12. Rész

A firkálásaim eredménye.. kettő lamassura emlékeztető alak volt.. érdekes kompozícióban.. Nincsen szívem ezt a remekművet, amiben még egy bot is közreműködött, eltöröli.. Úgyhogy remélem, senki nem árul be hogy én teremtettem ezt ide..  Nincs kedvem pont, az igazgatóval a nagykorú dolgok, rajzok iskolában való terjesztéséről beszélni.. 

észre sem vettem, hogy Castiel, egész eddig mögöttem állt, és at bámulta mit csinálok.. Nagyon jó.. Egyáltalán minek jött vissza ha egyszer már elment innen? Biztos a magávalragadó személyiségem az oka. 

Csengőszót követően kiözönlött a tömeg az udvarra.. Gondolom mindenki szíve szerint tovább is menekült volna, kifelé az iskola kapuján.. 

A tömegben megpillantottam a lányokat rák vörös fejjel... Biztosra veszem hogy a méregtől vöröslenek. Vagy lehet irigyek, amiért nekik végig kellett ülniük az órát.. De szinte már füstöl a fejük! Ha tippelnem kellene, inkább mérgesek, mint irigyek. Jahj! Észrevettek. És ide tartanak.. Jaj nekem! Valaki mentsen meg!! Castiel! Hop van? Aahh!! Olyan mint egy fantom.. Hol feltűnik, hol pedig eltűnik.. Egy vörös fantom.. Mindegy.. Valaki más!? Kegyelmezzen meg rajtam! Vörös és füstölő fejel megálltak előttem és természetesen dühösen rám néztek.. Még nem késő senkinek se megmentenie helo! Kedvesek az itteni emberek mondhatom!! Hagyják hogy szegény új diákkal ily rondán bánjanak.. Remélem ezeknek most nem az a bajuk hogy nem voltam bent órán.

De sajnos, tökéletesen eltaláltam.. Ezt.. Bezzeg, ha valami nyereményjátekon veszek részt, lottó, kaprós sorsjegy, biztosan nem nyerek semmit.. Már hozzászoktam.. Ők is igazán hozzászokhatnak ahhoz hogy nem vagyok bent órán. Mert ez nálam egy elég gyakori dolog! 

 - Te meg hogy képzeled hogy nem jössz be órára ???!!! - mondta vagy inkább ordibálta a fehér hajú leányzó, mire a fél udvar idenézet de hamar vissza is fordultak az eddigi tevékenységeikhez - A következő óra fizika. Remélem arra már óhajtozol bejönni!

 - Hmm fizika...  Utálom, felejtős hogy bemenjek. De ha valami érdekeset fel tudsz ajánlani, amiért megéri megjelennem az óráán..-nyújtottam el az utolsó szót. 

- Ha nem jössz be órára akkor nem lesznek jó véleménnyel rólad a tanárok.. Ez mellett.. pedig hiányzásaid is lesznek.. - habogta Viola. Szinte bocsánatot kért ezzel a két mondatával azért hogy hozzám szólt.. Valóban aggódna azért mert nem mentem be órára, vagy inkább azért aggódik hogy a végén Rosa feje felrobban az idegtől?

Az imént emlegetett szamár, gyilkos tekintetével rám nézet. Ha szemmel ölni lehetne, é már tuti hogy halott lennék. Ez így ment egész nap egy órára se mentem be nem volt kedvem, de viszont utolsó az osztály főnöki és  az igazgató nyomatékosan megkért mindenkit hogy menjünk be. Kivételesen most figyeltem órán és nem zenét hallgattam vagy épp aludtam, bár lehet hogy jobb lett volna mert csak felesleges dolgokról beszélgettünk pl. nyílt nap. Az óra második felében már viszont a közeledő programokról beszélgettünk. Lesz majd jégkorcsolya is, amit nagyon szeretek Andy régen kis korában jég korongozott és engem is el szokott vinni néha az edzésekre és így én is megtanultam jégkorcsolyázni. Meg még szeretne az igazgató nő egy színdarabot előadatni a végzősökkel ( azaz velünk ), de ez még nem biztos, de ha megcsináljuk akkor csak tavasszal. Remélem nem lesz mert mindenkinek szerepelnie kell majd és nekem semmi kedvem hosszú unalmas szövegeket magolni.. Ha muszáj beállok a háttérbe egy fának! jó díszlet lennék eskü! Ameddig az igazgató nő az előadásról beszélt, előttem Rosa és Iris a szöveg kiemelővel rajzolgattak, ám egyre ikább közelebb kerültek ahhoz, hogy nem lapra, hanem egymásra firkálnak.. Na mégis, ezért megérte bejönni erre az órára. Haha! Csodálkoztam hogy az igazgató nő nem szól rájuk, de ami késik nem múlik, amint befejezte beszédét, Rosa arcán végig landolt egy nagy zöld csík, mire szétültette őket. Így megszűnt a szórakozási lehetőségem... Az óra utolsó 5 percénél járhattunk mikor az igazgató nő kijelentette hogy vegyük elő a tájékoztatónkat és írjuk bele a szüneteket. Hol vagyunk a dedóban?? Könyörgöm.. még alsóbb suliban sem csináltunk ilyet... 

még bent tartott minket 5 percre, nem ér én most nem is csináltam semmit ! Ez idő alatt elmondta hogy jövőhéten szerdán első órában gyülekezünk a torna teremben. Pont akkor lesz egy hete hogy ide kerültem. ábrándoztam míg a szekrényemhez nem értem ami a fő folyosó bal oldalán a második szekrény soron hátulról a 3 szekrény, a felső az enyém. Alattam nincsen senki. Kivettem a palacsinta sütőt, azzal a céllal hogy leütöm Ambert... de nem volt rá alkalmam, így most hétvégére hazaviszem hétfőn pedig újra elhozom, azért szeretnék palacsintát is sütni. Oké hogy van még otthon ilyen izé de ez annyira kis aranyos. És nehogy már itt porosodjon a szekrényben ahelyett hogy a tüzet püfölgethetném vele otthon, mert amilyen ügyesen tudok én sütni-főzni... Na jó inkább hagyjuk is és menjünk haza. Semmi kedvem tovább itt maradni. Már a suli kijáratánál tartottam amikor utánam szólt valaki. Hátrafordultam, és megláttam azt a Dake nevezetű srácot. 
- Lógsz az órákról és még a szakkört is kihagyod?! Ehj-ehj.. Rossz kislány vagy.
- Először is, neked is szia. És milyen szakkör?? Senki egy árva szót nem szólt nekem erről..
- Minden végzősnek kötelező részt vennie a szakkörön!
- Oké.. de MILYEN szakkör?? - kezdek ideges lenni..
- Nem tudom, még egyszer se voltam. - most komolyan?? Ez hablatyol itt nekem hogy kötelező meg minden amikor egyszer se volt?! Kész vége, hol a serpenyőm?? Már elővettem a serpenyőcskémet ( amit idő közben elneveztem Pisti-nek ) már lendítettem a kezemet, mikor Rosa jelent meg, ó hogy köpködné a beleit egy vaddisznó!!
- Hali Cat! Merre mész, hiszen mindjárt kezdődik a szakkör?? - kérdezte egy mosoly kíséretében, én meg megdíjaztam, egy most meghalsz nézéssel.
- Nem látod, hogy most akarom leütni ezt a nemtom kit?? - nézek rá még mindig ezzel a csodálatosan szép fejemmel és elkezdem kergetni a Rosa a palacsinta sütővel a kezemben. Viccesen nézhettünk ki már úgy önmagában is,  de hogy még  Kim csodálkozva rohangál körbe-körbe és néha elordítja magát hogy 

- Neeee !!! 

- Deeee!!!  

- Neee!!

- Deee, most meghalsz!!  

- Nee, túl fiatal és túl szép vagyok a halálhoz!!  annál a résznél hogy "túl szép vagyok " Rosa hirtelen megállt, bepózolt és hatra dobta a haját mint ahogy Amber szokta. Természetesen én meg nekicsapódok így a földre esek. Most fáj a popsim!!! Itt, ennél a résznél már én is nevettem, pont úgy ahogy Dake is aki levegő híján kapálózik. Felnéztem és láttam az igazgatónő rosszalló tekintetét, o-o rosszat sejtek..

- Maguk!! Vagy haza mennek, vagy itt maradnak a szakkörön! De ne rendetlenkedjenek! Zavarják a magukkal ellentétben tanulni kívánó társaikat! - mondta mérgesen - Tik-Tak megy az idő megy az idő, gyorsan válasszanak mert különben maguk hárman fogják lemosni az ablakot az összes teremben!! - Rosa gyorsan felhúzott engem meg Dake a földről és beszélni kezdett volna de én megelőztem.
- De hát nem is csináltunk semmit!! Még szünetet se tarthatunk? Mi az hogy... - mondtam volna tovább de a barát nőm befogta a számat.. hát miért ne. Gyorsan letéptem a kezeit a számról és folytattam - Mi az hogy nekünk kell lemosni az ablakokat ?? Bazdmeg mire vannak a takarítónők?? - itt Dake megint elkezdett röhögni.. Kösz a megértést. Majd szépen lassan hátrálva eltávolodott tőlünk, és kilépett a suli kapuján Szóval itthagyott minket. Rosa szájba csapott és elnézést kért az igazgatónőtől még helyettem is.. Csak nem tudom miért.

- Te megbuggyantál?? Azt akarod hogy kicsapjanak minket?? Ez mire volt jó? - Ah a jó kislány..
- Nem, Nem és hogy mire volt ez jó ?? Hmm.. Nem tudom, Talán csak ki mondtam amit gondolok. Ami a szívemen az a számon! Remélem nem gond, és jobb lesz ha hozzá szoksz.
- Nem szeretnék az ilyen beszólásaidhoz hozzászokni.. Tudsz valamilyen hangszeren játszani ? Vagy legalább jó az ének hangod ? Vagy.. esetleg van bármi amiben van egy kis tehetséged? - Most akkor mondjam el hogy milyen hangszereken játszok? Vagy tartsak neki egy színházi előadást..?
- Ahha. - válaszul csak elismerően bólintott. Kíváncsi vagyok miért kérdezte... 

Felmentünk a suli 2. emeletére, és egyben a legfelső emeletére. A lépcsőn felérve jobbra mentünk. Bal oldalt végig termek voltak és néhány tanáriszoba, jobbra pedig az ablakok sötétkék sötétítővel, amin a fény jött be. A falak barack színűek voltak, mint általában a suliban mindenhol minden fal. A 4. ajtón belépve... elállt a lélegzetem.

11. Rész

Számtalan kérdés kavarog most a fejemben Irissel valóbeszélgetésünk után.. Eszembe jutott egy régi ismerősöm, barátom, akivel nagyon, de tényleg nagyon jóba voltam, de csak voltam…  A pasim volt. Azonban mostmár azt mondom jobb lett volna ha meg sem ismerem. Történt pár dolog ami ennyire megváltoztatta a róla alkotott képemet. 

Amikor szakítottunk akkor azt mondta hogy ezzel még nincs vége, megkeres és akkor megkapom ami nekem jár…

Tulajdonképen én szakítottam vele de ez nem lényeg. Vagyis az, de amiket velem tett megérdemelte hogy szakítottunk… Nem hinném hogy bárki más együtt maradt volna vele azok után.. Ahogy azon is csodálkoznék ha azok akik bármit is tudnak a történetről.. még jóban lennének vele..

Még egy darabig ezen gondolkoztam, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.. Tavasszal lesz 3 éve a történtekek.. és még mindig nem sikerült teljesen lezárnom a múltat. Nehezemre esik visszaemlékeznem rá.. beszélnem róla pedig méginkább.. 

Gondolataimból az óra 10 perce való bambulása ragadott ki, mikor felismertem az időpontot amit mutatott.. már éjfél múlt.. lassan negyed 1.. már ideje lenne lefeküdni. aludnom kéne.. Így is biztos vagyok benne hogy nem mostanában fog összejönni.. javarészt csak forgolódás lesz, és nem alvás..

Nehezen felvonszoltam magam az emeletre. mindent otthagytam.. majd holnap elpakolom a gépet.. se kedvem se erőm nincs most hozzá. Gyorsan elvégeztem az esti teendőimet, ami, mindössze csak a fogmosásból állt és egy üveg víz beszerzése az ágyam mellé. Ez után már bújtam is be az ágyba. 

Ahogy gondoltam, az alvás helyett folytattam a múlton valló rágódást, és forgolódtam..

… Mindig felmerült bennem ez a kérdés; Vajon újra megtörténik ?

De minek is gondolkodjak ezen ?! Most minden rendben van (anyámat és Adamet leszámítva, habár most velük sincs gond, érdekes, hogy mostanában nem piszkálnak annyit, elvannak a saját világukba.. még jó..).  

Fél kettő felé talán sikerült is elaludnom...

Reggel egy kiadónak nem nevezhető alvás után az óra szörnyű ricsajára keltem, hajnali félhétkor…

- Ahh még egy kicsit… ébressz később. Nem látod hogy aludni szeretnék? – Nyöszörögtem álmosan az órának.. no problem! – Az ember már London egyik kisebb külvárosának nyugisabb csendes utcájában, a saját házában se alhat nyugodtan!! – mondtam teljesen kikelve magamból és szép lassan kimásztam a biztonságot nyújtó, jó meleg paplan alól. Persze, a szobában se volt hideg, de azért mégis na. Az ágyamban kényelmeseb! És ezt senki nem cáfolhatja meg! A saját ágyunkban a legkényelmesebb! Annál jobb hely nincs is! Kész. Senkivel nem vagyok hajlandó vitázni.
Kinéztem az ablakon, hogy megtudjam milyen az idő odakint, de hát a reggeli hajnalban nem sokat látni. Így fel kellet mennem a netre hogy megtudjam milyen idő lesz ma. Ahh olyan fárasztó megtudni, mégis mennyire meleg ruhába kell felöltöznöm.. Még fel se ébredtem rendesen, de már el is fáradtam! Chö.. 17-19 C° várható mára.
Visszatérve a jelenbe, azaz a ruhásszekrényemhez, kiválasztottam egy fekete térdig érő zoknit amit egy szintén fekete nejlonharisnyára terveztem felvenni.  Arra pedig egy szaggatott farmer rövidnadrágot, hozzá egy szintén fekete kövekkel kirakott koponyás vastagpántos lenge pólót és rá a szegecses bőrdzsekit amit tegnap vettem. Ez mellett egy piros fekete kockás inget amit a derekamra fogok kötni arra az esetre ha a dzseki túl meleg lenne de valamit mégis fel szeretnék venni. Vagy épp ellenkezőleg, fáznék. Amit egyébként nehezen tudok elképzelni.. Hidegpárti vagyok. 

Beszaladtam a mosdóba egy gyors zuhany, utána már fel is vettem a ruhákat amiket kiválasztottam magamnak. És most jöhet a smink, azaz egy kis alapozó (útááloom) sajnos muszáj ugyanis nagy szerencsémre előjött pár pattanás… báár.. ha belegondolok.. Hadd csúúfkodjon ott az a kis szerencsétlen. Én nem látom. Más meg legalább nem néz rám és békénhagynak! Haha! De egy kis szempillaspirál mindig jöhet. Éés kéész is. Elégedetten álltam a tükör előtt, igaz hogy a hajammal kell még kezdenem valamit, de legalább a fejem nem úgy néz ki mint egy zombi-é. És ez nagy szó. Pár perc gondolkodás után arra jutottam hogy csak kiengedem az ombréra festett vörös tépettre vágott hajamat. Maximum bedobok a tatyómba 1-2 hajgumit szükség esetére, de nincs kedvem ezzel vesződni mai napon sokat. 

Mikor végeztem már 07:00 volt, gyorsan összedobáltam néhány szendvicset és bedobtam a táskámba. Az is megfordult a fejembe hogy egy palacsintasütőt is elrakok, be is dobtam egy kissebbet a táskámba, arra az esetre ha Amber  megint elkezdené a maga kis mondandóját.. Megérdemelné hogy fejbe vágjam vele. Bár, a teakészletet valóban méég az igazgatónőnél is fel tudnám használni. Viszont azt nem szeretném a kis királynőre pazarolni.. Végén még összetörik. Mármint a készlet. Kár lenne érte! A készletért persze!  Amber ha összetörne, legalább nem idegesítene a tanárok mellett még ő is a suliban.

A szendvicsekkel végezve felkaptam a tornacipőm, bezártam magam mögött az ajtót és már indultam is. Mikor odaértem Iris már ott várt a kereszteződésnél és ezzel a kedves mondatával fogadott : Később nem is jöhettél volna.  Én erre durván odadobtam neki egy „Kösz”-t  és elindultunk a buszra. 5 perc alatt simán odaértünk volna ha nem állunk meg minden fűszálnál. Azthiszem nem csak én nem aludtam az éjszaka folyamán...  Ez a lány teljesen el volt varázsolva.. Ha valamit elkezdett mondani, megállt.. Így pont el tudtuk érni a buszt. A beszédtémáink egy igen széles skálán mozogtak, még azokról is említést tett amiken tegnap ezerszer átrágtuk magunkat ( azaz mindenről ).Csak úgy ömlöttek belőle a szavak, még a buszon is. De nem bántam, legalább nem nekem kellett kiselőadást tartani.. És főleg nem magamról.
Na kár volt mondani, de szerencsémre megérkeztünk a sulihoz úgyhogy nem kellett elmondanom az életem történelmét. 

Leszálltunk a buszról és bementünk az iskolába azaz az iskola udvarába. És ekkor megszólalt Iris.
 - Neked szájpiercinged van ? - na neee ez észrevette ??.. Igen Iris, van egy a számba a fülembe egy industrial és egy fültágító plusz a fültágító felett még két lyukacska. Örülök hogy feltűnt..
 - Őőő... Nézd má, ki van ott ?!?! - Mutattam nekünk jobb oldalra, és elfordultam az ellenkező irányba, hogy ha esetleg vissza fordul ne lássa amit csinálok. Ezzel elkezdtem kiszedni a pc-et, ami nem egy könnyű feladat, legalábbis ennél a piercing-nél nem... kíváncsi vagyok mit fog erre reagálni. Most feltűnik e neki a változás!? Bár.. ha bevette ezt az egyszerű figyelem elterelős trükköt..
 - Mi?? Ki?? Hol?? Mi?? - kérdezte értetlenkedve a kis vöröshajú lány.. Ahh istenkém.. Olyan szép a természete vörös haj!!
 - Áhh mindegy, már elment... - mondtam, és láttam a zavarodottságot az arcán, de nem szólt semmit.
 - Az előbb még rajtad volt a piercing!! - mondta felháborodva..
 -Jó jó, lebuktam... Kíváncsi voltam most feltűnik e! Haha! - mondtam egy kis nevetéssel a végén majd vissza tettem az ékszert a helyére. Még egy kicsit beszélgettünk a dologról, hogy miért hordom meg hogy szerinte ez nem jó ötlet. De, kérdem én. Ha nem az ő testét "rondítják" ezek a dolgok, miért foglalkozik vele? De tényleg! Nem értem mi köze hozzá, nem neki fáj.. Közben bementünk az osztályterembe, persze a többiek egyből a nyakunkra özönlöttek hogy mi jót beszélgetünk. Természetesen Iris volt olyan jó és egyből az első kérésre elmondta nekik mi a helyzet, ennek persze egy jó alapos fejmosás lett az eredmény, amit rosszallóan de végighallgattam. Jó jó persze persze... Mondjátok.. úgyse figyelek!  Igaz, nem tetszik a dolog de nem szóltam egy szót se, annyira nem érdekel a véleményük nem ők teszik tönkre magukat hanem én, úgyhogy ne szóljanak bele az életembe! Én se szólok bele az ő életükbe.. Nemsokára becsöngettek és bejött a tanár. Matek órával kezdtünk. Legszívesebben kirohantam volna a teremből. Valahogy ki kell küldetnem magam... Nem érdekelnek az egyenletek és hasonló faszságok.. A boltos két lábbal rúg bele a seggembe és úgy repülök ki a boltból ha így próbálnék meg kérni tőle 20dkg szalámit.. Akkor meg mi a szutyok értelme van..?
 - A faszomat az egyenletekbe !!! - mondtam akkor amikor a tanár felírt egy végtelen hosszúságú egyenletet a táblára. Elég hangosan mondtam úgy hogy a tanár is bőven meghallhatta, de a többiek is.
 - Mit mondtál ? - kérdezte a körülbelül középkorú ( azaz 50 körüli ) középmagas rövid fekete hajú szemüveges szoknyát viselő... Szigorú tekintetű nő. A hideg futkos a hátamon tőle! Nemtudom hogy lehet e vajon férje, gyereke, de ha igen. Őszinte részvétem nekik!! Nem lennék a helyükbe... 

A kérését teljesítve megismételtem az előbb elhangzott mondatomat, mire kiküldött az óráról. Hála az istennek! Ez könnyebben ment mint gondoltam. Mindjárt nyugodtabban is kezdődik a napom. Mikor kimentem volt aki csodálkozva nézett rám de volt aki lenézően és ez a személy/ személyek alatt Ambert és a csicskásait értem, na meg a bátyját Nataniellt. Meg még egy vállig érő szőke hajú fiút akit azt hiszem Dake-nek hívnak. Persze Rosá-ék voltak azok akik csodálkoztak rajtam, meg mintha egy kicsit sajnáltak volna, de nem hiszem. Remélem nem, hiszen megszabadultam egy szenvedésnyi fájdalmas matematika órától. Pf.. még maga a tárgy elnevezése is borzalmas.. Mikor kiértem az osztályból egyenest az udvar felé vettem az irányt ahol leültem a fa alatti padra. Elővettem a táskámból a cigis dobozt és egy fekete átlátszó öngyújtót amin az Avenged Sevenfold logója van. Rágyújtottam. Kéne mellé valmami alkohol.. Száárad a máájam helo! Bár, erről is csak én és a lustaságom a felelős.. És az ágyikóm.. Az új matraccal.. az istenekért se hagynám el azt a matracot! Még a felét sem szívtam el mikor valaki elém állt és kivette a számból a cigit.

 - Na ez vagy egy tanár vagy egy igen perverz valaki aki le akar smárolni .Mint azokban a gagyi romantikus filmekben ahol a főhősnő egy szegény családból származó balhés csaj.. és a belé szerelmesedő jófiúcska... De ha nem akkor csak egy valaki aki épp bagózni akar, de a nagy bénaságában elfelejtette elhozni magával cuccost.. - Ekkor ahogy ezt a mondatot kimondtam elkezdett magyarázni, teszem hozzá.. brutál idétlen elváltoztatott hangon valaki.. idézem: "Az iskola területén nem megengedett a bagózás! Nem tudta?? " Azzal ahogy ezt kimondta a szájába vette az én (!!!) füstrudamat.. De az előbb nem ő beszélt arról hogy nem szabad rágyújtani??!! Azzal az erővel ahogy ő úgy én is kikaptam a szájából a cigit és csak ekkor vettem észre hogy Castiel az aki itt van. Érdekes alak.. milyen menőnek mutatja magát az igazgatónőnél meg olyan volt mint egy gyáva nyuszi!! Vicces.
 - Mellesleg neked nem órán van a helyed ? - Kérdezte és ő is elővett egy szálat, mostanra a saját tartományából, majd rágyújtott. Válaszul csak elkezdtem fulladozni ( azaz köhögni ) remélve hogy leveszi amit üzenni akarok neki. - Nocsak, nocsak! A kis "menő" újonc csajszink belefullad egy kis füstbe??? - ez most komoly?? Megáll az eszem.. Gondoltam hogy hülye de hogy ennyire?? .... Várjunk? Ezt most direkt csinálja ?? Ahh biztos ennyire nem lehet hülye senki sem! Halálnyugodt pofával felé fordultam és:
 -   Te azt akarod mondani, hogy ÉN - erősen hangsúlyoztam ezt a szót- menjek be MATEK  -ahogy ezt a szót is nyomatékosítottam- órára?? Komolyan? Matekra?? Pont én?? Hol vagy te?? A rózsaszín felhők felett balerina ruhában??? Kérlek ne. Rémálmaim lesznek a látványtól.. 
 - De heves természete van valakinek..! - szemeit forgatva, kissé mentegetőzve felemelte a kezeit. És az orra alatt dünnyögött valami olyasmit hogy: A hercegnő bedühödött!
Ezzel felbaszta az idegeimet !!

 - Bocs. Megismételnéd? Azthiszem nem hallottam tisztán a motyogásod.. Talán, a félelemtől? - kérdeztem, mire ő sértetten rám nézett. Mit kell annyit bámulni rajtam, baszod?!
 - Neked lyukas a szád! Nem folyik ki rajta a víz ha iszol?? - nagyon ért ahhoz hogy akasszon ki teljes mértékben. De nem hagyhatom!
 - Hű de nagy dolog..  Igen, igen piercing-em van. És? Baj? Ha igen nem kell rám nézni!! De, csak hogy nyugodt legyél. Elárulok egy titkot. Ha úgyveszed, a te szád is lyukas. - mondandómat egy kacsintással kereteztem.
- Ch. - na nee.. 

- De, mit is motyogtál az orrod alatt rólam? Amit nem akarsz hangosan kimondani, és tereled a témát? 

-Minek kérdezed ha tudod? Hercegnő? - erre ő is kacsintott egyet. Felkelt és elsétált. Ez komoly??  Agyvérzést fogok kapni ha mégegyszer beszélnem kell vele.. Talán ez volt a 3. alkalom hogy találkoztunk, és most elegem van belőle.. Tuti szőtt egy tervet.. egy kis pókhálót amibe elkap és megfújt.. Pont mint a pókok. Mivel még csomó idő visszavan az órából, fogtam a telefonom, meg a fülhallgatóm és elkezdtem zenét hallgatni. Közbe neten nézelődtem.. valahogy el kell hogy üssem ezt az időt.. Először egy kis Asking Alexandria utánna Motionless In White, Falling In Reverse és így tovább szépen sorjában. Az elszívott cigaretták egymást követték.. lassan már alkothatnék velük egy képet a földön.. Jó.. oké.. nem hiszem hogy 3szálból olyan nagy műalkotást lehetne készíteni...  De egy próbát megérhet. Letettem a seggem a földre, és a ciginek a megmaradt hamujával elkezdtem firkálgatni a földbe. A poros talaj kicsit még vizes volt az éjjeli vihar után, de nem vészes. Mintha alig esett volna.. Belegondolva, valóban. Nem hallottam a vízcseppek kopogását az ablakon az után nemsokkal, hogy beértem a házba.. Csak a dörgések voltak hallhatók. 

A firkálásaim eredménye.. kettő lamassura emlékeztető alak volt.. érdekes kompozícióban.. Nincsen szívem ezt a remekművet, amiben még egy bot is közreműködött, eltöröli.. Úgyhogy remélem, senki nem árul be hogy én teremtettem ezt ide..  Nincs kedvem pont, az igazgatóval a nagykorú dolgok, rajzok iskolában való terjesztéséről beszélni..