2015. május 11., hétfő

15. Rész

Már épp indultam volna amikor valami neszt hallottam a hátam mögül. Castiel aggódó szomorú tekintetével találkoztam. Odajött és leült mellém. Csak nézte a várost, az elszáguldó kocsikat. Én meg Őt. Könnyes a szeme?!   
Még egy darabig csak ültünk mire megszólalt.
- Hogyhogy itt vagy,  történt valami? 
- Apám kirakott minket otthonról.
- Minket? 
- Anyámat és engem.  

  //Castiel Madox szemszöge//

- És te?  Hogyhogy itt vagy?
- Ez hosszú...
-Van időnk. - mondta.  Nagyot sóhajtottam majd belekezdtem.
-A szüleim születésemkor beadtak egy árvaházba. Ott éltem több éven keresztül, többször is kivettek már, de mindig vissza kerültem. Ez a család, ahol most vagyok, már két éve kihoztak onnan. A nagykorúság miatt, valójában már vissza se küldhetnének. És most felbukkant az igazi szüleim. Vissza akarnak venni magukhoz, mindent megtesznek azért, hogy vissza kapjanak. Röviden ennyi.
- Azta.. Ez...
-Szörnyű. Igen, tudom. - még beszélgettünk egy ideig amikor elkezdett esni az eső, egyre jobban esik. Mivel a mi ( vagy inkább az én, ugyanis a szüleim sosincsenek itthon) házam közelebb volt mint a hotel ahol ők vannak, így hozzám mentünk. 
Útközben szintén csak beszélgettünk, olyan ismerős, mintha már találkoztunk volna egymással. Szegény lány teljesen elázott. 
Ahogy beléptünk a lakásba nagy meglepetés ért minket. Vagy inkább sokk.
//Castiel Maddox//
A húgom Hope,  és az újdonsűlt pasia...
Mondjuk úgy, hogy különleges lepedőakrobatikában részesítettek minket. Amilyen gyorsan csak lehetett, kezemet a rockhercegnő szeme elé raktam, hogy ne lássa mi folyik bent a nappaliban. Elmondtam mi a helyzet,  hogy a szobám fent van az emeleten és egyből oda megyünk. Bizzon bennem, hadd vezessem. Aprót bólintott én pedig kinyitottam az előbb becsukott ajtót amit nem kellett volna, mert egy hatalmas nyögés hagyta el Hope szájját. Persze én azzonnal elmondtam mindennek.   Elég ciki helyzet volt. Szegény Cat, biztos mondja magában milyen Istenverte helyre hoztam én. Egyenesen a szobámba mentünk, ahogy mondtam. Ott elvettem a kezem a vendégem szeme elől és magam felé fordítottam őt. Egy zaklatott arcot pillantottam meg amitól nevetnem kellett. Nem tudtam visszafogni magam így muszáj volt elfordulnom, de még így is -hogy nem láttam az arcát- sikerült elnevetnem magam.
***
Az eső nem akart elállni, sőt egyre jobban esett és már villámlott is. Ez csak egyet jelenthet. Catlyn itt marad nálunk. Habár amúgy sem engedtem volna el ilyen időben. Közben Hope-ék át mentek Ray-hez, szóval miénk a lakás.
-Választhatsz! Vagy a húgom ruhájában alszol vagy az én egyik pólómba. - Habár gondolom ezek után semmi kedve még hozzányúlni a húgom cuccaihoz.
-Hát.. Ha lehetséges akkor inkább - itt már a kezemben is tartottam az egyik pólómat.
-Tessék, ha nagy bocs nem tudok veled mit kezdeni.
-Hő.. Kössz.
-Kell a póló??
-Ja.
-Akkor? - csak egy sóhajtást kaptam válaszul. Elmondtam neki hogy merre találja a fürdött, mert gondolom szívesen lefuürdött volna. Én addig lementem a konyhába megnézni van-e valami kaja mert ha nincs akkor rendelek pizzát.   Szerencsémre nem volt itthon semmi így hát fogtam magam es tárcsáztam a pizzéria számát. Rendeltem egy Hawaii-t. Ép hogy leraktam a telefont agy hatalmas sikolyra lettem figyelmes.  Az emeletről jött. Gyorsan felszaladtam megnézni mi a gond, és hát mit lát
ok?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratozók