2015. május 26., kedd

19. Rész 2/2

//Catlyn Biersack//
A telefonom teljesen elázott mikor jöttünk haza a dombról a nagy esőben. Na igen, ilyenkor lenne jó ha az embernek vízálló telefonja lenne. Amikor letettem, Castiel már végzett a telefonálással. Nagyon idegesnek tűnt. Na és akkor most jön az hogy rákérdezzek-e vagy ne.
-Öhm.. Minden,  rendben? - kérdeztem végül rá, félve. Kinézem belőle, hogy most minden faszt a föld alá kíván.
- Lysamder. Most, éjfélkor át akar jönni..
- Meg akar téged baszni??  - tettettem a hülyét.
- Nem! Na szóval Lysamder akar jönni hogy
-Akkor te akarod megbaszni ?
-Nem!! - upsz kicsit ideges lett. Hehe. -Akadj már le erről. Na szóval ott tartottam hogy, Lysamder át akar jönni, most éjfélkor próbálni. És hát.. téged nem zavarna ha mi itt zajonganánk?
- Engem nem. Legalább hallak titeket. - mosolyogtak agyba-főbe, mint egy őrűlt - De, a szomszédok?
- Nincsenek szomszédok. - monda nagy vigyorral a képén. - Már elüldöztem Őket - nevetett fel.
- Hát nem csodálkozom. Am.. Fehér hajú barátosnénk hol lakik, hogy így az éjszaka közepén, szakadó esőben át akár jönni?- erre elkezdett röhögni. Pár perc után már Én is csatlakoztak hozzá. Az ahogyan ott fulladozva nevet..
- Lys nem lány... Habár lehet jobban nézne ki úgy mint így.- monda levegőt kapkodva hosszú idő után. - Amúgy meg a szemben lévő házban. - monda, majd egy kis gondolkodás után megszólalt. - Figyelj! Hope szobája az enyémmel szemben van. Van ott pár szoknya meg pár cekci magassarkú. Válogatása össze néhány cuccot. Ma öltöztetősdit fogunk játszani! - mondta nagy vigyorral az arcán. Asszem tudom mit, vagy inkább kit fogunk öltöztetni.   Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, és benyittottam a megadott szobába. De nem volt valami jó ötlet. A számát azon pillanatban egy jókora sikítás hagyta el. Hallottam ahogy Castiel lentről felnevet. Pink falak, függöny, fehér bútorok és szőnyeg. Sminkes tükör, egész alakos tükör minden tele mindenféle csecsebecsével. Egy igazi ribi szobába toppantam. Undorodva mértem fel a terepet. Az ajtóval szemben van az ágy, tőle balra egy éjjeli szekrény rajta egy kis lámpával. Az ágy jobb oldalán pedig van a sminktükör, rá merőlegesen pedig egy óriási fal amin egy óriási ablak térült el. Az ággyal párhuzamos falon, azaz ahol az ajtó van, vannak a ruhásszekrények. Némelyikre egész alakos tükör volt elhelyezve. Oda mentem az egyikhez majd kinyitottam. Rövid gatya, hosszú gatya, térdgatya, cica nadrág...   Akkor nézzük a következő szekrényt. Póló, póló, póló. Áhh, egy Pink topp, tökéletes.  Kiválasztottam még hozzá egy 10 centis, szintén pink, csillámos magassarkút és egy hozzá illő miniszoknyát, ami kivételesen fehér volt.  Épp indultam lefelé, mikor belerúgtam valami szőrös bigyulába, és hát nem is Én lennék ha nem esnék fel benne. Ám csak ekkor vettem észre hogy az az "szőrös bigyula" egy fehér macska. De ekkor nem számított, hogy mennyire szeretem a macskákat. Elestem. És most fáj minden egyes porcikamám.
Nagy nehezen feltápászkodtam, persze csak az után hogy elmondtam minden földi jónak azt a szerencsétlen állatot. Felvettem a földről az elejtett ruhadarabokat és elindultam lefelé.  Mikor leértem, lattam Castielt és Lysandert a bőrkanapén egy füzet fölé görnyedve. Gondolom dalt elemeztek, vagy írtak. A Vöröske úgy helyezkedett el, hogy rá lásson a lépcsőre. Így hát amint leértem észre is vett. Rámutatott a textil darabokra, majd a konyhára. Értettem a célzását, vagy mit. Az utasításnak eleget téve mentem a konyhába és tettem le a ruhákat egy székre. De, valami elkerülte a figyelmemet. Méghozzá egy asztalon üldögélő finomság volt az.  Egy málnás csokitorta volt. Már csak pár szelet volt. Nem szoktam másoknál kérdezés nélkül elvenni semmit. Habár kezdhetnénk ott is hogy nem nagyon voltam másnál. De, most túl nagy volt a kísértés. Elvettem egy darabot, remélve hogy senkinek nem fog hiányozni, ha még mégis hupsz..
Átmenet a srácokhoz. Azt a fejet amit Lysander levágott... Gondolom Castiel nem mondta el neki hogy itt vagyok, különben nem lenne ennyire meglepődött.
-Remélem nem volt élet fontosságú az a torta. - mondtam téli szájjal.
- Megetted ?? - Azta. Pár pillanat alatt milyen vörös lett a feje..
- Nem. Csak egy szeletet ettem.
-Agrr  - kicsit mérges. - Ja, Lys, el is felejtettem, Catlyn itt lesz ma este.
- Úúú... csak neem... ??
- Mi? Nem dehogy !! Te.. aww Barom!- mondtuk egyszerre a Vörössel. Egymásra néztünk majd elröhögtük magunkat. Aztán elkomorodtunk. Castiel bólintott, ezzel jelezvén azt hogy, hogy.. fogalmam sincs. De ezt most megtudtam, ugyanis ez a férfinak nevezett lény ráugrott a fajtársára.
-Jaa. Hogy akkor erre gondoltál.- mondtam közben felvettem a gondolkodó pózom. 
-Nőből van, elvileg. Mit is vártam. - pár perccel később- Na, jönné má, vagy még lezavarsz egy teadélutánt?
- Jól van na, azért le ne harapd a fejem. Még szükségem van rá. - ezzel én is rávetettem magam a fehérkére. Sajnos nekem jutott az a feladat hogy lefogjam az áldozatot ameddig a másik, azaz Cast, elfogyasztja avagy, ebben az esetben szétveri.
- Hiába, erősebb vagyok, sokkal.
-Az lehet, De... - és a fekvő helyzetünkblől ülőt csináltam, majd megjutalmaztam Lysit -ahogy Rosa mondaná- egy baszottul szenvedélyes csókkal. Persze azonnal elkábult, de nem csak Ő. Hanem Castiel is. De szerencsére gyorsan kapcsolt és jól kupánvágta Lysandert.
- Azta.. ez váratlanul ért, és áú!!
- Mi? Az hogy lekapott a deszka ?
- Héé!! - Förmedtem rá most már Én is. Lysander rám nézett majd bólintott - Komolyan! Nem akartok leszokni ezekről a bólogatásokról!? - mondtam, majd követtem a fehér hajú fiút és most ő bírkózta le a másik fiút. Mikor ő végzett az elnáspángolással én következtem. Persze sokkal gyengébb voltam mint Castiel. De egy próbát megér és Lys is segített nekem, ahogy én is neki. Letepertük a földre, fejét lenyomtam a padlóra, majd a nyakán megkerestem a legérzékenyebben pontját és oda tettem a mutató és a középső ujjam. Természetesen Lys egész végig segítségemre volt, és lefogta a rossz kisfiút.
- Na szóval ki is a deszka?
- Te.
- Azt hiszem nem jól hallottam. Mit is mondtál? - kérdeztem majd enyhén megnyomtam azt a bizonyos pontot a nyakán.
- Te. - itt már jóval erősebben nyomtam a tarkóját, és hát megtaláltam a második legérzékenyebben pontját, szerintem. - Jó, oké, felfogtam. - mondta, majd lelökött magáról, ami elég érdekesen nézhetett ki. Egy tigrisbukfenc kíséretében lefejeltem az üvegasztal sarkát ami a kanapé előtt volt elhelyezve. Azon pillanatban szétterültem a földön mint valami béka. Ha a srácok fel nem kanalaznak onnan, tutira veszem szét folytam volna a fájdalomtól és a meglepődöttségtől.  Lefektettek a kanapéra, majd megdobáltak vagy 3 zacskó fagyasztott borsóval. Persze azonnal felugrottam egy sikoly kíséretében, és elkezdtem körbe-körbe futkározni a szobában. Körübelül a 4. kör után kifulladva estem össze a szoba közepén.
- Látom jól vagy. - mondta Castiel - Na akkor mi most neki is kezdenénk a próbának. Ha normálisan viselkedsz jöhetsz.
- Jó leszek.- motyogtam kutyaszemekkel.
- de ha bármit is tönkreteszel kiállsz az esőre.
- Értettem. - mondtam, majd felmentünk az emeletre, azon belül Cast szobája melletti szobába. A küszöböt átlépve a mennyországban éreztem magam. A szoba falára gitárok voltak fellógatva, a jobb sarokban egy bazinagy dob volt. A helység másik oldalán Szintetizátor és egy zongora helyeszkedett el. Azt se tudtam merre kapjam a fejem, hova pillantsak. Tán meghaltam, és a menyországba kerültem? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Obserwatorzy