami a listán szerepel az már mind a kosárban van. Már csak magamnak kellene választanom valamit.. 
Gabonapehely! Egyszerű és Gyors. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. 
Gyorsan kifizettem amit venni akartam és rohantam haza. Nagyon éhes vagyok már!
Belépve a házba az első amit megláttam a kanapén síró anyám volt. Körülötte összetört tányérok s felburított bútorok. Itt meg mi történt? 
Letettem a szatyrot a konyhába és odasiettem anyámhoz. 
Nem tudom hogyan, miért, de késztetést érzék arra hogy megvigasztaljam. Azonban ez az egész, olyan mintha direkt küldött volna el itthonról.. A hosszú vásárlási lista, a kedvessége.. Mintha csak előre tudta volna hogy ez fog történni.
Odamegyek hozzá és leülök mellé.
- Mi történt? - Nem válaszol. 
Már vagy 20perce csak itt ülünk, amikor hirtelen megszólal.
- Apád kidobott ...- tudtam! Tudtam hogy egyszer el fog jönni ez az idő, csak azt hittem, hogy engem dob majd ki ... - És a legrosszabb, hogy nem csak engem, hanem Téged is ...
- Nem meglepő...
- Hogy érted?
- Hát .. Várható volt, hogy egyszer majd kirak... engem. Most hol van?
- ... Nem tudom, elment valahova. Azt mondta mire visszaér már ne legyünk itt. - És megint a kínos csend. Még 10 percet ültünk itt mire anyám újra megszólalt.
- Sajnálom ..
- Mit?
- Hogy olyan barom voltam Veled .. Te nem tehetsz semmiről. - erre csak kérdően néztem rá - Hát ... Egy buliban voltam amikor .. te, tudod, készültél ... teljesen véletlen. Ezért váltunk el annak idején apáddal. Téged büntettelek az én hibámért. A nevelő apáddal meg mindenen össze tudunk veszni .. Mindenen kiborul. Főleg hogy ráadásul csak kényszerből élünk együtt.. Ő soha sem akart gyereket. Mikor apád megtudta hogy valójában nem az ő lánya vagy, hanem az igazi apád Adam, mondta hogy betelt a pohár. Akkor sem volt felhőtlen a viszonyunk. Amiről igaz, én tehetek. A tudta nélkül akartam találkozgatni Adammel. Ami persze kiderült.. Nem tudom mit hittem. Hogy soha se fogja megtudni? Nevetséges.. És így jött rá hogy nem is az ő lánya vagy.. Senkinek sem mondtam el az igazságot. Adam sem tudta. Ezért is fogadott be. Nem szeretett. Csak a kalandok kedvéért jártunk össze, és úgy gondoltuk így legalább nem kell titokban összejárnunk. Viszont, az utóbbi időben.. Az elmúlt években már kezdett kihasználni.. Mikor megemlítettem neki hogy nem szeretném csinálni, tovább erőszakoskodott. Megfenyegetett hogy kirak minket az utcára. 
Persze, nem mintha nem tudtunk volna hova menni, de nem akartam hogy az apa nélkül kelljen felnőnöd.  - Tessék?? Hogy mi van??? Én az ő lánya vagyok??? Na ne!! Ne ezt ne! Még csak ez kellett! És természetesen ennyire meg kellett ezt az egészet is bonyolítani!! Ezekután már azt is kinézem anyámból, hogy azért dobott be a legelső árvaházba amit meglátott, mert én voltam az egyetlen gond az ő tökéletes életében! Én voltam az aki miatt semmi sem mehetett egyszerűen... El akart tüntetni. Mintha soha nem is lettem volna. Mintha ezzel megszűntek volna a problémái.. Amiket ő hozott a saját fejére..
Csak bámultam magam elé. Miért nem lehetett ezt elmondani nekem? Akit eddig az apámnak hittam.. És a férfi aki folyamatosan csak megaláz mások előtt.. Aki anyámat arra kényszerítette hogy saját magát aláztassa meg, és engem se hagyjon ki ebből.. Ez a férfi, lenne.. a valódi apám. Képtelen vagyok elfogadni.
Arra eszméltem fel, hogy anyám lehozza az utazós táskákat.
- Pakolj össze! Nem maradhatunk! - monda szomorúsággal fáradtsággal, megbánással a hangjában.. Felálltam, felmentem a szobámba. Nem habozhatok sokáig. Nem lenne ínyemre a dolog ha itt lennénk mikor még Adam visszaér. Nem tudom elképzelni mit tenne akkor. De nem is akarom.. Amit anyám mesélt róla, és a saját tapasztalataim, bőven elég információ róla. Sőt.. Sok is.. Rákényszeríteni a szex-re valakit, olyan mintha megerőszakolnák..  Minél hamarabb próbáltam össze szedni a ruháimat cipőimet, laptopom + töltő füles, meg még sok másdolgot amire szükségem lesz, a gitáromat beleértve. Szerencse, hogy nincs sok cuccom.
Mikor végeztem, lementem a földszintre ahol anyám ült a kanapén és bámult ki a fejéből. Bementem a konyhába, hogy egyek van valamit mert már este fél kilenc múlott. Két órája lassan hogy visszajöttem a boltból és még mindig nem ettem. Gyorsan csináltam pár szendvicset amit megehetek. És pár darabot eltettem a táskámba. Nem tudni mikor lehet rá szükség. Bár a nemrég vásárolt ételeket is visszük magunkkal. 
Egy hotelben fogunk megszállni éjjel, pontosabban addig leszünk ott ameddig anyám nem talál egy jó eladó lakást. Mielőtt még útnak indultunk volna, anyám felhívott pár szállodát, hotelt. A külváros egy forgalmasabb részén sikerült két szobával rendelkező részt kivennünk, egyenlőre a mai meg a holnapi estére. Majd holnap kiderül hogyan tovább. 
Miután bejelentkeztünk, s felpakoltuk a cuccokat, amihez szerencsére volt segítségünk, így nem kellett a taxihoz többször kirohanni, az után egy szó nélkül, pénztárcával a zsebemben, zenével a fülemben, útnak indultam. Nem tudom merre, mi célból. Csak mentem.. Átha a süvítő szél kifújja az életemből a gondokat..  
Este fél tíz, én meg még mindig a város szélén lévő domb tetején ülök, pont azon a dombon amit ma fedeztem fel. Ép olyan tökéletes kilátónak mint gondoltam. Gyönyörűen látni innen az egész várost. Elbűvölő..
Nem is tudom mennyit ülhettem itt.. Az újonnan vett doboz cigimhez pedig hozzá se nyúltam.. pedig.. máskor.. biztosan a felénél jártam volna már.. De most.. Teljesen sokkos állapotban vagyok.. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni és elfogadni.. Nem lehet Adam az apám!! Nem! Ráadásul.. Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen? Hogy gondolhatta az anyám, hogy majd kézben tud így mindent tartani? Mégis hogyan?
Egyre későbbre járt.. de nekem semmi kedvem visszamenni. Nem hiszem, hogy képes lennék most emberekkel szóbaállni.. Azonban.. kezd egyre hűvösebb lenni.. Nem lesz így jó.. Töltöttem már az utcán nem egy éjszakát. Nyáron. Akkor is szükség volt egy pulcsira. Még ha vékonyra is. De kellett.. Most október elején, hiába van melegebb. Azért már ősz van. Hűvösebb esős idő.. 

Feliratozók