2015. május 17., vasárnap

16. Rész 2/1

//Castiel Szemszöge//
Felrohantam a lépcsőn és a fürdő felé vettem az irányt, ami az én szobám mellett volt. Bekopogtam. Nem kaptam semmiféle választ.
-Cat minden rendben? Bemehetek? - kopogtam be újra és a kezemet a kilincsre téve vártam a választ.
-Gyere! - Benyitottam és a földön egy hatalmas víztócsában fetrengő lány tárult szemeim elé. Elég szexi így, vizes haj és a combközépig erő pólómban. De e mellett még vicces is volt.
- Na, gyere!  - nyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzam a földről, Ő elfogadta a kezem és már előttem is állt.
- Hogy hoztad össze ezt a gyönyörű szép esést? Vagy hát gondolom én hogy elestél..

//Catlyn Biersack//

Az eső hirtelen jött, egyre jobban esett eszébe sem volt hogy elálljon. Mivel Castielék közelebb voltak mint a szálloda ahol mi voltunk, ezért hozzájuk mentünk. Az úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Csak futottunk mint az őrültek a ház felé. Egy nagy és szép panelházhoz érve megálltunk. A Vöröske kinyitotta a lépcsőház ajtaját, majd bement és beengedett engem is. Lassú léptekkel mentünk a lépcső felé. Már vagy az 5. emeleten járhattunk amikor megálltunk. Amikor kinyitottuk az ajtót olyan látvány fogadott minket... ami.. hát őhm.. na mindegy maradjunk annyiban hogy nem éppen volt valami szép látvány. De Cast-nak köszönhetően nem láttam sokat ebből a jelenetből, mert kezét a szemem elé rakta majd becsukta az ajtót.
- Figyel! a szobám az emeleten van. Azaz fel kell mennünk a lépcsőn. Bízz bennem, had vezesselek.- a keze még mindig a szemem előtt pihent. Aprót bólintottam majd hallottam az ajtó nyílását és azzal együtt egy hatalmas nagy nyögést. Összerezzentem. Castiel pedig jól leszidta a fentieket..  
Amikor bementünk a Vörös szobájába az ágy mellett észre vettem egy bazinagy kutyát. Próbáltam visszafogni magam és nem sikítógörcsben felmászni a plafonra. Köztudott, hogy én a nagy  kutyáktól kibaszottul félek. Hogy miért ? Elmesélem.
*Visszaemlékezés*
Tavasz van. Én a 6 éves voltam, Andy pedig 11. Engem persze ilyenkor még minden virág, bokor és pillangó lekötött. ebből nem is lett volna akkora nagy baj, ha nem követem azt a pillangót és nem megyek az erdő szélére. De akkor részletesen hogy is történt ez az eset.   Épp a suliból mentünk hazafelé amikor megpillantottam egy gyönyörű szép pillangót. Követtem, egészen az erdőig. Ott az egyik bokorban mocorgott valami, azt hittem csak egy ártatlan kiscica. Az artatlan gondolkodasommal persze hogy egy macska.. Nagyot koppantam.  Közel se volt ártatlan.  Egy kutya ugrott élénk, ráadásul veszett volt. Miért nem hallgattam a bátyámra ? Pedig Ő mondta hogy ne menjek a rengeteghez, de én nem hallgattam rá. Meg is lett az eredménye.  Ha akkor nem ránt el onnan akkor lehet hogy még most is ott lennék. Futottunk.  Olyan gyorsan ahogy eddig még soha. De a kutya gyorsabbnak bizonyult így hamar utolért minket.  Itt pedig már képszakadás. Egy kórházban ébredtem.  Mandy nem volt mellettem. Igen Mandy ez volt a beceneve. Az a klór szag,  a gépek folyamatos csipogása. Idegesített. Ki akartam onnan jutni.  Ekkor a kórterembe belépett egy orvos meg pár ápoló nő. Fapofával megvizsgáltak. Nem érdekelte őket az én kívánságom, meg sem hallgattak.  Az egyik nő befogta a számát és ezzel el voltam intézve. Nagyon megvoltam ijedve. Mikor végeztek az orvos elmondta mi történt. A kutya ami kergetett minket megtámadott. Súlyos sérüléseim lettek ( mintha én erre nem jöttem volna rá).  Egy arra járó férfi segített rajtunk. Pontosabban Ashley Purdy apja.  Ő és Andy pár kissebb sérüléssel megúszta, de engem műteni is kellet. Amilyen szerencsétlen voltam akkor is.. Persze hogy osszetörtem magam egy esés következtében. 
 *visszaemlékezés vége*
Adott egy törölköző meg egy pólót és elküldött a fürdőbe, gondolom azzal a céllal hogy fürödjek le.  Hát oké. Nem volt ellenemre.   A zuhanyzóban álltam és folytattam magamra a meleg vizet. Még midig sokk alatt álltam. Anyám annak idején mikor még Amerikában laktunk,  egy buliban lefeküdt egy sráccal és kiderül, hogy akit eddig apámnak hittem csak a nevelő apám és akit nevelő apámnak hittem az az igazi apám.. Ezért raktak ki minket. Adam mert a lánya vagyok,  Will meg azért mert nem vér szerinti gyereke vagyok.   
Már felöltöztem és a hajam fésülésével is végeztem. Indultam kifelé mikor  megcsúsztam a vizes csempén, és csináltam egy hátraszaltót  azaz hatalmasat taknyoltam.  Pár pillanat múlva Castiel aggódó hangjára lettem figyelmes. Benyitott. Láttam ahogy méregetett, majd felsegített.  Erre csak megforgattam szemeimet majd fájó fejemhez emeltem a kezem és ezzel együttes kockáztatva azt, hogy újból össze esek.  Sikerült is volna ha a Vöröske nem fog meg.
-Nem éppen úgy nézel ki mint aki jól van.
-Pedig semmi bajom.
-Na gyere.  Ne makacskodj. - ekkor felkapott az ölébe és levitt a nappaliba, ott pedig lefektetett a kanapéra. Átment a konyhába és kivett a hűtőből egy zacskó jeget. Csak most volt alkalmam körülnézni. A fa lépcső mellett a fal fehér volt akárcsak a nappaliban. A nappalival szemben a konyha ami barack színben pompázott, mint az emelet. A szobák ajtaja szintúgy hófehér volt, egy kivételével. Castiel szobájának az ajtaja fekete volt akár csak a szobájában a falak, csak a bútorok voltak fehérek. Cast visszatért és a fejemre rakta a jeget. Én csak kérdően néztem rá.
- Fáj a fejed, nem ? Gondolom nem akarsz egy nagy puplit tudni a fejeden. - hát nem. - Rendeltem pizzát. Remélem megfelel, mert ha nem nem tudok veled mit csinálni. Főzni meg biztos nem fogok csak mert te nem akarsz pizzát enni.
- Ez a kérdés, úgy ahogy van, teljesen felesleges volt. - erre csak horkantott egyet majd bekapcsolta a tv-t. Folyamatosan váltogatta a csatornákat. De én is ezt tettem volna a helyében. Majd megállt egy csatornán ahol híradó ment.
- Los Angeles-ben hatalmas autó baleset történt a reptérre vezető úton. Halottak száma 9. A balesetben a Los Angeles-i rock banda, a Black Veil Brides bele keveredett. Az egész csapat túlélte néhány kisebb karcolással és zúzódással. A rendőrség még mindig a helyszínen van, az ú le lett zárva. És most a sok rossz hír után hogy valami jó... - hiszem ha látom. Ha majd a srácok előttem fognak táncikálni és azt ordibálják hogy nincs semmi bajom, akkor majd elhiszem hogy jól vannak.
- Azért remélem hogy feltudnak még lépni mert az ő koncertjükön még nem voltam, és el akarok menni !
- Ezzel nem vagy egyedül. Majd ha előttem ugrabugrálnak és ordítoznak velem hogy teljesen jól vannak, akkor elhiszem hogy jól vannak. Ezt már megtanultam, ne bízz a híradóban.
- Na ez az. Amú...- nem tudta befejezni a mondatát ugyanis csöngettek. - Ez biztos a Pizza.- mondta majd megfogta a pénztárcáját és kinyitotta az ajtót. Tényleg a kaja jött meg, és még hogy a kaja nem jön házhoz... Kifizette majd idehozta. Elkezdtünk enni, Hawaii volt.
-Annyira örülök, hogy van egy hozzám hasonló stílusú osztálytársam. - olyan hírtelen mondta hogy kiesett a pizzaszelet a kezemből- Béna!
- De,  hát.. Rosa és a többiek ? És kösz!  - ekkor dobogást hallottam a lépcső felől és megpillantottam azt a bazi nagy kutyát, mondhatom örültem neki..
- Démon!! - kiáltott fel hirtelen Castiel, ennek szokása megijeszteni másokat ?? Mert ha igen elmegyek bohócnak és fejenállok. - Ha félsz a kutyáktól, ugorj ki az ablakon, ha meg nem akkor   ne. És.. Rosa meg a többiek inkább csak BVB-t hallgatnak. De azt is inkább csak Andy miatt. A gyönyörű szép szeme miatt. - lehetett hallani a a gúnyt a hangjában, de tudtam hogy nem Andy-nek szánja hanem a csajoknak.
- És honnan tudod hogy én nem csak Avenged Sevenfold-ot hallgatok?
- Hmm..  Nem is tudom,  a Motionless in White- os cipőd és teló hátlapod kicsit árulkodó.
- Végülis ja..  - és egyszerre ekezdett csörögni a telónk.  Ő bocsánatot kérve átment a konyhában majd felvette a mobilát és beleszólt. Én is ezt tettem.
- Halló! - szóltam bele semleges hangnemben.
-Nem is örülsz nekem?  -hallottam meg Andy szomorkás hangját.
-Hogy kérdezhetsz ilyet?  Csak nem néztem ki az..
-Ja..  Aha.. És ezt el is higgyem?
-Igen!
-Nincs szerencséd. Na csak azért hívtalak, mert gondolom hallottál a balesetről.
- Igen.
-Minden rendben van, oké?  A srácok pár karcolással megúszták, igaz hogy elég mélyek, de jól vannak.  Én ütem az anyósülésen,  és így sikerült lefejelnem a kesztyűtartót, de így is csak horzsoltam a fejemet.
- Oké. Most már nyugodtabb vagyok. Amúgy hogy történt a balesetet?
- Az autó pályán az egyik kocsi megcsúszott,  abba belehajtott egy másik és így tovább, mi meg már nem tudtunk megállni és bumm.
-Áhh értem.
-Akkor jó. De nekem most mennem kell. Szia.
-Szia. - le is tette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratozók