2014. november 12., szerda

Orvosiban 6. Rész

- Rendben ! - felállt és idejött hozzám közben a tanár adott egy zsepit. - Mintha sokra mennék az ömlő véremmel egyetlen egy darab aprócska zsebkendővel..  Követtem a mókus fiút az orvosiba ahova semmi kedvem nincs menni, hogy miért nem tudom egyszerűen utálom az orvosokat. 
- Tudod nem kell elkísérned...- De, ha Borisz azt mondta akkor azt mondta! - Mmm...- Szép esés volt! 
- Hát igen tudod tehetséges vagyok... 
- Ideértünk.
- Hurrá ! Jaj ... de   jó ... - Mondtam kicsit idegesen meg oké bevallom félve, amikor először tört az orrom az az úgy volt, hogy fejbe vagyis orrba vágott a hinta, és nem tört el teljesen a picuri orrocskám csak megzúzódott a csont vagy mi (?!) és amikor nézte az orvos rávágott egy nagyot ... Hát mit ne mondjak eléggé meglepődtem, és amit utána mondott idézem " Csak biztos akartam benne lenni hogy nem tört-e el ! " kikészültem ...
 
- Csak nem félsz?
- Mi, nem dehogy!! Én ? Soha!
- Deee! Látom rajtad! - és ahogy befejezte a mondatot megölelt! Na hát ez váratlanul ért.

- Ne félj én megvédlek! 
- Nem félek ... Max attól hogy meglátom a beleimet! Elengednél !!!??? 
-Ohh elnézést ... Persze! - Ahh végre elengedett ez a kékség, Ha még mindig "ölelne" akkor lehet hogy viszont láttam volna a reggelimet.
És benyitottunk. A váró terem tárult szemünk elé ami olyan olyan ... sivár volt a rosszul lét kerülgetett ( habár minden ilyen kórházas helyen így vagyok ) fehér falak és zöld színű székek. Az egész hely olyan mint egy kis falusi rendelő.. Az oda nyíló ajtó nyitva volt kicsit bekukucskáltam rajta de nem sok mindent tudtam megfigyelni ugyanis Alexy megszólalt .
 - Akarod hogy bemenjek veled?
 - Nem!! -mondtam, miközben még mindig vérzett az orrom
 -Te tudod! - vállat vont és leült az egyik székre
 - Na de hát de .... Na és most mégis mit csináljak?
 - Kopogj be .
 - Na ne.. - Éés bekopogtam -Tessék ! - hallatszott egy férfi hang oda bentről . Félek! Nagyon hasonlít a hangja a régi orvosomra ( aki eltörte az orrom ). És végül bementem ... Talált a régi orvosommal álltam szembe . Jaj mamám, na most vagy megismer és akkor futás, vagy nem, és akkor is futás!!
 -Szia! Új diák vagy? Még nem láttalak ... Mi a baj? - És amikor meglátott lehetséges hogy kihagyott a szíve. - Csak nem a kicsi Catlyn? - ne zavarja hogy folyik a vérem...
 - Nem, vagyok már kicsi !! - mondtam mérgesen mert amikor fiatalok voltunk Andy-vel mindig a nevünk elé rakta hogy kicsi ... ami nagyon idegesített már akkor is!
 - Jól van elnézést! Na szóval a lényegre. Miért vagy itt? Mi történt? - komolyan ennyire vak hogy meg kell kérdeznie?
 -Tesin egy hatalmasat estem, és a  tanár mondta hogy a biztonság kedvéért jöjjek fel hogy biztosan nem tört-e el az orrom ...- Félek.. az a nézés..  most jött el az az idő hogy futááás !!! ....  És kifutottam a váró terembe onnan az udvarra ha Alexy nem állított volna meg .
 - Hát te meg hova futsz?? - Kérdezte nagy kidülledő szemekkel, ami mit ne mondjak elég ijesztő volt...
 - Hát őőő... Mindegy csak el innen!!
 - Mért?
 - 
Wáháá !!
- Na most szépen vissza mész a rendelőbe ÉS NEM JÖSSZ KI ONNAN AMEDDIG AZ ORVOS AZT NEM MONDJA!!! - Mintha apám lenne.. Lehajtott fejjel nagyon nagyon nagyon naagyon lassan vissza mentem a rendelőbe. Mikor beértem az orvos Jake mérges szemekkel bámult, és mondta hogy üljek le ( arra a valamire ami az orvosi rendelőkben szokott leni ). Hát leültem és csak a földet néztem, nem mertem rá nézni. De sajnos muszáj...
- Nézz fel! Csak úgy tudom megmondani hogy eltört-e az orrod vagy sem. - Hát akkor hajrá! Felemeltem a fejem és rá néztem. - most szerencsére nem csapott rá, csak megvizsgálta, megnézte mennyire érzékeny, fáj e ha hozzáér..
- Most szerencséd van! Nincs eltörve az orrod! Mehetsz, De legközelebb nem szeretném meglátni hogy kifutsz a rendelőből ! Mi lesz akkor amikor az oltást kapjátok ?!
- Aah.. persze persze! - És kimentem. A kékség ott várt az ajtó előtt a székben. Amint meglátta hogy jövök azonnal felpattant és elkezdett kérdezgetni.
- Na minden rendben? Nem tört el az orrod uge? Mit mondott a doki?
- Igen minden rendben ! Nem nem tört el! Semmi különöset! És abba hagynád már ezt a kérdezgetést?!
- Ooo bocsi! Nem sokára kicsengetnek, már csak 5 perc van vissza az órából, úgyhogy szerintem te menj át öltözni én meg vissza megyek a torna terembe és elmondom a tanárnak hogy mi a helyzet!
- Megegyeztünk. - Ezzel elindultunk. Ő
 a tornateremhez én pedig a tornaterem melletti öltözőbe. Volt aki már ott volt például Amber és a csatlósai ...
Ahogy átvettem a pólóm Rosalia ugrott a nyakamba olyan sebességgel hogy elestem és ő is zuhant velem együtt ...
- Bénák ! - mondta Amber nagyképűen. De ezen csak nevetni tudunk. Mikor már mindenki bent volt az öltözőben nagy nehezen felkeltünk a földről és elkezdtünk öltözni. Becsöngetésre pont kész lettünk, futnunk kellett hogy beérjünk a tanár előtt... Igaz ez engem egy cseppet sem érdekelt sétálni akartam.. Sőőt.. ha ez a lány nem rángat magával.. lehet be se megyek időbe.. De Rosa magával húzott. A többi óra unalmasan telt nem volt semmi érdekes. Amikor kiértem az osztályteremből és elhaladtam a DÖK terem ajtaja előtt hallottam hogy valakik ordibálnak veszekednek ,-kíváncsi vagyok hogy kik lehetnek azok - mondtam magamban , de épphogy befejeztem a mondatomat Rosa ugrott elém ... Mit ne mondjak kicsit meglepődtem
- Sziokaa!!! Arra gondoltam hogy ma elmehetnénk a csajokkal a plázába és megismerkedhetnétek! Naaa??
- Hát.. ha iyen szépen kéred.. De nem fogok pink ruhákat próbálgatni sem megnézni egy romantikus vígjátékot! Már most előre szólok!
- Mért nem?
- Mert! Na most először hova? Mert én le szeretném tenni előbb a táskámat .
- Hát én sem szeretnék táskástól menni ... - Mondta egy vörös hajú lány Rosalia mellett
- Ja amúgy Rosa nem szeretnél bemutatni minket egymásnak ? - Kérdezte egy másik csaj.
- Ja De! Azt el is felejtettem... Ő Iris - Mutatott a mellette álló lányra akinek vörös hosszú haja volt amit befont, egy lila felsőt meg egy zöld pulcsit viselt fekete lila harisnyával és egy rövidnadrággal .

- Szia .

- Hali. Catlyn... Bár szerintem már ismersz - céloztam az a mai napi bemutatóimra.. kínosan felnevettem.. 

- Ő meg Kim! - Mutatott a mögötte álló rágózó lányra akinek fekete rövid haja és zöld szeme van. Öltözéke egy barackszínű haspólóból és egy rövidnadrágból áll amit kiegészített egy kalappal meg egy sállal .

- Csá kis csaj!
- Hellóka!
- És ő Violet de nyugodtan hívd csak Violának . - És rámutatott egy lila hajú aki egy rajz mappát tartott a kezében és egy szürkés szoknya volt rajta.
- Szia. - Mondta kissé félénken .
- Szia .
- Na akkor most már mehetünk. Egy óra múlva a pláza előtt?
- És mi lenne ha meg mondanátok hogy merre található a pláza?
- Akkor egy óra múlva itt a suli előtt találkozunk! - Mondta Rosa és ezzel mindenki szétszéledt. Gyorsan haza mentem... Inkább futottam de én sose szoktam futni szóval gyorsan gyorsétáltam egészen a házunkig. Ahogy benyitottam rögtön levágtam a táskám az ajtó mellé és rá a cipőmet. Berontottam a nappaliba onnan meg fel a lépcsőn és a szobámba. Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem a legaljában kutatni a kis táskám után amit rövid idő alatt meg is találtam és be is pakoltam, csak a legszükségesebbeket Pénz, zsepi ilyenek... Mikor ezzel végeztem megnéztem az időt... Még van vagy egy fél órám. Addig kéne ennem valamit már reggel óta nem ettem semmit . Ezzel kimentem a konyhába út közben lefele a lépcsőn megbotlottam és sikeresen sikerült bukfenceznem egyet ... De most itt vagyok és a hűtő előtt állok már vagy tíz perce és azon gondolkodok hogy mit egyek , lehet sütök tojást de lehet hogy eszek zabpelyhet .


Tojás Előnye : semmi Hátránya : Odaégetem , felgyulladhat a konyha ,elsózom ....


Zabpehely Előnye : nem gyullad fel semmi nem lesz árvíz

Hátránya : Semmi

Szóval zabpehely . Elővettem a szekrényből a zabpelyhes dobozt és egy müzlis tálat , a hűtőből pedig végre kivettem a tejet. Miközben készítettem magamnak a kajámat észrevettem a hűtő mellett egy zsák krumplit , és mivel imádom a krumplit írtam is róla egy rövidke kis dalt :


                                                                                                                 Catlyn                         
                                                                                                          


Feliratozók