2015. április 19., vasárnap

13. Rész


Betétek tamponok repkedtek mindenféle... Nataniel, a DÖK-ös srác, össze-vissza rohangál és közben azt mondja "Hagyjátok abba, ez így nem helyes" tudjuk, de ami vicces az vicces" Jött rá a válasz... Armin és Alexy... hát öhm hogy is mondjam, a pad tetején Óvszerből lufikat fújtak, amikkel a többiek elkezdtek dobálózni.. Iris fején  pedig.. Az egy, bugyi??!! 
A többieket meg.. jobb ha hagyjuk is...Ennél már csak elvetemültebb dolgokat pillantottam meg.. Nagy szemekkel pislogtam amíg a mellettem álló (vagyis már fekvő) csak a levegő után kapkodva nevetett... Pár perc múlva feleszméltem és én is csatlakoztam röhögő társamhoz. Azonban minket követve, nemsokára belépett az igazgatónő. Haja égnek áll.. Nem valami kiegyensúlyozott személyiség mondhatom.. Mindentől idegbajt kap.. Csoda hogy még nem kapott se agyvérzést se szívrohamot.. Jól leordította mindenkinek a fejét, velünk az élen.
Mégis mit gondolunk, nem kocsmában vagyunk hogy kényünk kedvünk szerint cselekedjünk. Nem kötelező ide járunk.. Stb stb stb.. És hasonló finomságokat vagott az osztályhoz. Megmondtam én reggel hogy teáskészletet is kellett volna hoznom.. Most lehet hogy nagyon jól jött volna. Pedig most tényleg nem csináltunk semmit, a röhögésen kívül. Néha nem értem ezt a nőt... Most pedig mehetünk ablakot pucolni, kurva jó.. Persze a többiek megúszták egy kis figyelmeztetéssel, de mi csak azért kaptunk komolyabb büntetést mert az udvaron is ott voltunk és Ő már ott is leszidott minket. Mindezek ellenére, azt kell mondanom.. sokkal jobb ez az iskola mint az előző sulim.. ott.. én kimondottan kedves személynek számítottam, az a sok gyökér között.. Mindenki telis-tele volt utálattal.. Csak azt nézték hogyan lehet a másiknak keresztbe tenni.. nem tudtál anélkül akár csak a folyosón végig menni, hogy ne próbáltak volna meg ellopni tőled valamit, kigáncsolni.. esetenként a falat is megnézhetted közelebbről.. nem is volt az se olyan ritka.. Ahogy a tanárok közötti folyamatos veszekedés félrebeszélés se.. A szándékos rossz információ átadása, amit természetesen mi diákok szívtuk meg.. Lopást tekintve.. még közöttük is volt rá példa.. diák diától, diák tanártól.. tanár diáktól.. Nem is nevezném iskolának azt a helyet.. Inkább leendő börtöntöltelék képzőnek.. Ha egy napon nem, vagy csak egy ember esett verekedés kiszemeltjévé.. csoda volt.. Ha jól emlékszem, az ott töltött éveim alatt, csak egyetlen olyan nap volt, mikor senkit nem vertek meg.. Valami nagy fejesek jöttek körbenézni a suliba.. Nem véletlenül.. Őt is ott ismertem meg.. Nem is értem mi a szöszt gondoltam.. Majd megváltozik.. Persze.. 
-Gyerekek! Mivel három hét múlva szerdán jöttök utoljára, szeretnék tartani egy Halloween-i bulit és kellenének fellépők. Mert az élő zene sokkal jobb mint a magnós lejátszások.  Mi a tanári karban egyből rátok gondoltunk, meg mivel az osztályban mindenki végez valamiféle kultúrális tevékenységet, nem is lenne más választás. Ezzel a rendezvénnyel, ont mint a korábbi években, akár pénzt is tudunk gyűjteni amit az iskola javára tudnánk fordítani. 
- öhm..  Rosa!  Mi van akkor ha én nem játszok egy hangszeren se? - súgtam oda neki gyorsan.  Persze ez nem igaz, de kíváncsi vagyok mi lenne ha így lenne.
-Itt nem muszáj, hogy tudj játszani valamilyen hangszeren. Például itt vagyok én, én sem tudok semmin játszani csak segítő vagyok, de ha akarnám akkor megtanulhatnám. A vannak akik segítenének. -súgta oda nekem a gyorsan a választ.
- De te tényleg nem tudsz zenélni? - kérdezte 
- De, de.  Csak kérdeztem, hogy mi lenne akkor. - erre csak megértően bólintott.
Kiválasztották a fellépőket.  Lisander, Castiel, Nataniel, és Kim állt össze egy bandává. Lisander az énekes, Castiel és Kim a gitáros Nataniel pedig a dobos, háttér énekesnek még beszállt a két gitáros is.
- És a dalokat ki írja meg? - kérdeztem inkább csak a mellettem ülőktől mint az igazgatónőtől.
- Azt nem kell már írni. - felelte Rosa - Casti és Lisi felszoktak lépni bulikban meg hasonló helyeken, így van egypár számuk - kaptam meg a választ. Lisi meg Casti ??? Őő oké Rosa semmi gond!  Tudtommal ők még mindig fiúk... Tudtommal!  És ahogy elmondtad.. Nem kéne velük kikezdeni.. Bár.. Az előző sulimban lévőknél csak nem lehetnek rosszabbak.. Nála. Csak nem.. 
- És kellenének még segítők a caraoke-ra meg akik majd a különböző effekteket állítják be, lehetőleg két emberre lenne szükségünk, persze olyanok kellenének akik értenek is hozzá. - mindenki csak néz és néz velem együtt, az igazgatónő pedig egyre türelmetlenebb. - Senki ?! Alexy, tavaly is te voltál ?!
- Ahh.. Rendben. - rezeg a telefonom, hívnak. Elővettem a telefont és megnéztem mégis ki keres. Ismeretlen. Általában nem szoktam az ismeretlen számokat felvenni, de most úgy ereztem fontos hívás, amit fel kell vennem. De ha esetleg tévedtem volna. Legalább kiszabadultam ebből a légkörből, és talán, talán nem fognak semmilyen feladatot rám akasztani.. Kényelmesen kimásztam a padból majd az osztályból. Rápöttyintettem a zöld kagylóra. 
-Igen, tessék! Catl.. - folytattam volna a mondandómat ha nem szakított volna félbe a hívó fél, miközben elsétáltam a terem elől hogy ne halladszódjon be a beszélgetés.. 
- Catlyn!! A részletek lényegtelenek számodra! Jelenleg a rendőrségen ülünk anyáddal őrizetben. Úgyis olyan jóban vagy a bátyáddal, intéztesd már e... - kinyomtam.  Adam csak nem azt képzeli hogy majd az ő faszkodása miatt Andyt fogom ugráltatni.. Nem tudom hogy kerültek oda, de nem is érdekel! Ha ott vannak annak oka van. Biztosan nem azért kerültek oda mert olyan szépen mosolyogtak..
Idegesen vágtattam végig a folyosón, a terem előtt megálltam, mélylevegőt vettem majd benyitottam. Anélkül hogy körbenéztem volna mentem a helyemre. Egyedül Rosára pillantottam rá, aki aggódva szemlélt. Azonban egy szót sem szólt mikor felkaptam a cókmókom és elindultam az ajtó felé. Természetesen az igazgatónőnek, ahogy semmi sem, ez sem tetszett.. A többiek is lenéző megjegyzéseket kezdtek el súgdolózni. Nem érdekel, bár igazuk van. Rosa nyakára hozok egy egész iskolás ablakpucolást, és itthagyom a szarba.. De ha egyszer semmi. Tényleg semmi idegzetem ehhez?? 
Az igazgatónő is szóvá tette hogy hova indulok, az órának nincs vége. És az ablakok is várnak rám! 
- Csak várjanak! Leszarom! - mondtam ezzel pedig kiviharzottam az epületből. A suli mögé érve, ahol már nem látnak, elővettem a vész tartalék cigisdobozomat és. A falnak dőltem, és meggyújtottam az első szálat. Majd a másodikat.. A lábaim mintha felmondták volna a szolgálatot, s összecsuklottam. Lassan csúsztam lefelé a fal mellett. Míg, földet nem értem. Ezt a dobozt arra az esetre tartom magamnál ha valami felidegesítene, és meg kéne nyugodnom. Az érzés, ahogy beszívom a füstöt, és végigmarja a torkomat.. elfeledteti velem az összes gondomat. Ilyenkor, csak erre tudok koncentrálni, és semmi másra. A kiáramló füstnek a látványa, csak méginkább hozzáad az érzéshez. Ahogyan elködösül előttem a világ, majd szépen lassan kivilágosodik, ahogy a füst eloszlik, emlékeztet arra hogy semmi sem tart örökké. Egyszer minden végetér. Még akkor is ha az aszt jelenti hogy meg kell hozzá halni. De, akkor bizony végetér.
Ahogy tovább gondolkodtam, miközben már sikerült lenyugodnom, úgy határoztam segítenem kéne Rosának. Hiszen végre talán barátra leltem benne.. Remélem ő is így gondol rám.. Ráadásul én hoztam bajt a fejére. Úgyhogy lassan, de mostmár biztos lábakon, felkeltem a földről, és elindultam az iskola ajtaja felé.
Előbb kellett volna gondolkodnom, és nem kellett volna Fehérhajút otthagynom. Fogalmam sincs merre induljak, hol lehet.. Így nem tehettem mást mint szépen elkezdtem végigjárni a termeket.. Szerencsére hamar szembetalálkoztam fehérhajú leányzóval. Pont ment át egy másik terembe. Gyorsan mellészegődtem, s kikaptam a kezében lévő nehéz vödröt, miben a tisztítószerek voltak.
-Mégse hagytál itt, és mentél haza? 
-Amint látod itt vagyok. - mondtam egy mosoly kíséretében. 
- Olyan idegesnek tűntél.. azt hittem hazamentél.. - ahogy a szavakat kimondta, még a levegőben is érezni lehetett a szomorúságot..
- De hé! ne szomorkodj. Hiszen nincs időnk rá. Az élet rövid, túl rövid ahhoz hogy még sajnálkozásra is fordítsuk az időt főleg hogy ennyi ablak várakozik ránk! - Mondtam kissé már nevetve. Próbáltam feldobni a hangulatot valamivel. Rám mosolygott majd bementünk a terembe, lemosni azokat az üveglapokat.. Nem beszéltünk sokat, inkább csak a szenvedésünknek adtunk hangot. Ez így ment pár termen keresztül mire Rosa megszólalt. Gondolom már régóta fúrta az oldalát a kíváncsiság. 
- Az a hívás.. Az miatt voltál olyan ideges?
- Hát, nem mondhatom azt hogy nem voltam ideges, ha egyértelműen látszott hogy az volt a gond. De, ha nem haragszol meg miatta, nem szeretnék beszélni róla. Személyes ügyről van szó.. Remélem megérted. - Nem felelt, így hát rákérdeztem, többnyire csak azért hogy oldjam a kínos csend okozta feszültséget - Az igazgatónő nem tett semmiféle megjegyzést a kis kirohanásomra? - eleresztettem a kérdés vége felé egy félmosolyt is. Nemtudom mire számítottak tőlem, de a hallottak alapján, nem beszélt így egy tanárral se senki, még Castiel se. Pedig.. Ha lehet hinni a többieknek, őt egyszer már ki akarták csapni a suliból. 
- Természetesen ideges lett! Az lett volna a meglepő ha nem lesz ideges. Szerintem, számíts arra hogy a közeljövőben beszélni szeretne veled. Valami ilyesmit fortyogott magába, de nem lehetett érteni rendesen. Utána nemsokkal elengedett minket. Ha engem kérdezel, valószínhű még most is ezen fortyog! Haha, nem felejt könnyen!
- Haha! Értettem! Köszönöm az információkat. Észben tartom majd... Lehet jobb lesz ha pár napig kerülni fogom az iskola területét.. -  gondolkodtam hangosan, mire Rosa rosszalló pillantást vetett rám. - Jó jó, értettem anyaa! - erre már ő is elnevette magát. Végre! 
Így folytattuk szépen az ablakok pucolását. Haladtunk egyik teremből a másikba. Azért még kaptam egy figyelmeztetést. Hétfővel kapcsolatban. Akkor kezdenénk el próbálni a halloween-i bulira. természetesenreggel kell hozzá összeszedni a dolgokat.. Így egy órával előbb kezdődne a nap.. de lehet még a hétfőt is kiveszem magamnak szabinak! nem biztos hogy Lenyugszik addigra a néni! Nyugodt állapotában valahogy azt kell mondanom szimpatikusabb. 
Az utolsó teremnél járva, megbotlottam. Természetesen egy nagy vizesvödörrel a kezemben. Jutalmul egy nagyadag habos vizet kaptam a nyakamba. Ha ez pedig nem lett volna még elég, magammal rántottam Rosát, aki szintén esett egy nagyot. Természetesen engem hibáztatott, bár jogosan, nem belé kellett volna akrnom megkapaszkodni.. Azonban ennek eredménye képp ő is megajándékozott a saját habos vizével. Szép mondhatom!!
- Már nem mindegy neked? Így is csurom víz vagy. Most egy vödörrel több vagy kevesebb.. nem mindegy? - Mondta, mire megpróbáltam a földön lévő nagy pocsolyából vizet szerezni a tenyerembe, amivel Le tudom fröcskölni őnagyságát. Ám nem jártam sikerrel hiába próbálkoztam. Hol az irányt nem találtam el, hol pedig annyire kevés vizet sikerült összegyűjtenem.. hogy maximum egy hangyát tudtam volna lefröcskölni azzal a mennyiséggel.
- Viszont így, ezzel a vizes ruházattal csak nem akarod hogy hazagyalogoljak. Esetleg, van valami szárítkozási lehetőség errefelé? - Kérdeztem, még mindig a pocsolya kellős közepén ülve. 
- Vannak hajszárítók az öltözőben, de ha gondolod, szólhatok Leight-nek, adhatok neked másik ruhát! 
- Köszönöm nem szükséges. De ha nem bánnád, ezzel itthagynálak, megkeresem azokat a hajszárítókat. - megvártam ameddig bólint egyet, majd nehezen felkászálódtam a földről, s irányt vettem az öltözők felé. 
Hamar meg is találtam őket. Gyorsan levettem a pólóm és a nacim, és már kezdtem is megszárítani őket. 
Ahh istenem!! Miéret nem hagytam itt a tesicuccomat?? most át tudnék öl.. Várjunk! Hiszen.. Gyorsan odafutottam az öltözőben lévő szekrényemhez. Ééés.. talált! Pont ahol hagytam. Nem vittem haza, csak akartam. Még jó hogy ilyen lusta vagyok! Valóban ülhettem volna itt egy jó ideig míg megszáradtak volna a ruháim. 
Sietőssen felvettem a tesiruhámat, az utcait pedig csak begyömtem a táskámba. Már mentem is volna vissza a terembe, mikor Rosa elfáradt arcával találtam szembe magam. Így eggyütt léptünk ki, végre az udvar kapuján. Nem mondanám, hogy hamar végeztünk, délután 6 óra van.  Mivel neki, elmondása szerint még dolga van, a más felé vette az irányt, és nem mentünk együtt azon a rövid szakaszon haza. 
A buszt lekéstem, magamhoz híven, ezért kénytelen voltam gyalog hazasétálni. Zenét hallgatva haladtam az egyre sötétebb utcákon.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Nem tudom erre a blogra gondoltál-e. Minden esetre a blogomon kint van a weblink :) amúgy nagyon jó magam a történet :D

    VálaszTörlés

Feliratozók