12. Rész

A firkálásaim eredménye.. kettő lamassura emlékeztető alak volt.. érdekes kompozícióban.. Nincsen szívem ezt a remekművet, amiben még egy bot is közreműködött, eltöröli.. Úgyhogy remélem, senki nem árul be hogy én teremtettem ezt ide..  Nincs kedvem pont, az igazgatóval a nagykorú dolgok, rajzok iskolában való terjesztéséről beszélni.. 

észre sem vettem, hogy Castiel, egész eddig mögöttem állt, és at bámulta mit csinálok.. Nagyon jó.. Egyáltalán minek jött vissza ha egyszer már elment innen? Biztos a magávalragadó személyiségem az oka. 

Csengőszót követően kiözönlött a tömeg az udvarra.. Gondolom mindenki szíve szerint tovább is menekült volna, kifelé az iskola kapuján.. 

A tömegben megpillantottam a lányokat rák vörös fejjel... Biztosra veszem hogy a méregtől vöröslenek. Vagy lehet irigyek, amiért nekik végig kellett ülniük az órát.. De szinte már füstöl a fejük! Ha tippelnem kellene, inkább mérgesek, mint irigyek. Jahj! Észrevettek. És ide tartanak.. Jaj nekem! Valaki mentsen meg!! Castiel! Hop van? Aahh!! Olyan mint egy fantom.. Hol feltűnik, hol pedig eltűnik.. Egy vörös fantom.. Mindegy.. Valaki más!? Kegyelmezzen meg rajtam! Vörös és füstölő fejel megálltak előttem és természetesen dühösen rám néztek.. Még nem késő senkinek se megmentenie helo! Kedvesek az itteni emberek mondhatom!! Hagyják hogy szegény új diákkal ily rondán bánjanak.. Remélem ezeknek most nem az a bajuk hogy nem voltam bent órán.

De sajnos, tökéletesen eltaláltam.. Ezt.. Bezzeg, ha valami nyereményjátekon veszek részt, lottó, kaprós sorsjegy, biztosan nem nyerek semmit.. Már hozzászoktam.. Ők is igazán hozzászokhatnak ahhoz hogy nem vagyok bent órán. Mert ez nálam egy elég gyakori dolog! 

 - Te meg hogy képzeled hogy nem jössz be órára ???!!! - mondta vagy inkább ordibálta a fehér hajú leányzó, mire a fél udvar idenézet de hamar vissza is fordultak az eddigi tevékenységeikhez - A következő óra fizika. Remélem arra már óhajtozol bejönni!

 - Hmm fizika...  Utálom, felejtős hogy bemenjek. De ha valami érdekeset fel tudsz ajánlani, amiért megéri megjelennem az óráán..-nyújtottam el az utolsó szót. 

- Ha nem jössz be órára akkor nem lesznek jó véleménnyel rólad a tanárok.. Ez mellett.. pedig hiányzásaid is lesznek.. - habogta Viola. Szinte bocsánatot kért ezzel a két mondatával azért hogy hozzám szólt.. Valóban aggódna azért mert nem mentem be órára, vagy inkább azért aggódik hogy a végén Rosa feje felrobban az idegtől?

Az imént emlegetett szamár, gyilkos tekintetével rám nézet. Ha szemmel ölni lehetne, é már tuti hogy halott lennék. Ez így ment egész nap egy órára se mentem be nem volt kedvem, de viszont utolsó az osztály főnöki és  az igazgató nyomatékosan megkért mindenkit hogy menjünk be. Kivételesen most figyeltem órán és nem zenét hallgattam vagy épp aludtam, bár lehet hogy jobb lett volna mert csak felesleges dolgokról beszélgettünk pl. nyílt nap. Az óra második felében már viszont a közeledő programokról beszélgettünk. Lesz majd jégkorcsolya is, amit nagyon szeretek Andy régen kis korában jég korongozott és engem is el szokott vinni néha az edzésekre és így én is megtanultam jégkorcsolyázni. Meg még szeretne az igazgató nő egy színdarabot előadatni a végzősökkel ( azaz velünk ), de ez még nem biztos, de ha megcsináljuk akkor csak tavasszal. Remélem nem lesz mert mindenkinek szerepelnie kell majd és nekem semmi kedvem hosszú unalmas szövegeket magolni.. Ha muszáj beállok a háttérbe egy fának! jó díszlet lennék eskü! Ameddig az igazgató nő az előadásról beszélt, előttem Rosa és Iris a szöveg kiemelővel rajzolgattak, ám egyre ikább közelebb kerültek ahhoz, hogy nem lapra, hanem egymásra firkálnak.. Na mégis, ezért megérte bejönni erre az órára. Haha! Csodálkoztam hogy az igazgató nő nem szól rájuk, de ami késik nem múlik, amint befejezte beszédét, Rosa arcán végig landolt egy nagy zöld csík, mire szétültette őket. Így megszűnt a szórakozási lehetőségem... Az óra utolsó 5 percénél járhattunk mikor az igazgató nő kijelentette hogy vegyük elő a tájékoztatónkat és írjuk bele a szüneteket. Hol vagyunk a dedóban?? Könyörgöm.. még alsóbb suliban sem csináltunk ilyet... 

még bent tartott minket 5 percre, nem ér én most nem is csináltam semmit ! Ez idő alatt elmondta hogy jövőhéten szerdán első órában gyülekezünk a torna teremben. Pont akkor lesz egy hete hogy ide kerültem. ábrándoztam míg a szekrényemhez nem értem ami a fő folyosó bal oldalán a második szekrény soron hátulról a 3 szekrény, a felső az enyém. Alattam nincsen senki. Kivettem a palacsinta sütőt, azzal a céllal hogy leütöm Ambert... de nem volt rá alkalmam, így most hétvégére hazaviszem hétfőn pedig újra elhozom, azért szeretnék palacsintát is sütni. Oké hogy van még otthon ilyen izé de ez annyira kis aranyos. És nehogy már itt porosodjon a szekrényben ahelyett hogy a tüzet püfölgethetném vele otthon, mert amilyen ügyesen tudok én sütni-főzni... Na jó inkább hagyjuk is és menjünk haza. Semmi kedvem tovább itt maradni. Már a suli kijáratánál tartottam amikor utánam szólt valaki. Hátrafordultam, és megláttam azt a Dake nevezetű srácot. 
- Lógsz az órákról és még a szakkört is kihagyod?! Ehj-ehj.. Rossz kislány vagy.
- Először is, neked is szia. És milyen szakkör?? Senki egy árva szót nem szólt nekem erről..
- Minden végzősnek kötelező részt vennie a szakkörön!
- Oké.. de MILYEN szakkör?? - kezdek ideges lenni..
- Nem tudom, még egyszer se voltam. - most komolyan?? Ez hablatyol itt nekem hogy kötelező meg minden amikor egyszer se volt?! Kész vége, hol a serpenyőm?? Már elővettem a serpenyőcskémet ( amit idő közben elneveztem Pisti-nek ) már lendítettem a kezemet, mikor Rosa jelent meg, ó hogy köpködné a beleit egy vaddisznó!!
- Hali Cat! Merre mész, hiszen mindjárt kezdődik a szakkör?? - kérdezte egy mosoly kíséretében, én meg megdíjaztam, egy most meghalsz nézéssel.
- Nem látod, hogy most akarom leütni ezt a nemtom kit?? - nézek rá még mindig ezzel a csodálatosan szép fejemmel és elkezdem kergetni a Rosa a palacsinta sütővel a kezemben. Viccesen nézhettünk ki már úgy önmagában is,  de hogy még  Kim csodálkozva rohangál körbe-körbe és néha elordítja magát hogy 

- Neeee !!! 

- Deeee!!!  

- Neee!!

- Deee, most meghalsz!!  

- Nee, túl fiatal és túl szép vagyok a halálhoz!!  annál a résznél hogy "túl szép vagyok " Rosa hirtelen megállt, bepózolt és hatra dobta a haját mint ahogy Amber szokta. Természetesen én meg nekicsapódok így a földre esek. Most fáj a popsim!!! Itt, ennél a résznél már én is nevettem, pont úgy ahogy Dake is aki levegő híján kapálózik. Felnéztem és láttam az igazgatónő rosszalló tekintetét, o-o rosszat sejtek..

- Maguk!! Vagy haza mennek, vagy itt maradnak a szakkörön! De ne rendetlenkedjenek! Zavarják a magukkal ellentétben tanulni kívánó társaikat! - mondta mérgesen - Tik-Tak megy az idő megy az idő, gyorsan válasszanak mert különben maguk hárman fogják lemosni az ablakot az összes teremben!! - Rosa gyorsan felhúzott engem meg Dake a földről és beszélni kezdett volna de én megelőztem.
- De hát nem is csináltunk semmit!! Még szünetet se tarthatunk? Mi az hogy... - mondtam volna tovább de a barát nőm befogta a számat.. hát miért ne. Gyorsan letéptem a kezeit a számról és folytattam - Mi az hogy nekünk kell lemosni az ablakokat ?? Bazdmeg mire vannak a takarítónők?? - itt Dake megint elkezdett röhögni.. Kösz a megértést. Majd szépen lassan hátrálva eltávolodott tőlünk, és kilépett a suli kapuján Szóval itthagyott minket. Rosa szájba csapott és elnézést kért az igazgatónőtől még helyettem is.. Csak nem tudom miért.

- Te megbuggyantál?? Azt akarod hogy kicsapjanak minket?? Ez mire volt jó? - Ah a jó kislány..
- Nem, Nem és hogy mire volt ez jó ?? Hmm.. Nem tudom, Talán csak ki mondtam amit gondolok. Ami a szívemen az a számon! Remélem nem gond, és jobb lesz ha hozzá szoksz.
- Nem szeretnék az ilyen beszólásaidhoz hozzászokni.. Tudsz valamilyen hangszeren játszani ? Vagy legalább jó az ének hangod ? Vagy.. esetleg van bármi amiben van egy kis tehetséged? - Most akkor mondjam el hogy milyen hangszereken játszok? Vagy tartsak neki egy színházi előadást..?
- Ahha. - válaszul csak elismerően bólintott. Kíváncsi vagyok miért kérdezte... 

Felmentünk a suli 2. emeletére, és egyben a legfelső emeletére. A lépcsőn felérve jobbra mentünk. Bal oldalt végig termek voltak és néhány tanáriszoba, jobbra pedig az ablakok sötétkék sötétítővel, amin a fény jött be. A falak barack színűek voltak, mint általában a suliban mindenhol minden fal. A 4. ajtón belépve... elállt a lélegzetem.