2015. április 19., vasárnap

15. Rész és 16. Rész

Sziasztok! 
Nagyon sajnálom hogy múlt héten nem volt rész... (azt hittem hogy kitettem de közbe mégse)  De remélem hogy  a dupla rész kárpótol titeket :) meg akkor is ha a második rész kicsit rövid... 
15. Rész
Véres (!!!) betétek repkedtek mindenféle... Nataniel, a DÖK-ös srác, össze-vissza rohangál és közben azt mondja "Hagyjátok abba, ez így nem helyes" tudjuk, de ami vicces az vicces. Armin és Alexy... hát öhm hogy is mondjam, a pad tetején óvszer lufikkal dobálóztak, Iris fején  pedig egy, bugyi??!! A többieket meg jobb ha hagyjuk is..  De ,hát oké. Nagy szemekkel pislogtam amíg a mellettem állók ( vagyis már fekvők ) csak a levegő után kapkodva nevettek... Pár perc múlva feleszméltem és én is csatlakoztam röhögő társaimhoz. De nemsokára belépett az igazgatónő. Haja összekócolódva, a kezében lévő papírt széttépte. Jól leordította mindenkinek a fejét, velünk az élen. Pedig most tényleg nem csináltunk semmit, a röhögésen kívül. Néha nem értem ezt a nőt... Most pedig mehetünk ablakot pucolni, kurva jó.. Persze a többiek megúszták egy kis figyelmeztetéssel, de mi csak azért kaptunk komolyabb büntetést mert az udvaron is ott voltunk és Ő már ott is leszidott minket. Mikor ezt letudtuk az igazgatónő belekezdett a mondandójába.
 -Gyerekek! Mivel jövőhéten szerdán jöttök utoljára, szeretnék tartani egy Halloweeni bulit és kellenének fellépők. Mert az élő zene sokkal jobb mint az ilyen lejátszások. Mi a tanári karban egyből rátok gondoltunk, meg mivel ez a zene szakkör nem is lenne más választás.- Áhh szóval ez egy zene szakkör... Jó tudni. 
- öhm..  Rosa!  Mi van akkor ha én nem játszok egy hangszeren se ?! - súgtam oda neki gyorsan.  Persze ez nem igaz, de kíváncsi vagyok mi lenne ha így lenne.
-Itt nem muszáj, hogy tudj játszani valamilyen hangszeren. Például itt vagyok én, én sem tudok semmin játszani csak segítő vagyok, de ha akarnám akkor megtanulhatnám. A srácok segítenének. -súgta oda nekem a gyorsan a választ.
- De te tényleg nem tudsz zenélni? - kérdezte - Hiszen Andy húga vagy,  vagy talán mégse?
- De, de.  Csak kérdeztem, hogy mi lenne akkor. - erre csak megértően bólintott.

16. Rész
Kiválasztottuk a fellépőket.  Lisander, Castiel, Nataniel, és Kim állt össze egy bandává. Lisander az énekes, Castiel és Kim a gitáros Nataniel pedig a dobos, háttér énekesnek még beszállt a ket gitárosunk is.
- És a dalokat ki írja meg? - kérdeztem inkább csak a mellettem ülőktől mint az igazgatónőtől.
- Azt nem kell már írni. - felelte Rosa - Casi és Lisi felszoktak lépni bulikban meg hasonló helyeken, így van egypár számuk - kaptam meg a választ. Lisi meg Casi ??? Őő oké Rosa semmi gond !  Tudtommal ők még mindig fiúk... Tudtommal!  
- És kellenének még segítők a caraoke-ra meg akik majd a különböző effekteket állítják be, lehetőleg két emberre lenne szükségünk, persze olyanok kellenének akik értenek is hozzá. - mindenki csak néz és néz velem együtt, az igazgatónő pedig egyre türelmetlenebb. - Senki ?! Alexy, tavaly is te voltál ?!
- Ahh.. Rendben. - rezeg a telefonom, hívnak. Elővettem a zsebemből, Andy. Felvettem és megvető pillantások kíséretében kirohantam vele a teremből.
- Szia! Suliban vagy ?
- Szia! Igen. Mért ?
- És oda tudsz adni Elenor-nak ?
- Őő, Kinek ?
- Az igazgatónőnek..?
- Ja. Hát most nem igazán.
- Akkor mondod neki, hogy keresetem és hogy hívjon fel ezen a számon ?
- Persze! de mért nem te hívod fel őt ?
- Azért mert nincs meg a száma, se a sulié. Köszi! Szia.
-Ok. Szia. - és letette, én meg szép nyugodtan vissza sétáltam a terembe odamentem az igazgatónőhöz akit Elenor-nak hívnak ( tök jó hogy ide járok és nem tudom a nevét... ) és elkezdtem neki sorolni
- A Halloweeni bulival kapcsolatosan a meglepetés vendégek hívtak, pontosabban Andy, hogy majd hívja fel ezen a számon. - és lediktáltam neki a számot. Először nézett hogy honnan tudok én arról, de kis idő múlva már nem izgatta annyira a dolog. A szakkör végén Elenor felhívta a figyelmünket a hétfő próbára, azaz kelhetek fel egy fel órával előbb. És még nincs vége a napnak, ugyanis itt kell maradnunk ablakot pucolni...  De hát akkor hajrá. Elmentünk a szertárba ahol a takarító szereket tartják és sorra jártuk a termeket. Rosa elkezd takarítani, én ülök és nézem ahogy bénázik, a másik rock herceg(nő) is csatlakozik hozzám, így már ketten nézzük a barátnőmet. Remélem, hogy ő is barát ként tekint rám, és nem csak kihasznál. 
-Nem akartok segíteni? -kérdezte Rosalia felháborodtan.
-Nem! - mondtuk egyszerre és határozottan, mire egy nagyadag habos vizet kaptunk a nyakunkba. Szép mondhatom. Most már mi is elkezdtünk takarítani, kisebb-nagyobb sikerekkel, egyik teremből a másikba. Nem mondanám, hogy hamar végeztünk, délután 5 óra van.  Végre mehetek haza. Ameddig a házunkhoz nem értem a mai napomon gondolkodtam. Miért viselkedik velem ilyen kedvesen Castiel. Gondoltam magamban. Olyan ismerős, mégse tudom honnan... Biztos  egy koncerten találkoztunk még régebben. Belépve a házban anyámék veszekedése fogadott. Attól még, hogy kívülről nem látszik... Ebben a családban napi szinten folynak a veszekedéses a nevelő apám és anyám között. Napi szinten vernek meg,  ha meg nem akkor az csoda. Anyám a hátam mögött ribancnak hív, a szomszédok között azt terjeszti, hogy egy jöttment kis picsa vagyok, aki minden utcaseprővel lefekszik ha kell.  Hát ez nem igaz ! Csoda hogy a suliba még nem jutott el a hír... Anyámék mindent megtesznek  hogy kiutálltatsanak a világból. Ez már születésem óta így van..  Árvaházba is beadtak, Andy-nek hála kijutottam.  Itt sokkal jobb mint ami ott volt bent.. Ha lenne egy csak egyetlen egy kívánságom, másokkal ellentétben a sok pénz és a legfejlettebb kütyük helyett egy szerető családot kívánnék magamnak és a bátyámnak.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Nem tudom erre a blogra gondoltál-e. Minden esetre a blogomon kint van a weblink :) amúgy nagyon jó magam a történet :D

    VálaszTörlés

Obserwatorzy