2015. május 3., vasárnap

17. Rész

//Catlyn Biersack szemszöge //

Nem törődve a szüleimmel levettem a cipőmet és odaraktam egy cipős szekrényhez. Kabátommal és táskámmal együtt felsiettem az emeletre, a lépcsőtől balra fordulva bal oldalon egyetlen egy ajtó van ami az én szobámba vezet. Épp, hogy kinyitottam az ajtót máris bevágtam rajta a cuccaimat és már rohantam is le a konyhába, hogy egyek valamit. Farkas éhes vagyok. Ha most nem kapok enni akkor éhen halok.   Nagy meglepetésemre az Ősök most nem veszekedtek, sőt egész jól elvoltak. Már amennyire ez tőlük telik... A konyhába befordulva azonnal a hűtőhöz rohantam, kinyitottam. Egy megpenészesedett uborkán, tormán és némi kis sajton kívül nem volt semmi itthon.
 - Ha enni akarsz akkor menj át a boltba! - Mondta anyám és oda dobta a pénztárcáját. Na ez fura volt ... Már felhúztam a cipőm és a dzsekimet mikor anyám jött oda egy kisebb jegyzet tömbbel, amit Ő bevásárló listának nevezett el. Magamban felolvastam:
Tej, vaj, sajt, szalámi, kenyér, fagyasztott pizza, kávé és Még Sok más.
- Vegyél magadnak is valamit, nyugodtan.- mosolygott rám Anyám. Ebbe meg mi ütött nem szokott ilyen lenni. Lehel, hogy ebben a kis rövid időben megváltozott? Ahh, miket beszélek ?!  Csak bólintottam és kimentem az ajtón. Telefon, hedzet és a fülem. Elkezdtem hallgatni az Avenged Sevenfold-tól a Nightmare albumot. Kedvenc banda, kedvenc album.  Nagyon fel vagyok dobva, ugyanis ha a minden jól megy akkor holnap jönnek a srácok.
A mai napon feltérképeztem a környékünket így tudom melyik bolt van hozzánk egy Legközelebb. Hol van erdő (az utca amibe lakunk annak a végébe) és meg sok más. Elég jó környékén lakunk, közel a bolthoz, buszmegállóhoz, a belvároshoz és még a suli sincs messze, csak én valahogy mindig kerülő úton mentem mindenhova ...  Ami a listán szerepelt azt már mind megvettem. Már csak magamnak kellet vennem valamit. Gabonapehely! Egyszerű és Gyors. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Gyorsan kifizettem amit venni akartam és rohantam haza. Nagyon éhes vagyok Már!
Belépve a házba az első amit megláttam az a kanapén síró anyámat volt. Körülötte összetört tányérok. Hátitt meg mi történt?   Letettem a szatyrot a konyhába és odasiettem anyámhoz. Nem tudom hogyan, miért, de késztetést érzék arra hogy megvigasztaljam. Odamegyek hozzá és leülök mellé.
- Anya .. -kezdtem óvatosan - Mi történt? - Nem válaszol. Már vagy egy órája csak itt ülünk, amikor hirtelen megszólal.
- Apád kidobott ...- tudtam! Tudtam hogy egyszer el fog jönni ez az idő, csak azt hittem, hogy engem dob majd ki ... - És a legrosszabb, hogy nem csak engem, hanem Téged is ...
- Nem meglepő ...
- Hogyhogy?
- Hát .. Várható volt, hogy egyszer majd kirak ... engem. Most hol van?
- ... Nem tudom, Elment valahova. Azt mondta hogy mire vissza jön már ne legyünk itt. - És megint a kínos csend. Még egy 10 percet ültünk itt mire anyám újra megszólalt.
- Sajnálom ..
- Mégis mit?
- Hogy olyan barom voltam Veled .. Te nem tehetsz semmiről. - erre csak kérdően néztem rá - Hát ... Egy buliban voltam amikor .. te, tudod, készültél ... teljesen véletlen. Ezért váltunk el annak idején apáddal. Téged büntettelek az én hibámért. A "nevelő" apáddal meg mostanában mindenen össze tudunk veszni .. Mindenen kiborul .. és főleg most, hogy tudja, te az ő lánya vagy. - Mi van ??? Én az ő lánya vagyok ??? Na ne !! Ne ezt ne! Csak bámultam magam elé. Arra eszméltem fel, hogy anyám lehozza az utazós táskákat.
- Pakolj össze! Nem maradhatunk! - Lassan felálltam és felmentem a szobámba. Össze szedtem a ruháimat cipőimet, eltettem a laptopom + töltő füles, meg Még Sok más dolgot amire szükségem lesz a gitáromat beleértve. Szerencse, hogy nincs sok cuccom. Lementem a földszintre ahol anyám ült a kanapén és bámult ki a fejéből. Bementem a konyhába, hogy egyek van valamit Mert Már este 7 óra van, a Két órája visszajöttem a boltból és még mindig nem ettem. Gyorsan megcsináltam a gabonapelyhet és a maradékot pedig eltettem a táskámba. Vissza mentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Ameddig elfogyasztottam az uzsonnám Addig beszélgettünk. Egy hotelben fogunk megszállni éjjel, pontosabban addig leszünk ott ameddig anyám nem talál egy jó és eladó lakást.    Már bejelentkeztünk egy hotelbe a belvárosban. Este fél kilenc, én meg még mindig az erdőben egy domb tetején ülök, ami a város szélén van.   Már épp indultam volna amikor valami neszt hallottam a hátam mögül. Csatiel aggódó szomorú tekintetével találkoztam. Odajött és leült mellém. Csak nézte a várost, az elszáguldó kocsikat. Én meg Őt. Könnyes a szeme?!   Még egy darabig csak ültünk mire megszólalt.
- Hogyhogy itt vagy,  történt valami? 
- Apám kirakott minket otthonról.
- Minket? 
- Anyámat és engem.  
- Sajnálom. És.. Van hol aludnotok? 
- Igen, a város tele van szállodákkal. - mosolyogtam rá kedvesen. Erre csak csalódottan nézett vissza a városra. 

  //Castiel Madox szemszöge//

-Sajnálom. És.. Van hol aludnotok? -Tudom hogy felesleges volt megkérdeznem hiszen a város tele van hotelekkel, dee..  Szeretném ha Cat nálam aludna. 
- Igen,  a város tele van szállodákkal. - hiába az a gyönyörű mosoly,  én akkor is csalódott lettem. Tekintetem újra a városnak szenteltem,  néztem ahogy a kocsik elsuhannak. És megint ez a csend.. Idegesít. Egyszer csak Cat megszólal.
- És te?  Hogyhogy itt vagy?
- Ez hosszú...
-Van időnk. - mondta.  Nagyot sóhajtottam majd belekezdtem.
-A szüleim születésemkor beadtak egy árvaházba. Ott éltem több éven keresztül, többször is kivettek már, de mindig vissza kerültem. Ez a család, ahol most vagyok, már két éve kihoztak onnan. És most felbukkant az igazi szüleim. Vissza akarnak venni magukhoz, mindent megtesznek azért, hogy vissza kapjanak. Röviden ennyi.
- Azta.. Ez...
-Szörnyű. Igen, tudom. - még beszélgettünk egy ideig amikor elkezdett esni az eső, egyre jobban esik. Mivel a mi ( vagy inkább az én, ugyanis a szüleim sosincsenek itthon) házam közelebb volt mint a hotel ahol ők vannak, így hozzám mentünk. Útközben szintén csak beszélgettünk, olyan ismerős, mintha már találkoztunk volna egymással. Szegény lány teljesen elázott. Ahogy beléptünk a lakásba nagy meglepetés ért minket. Vagy inkább sokk.








1 megjegyzés:

  1. Szia! Díj nálam! http://alonebybetty.blogspot.hu/2015/05/1-dijam.html

    VálaszTörlés

Obserwatorzy