2015. március 3., kedd

11. Rész

11. Rész

Számtalan kérdés kavarog most a fejemben. Eszembe jutott egy régi ismer
ősöm akivel nagyon, de tényleg nagyon jóba voltam, de csak voltam… És jobb lett volna ha nem is ismerem meg.”Amikor szakítottunk akkor azt mondta hogy ezzel még nincs vége, megkeres és akkor megkapom ami nekem jár…” Tulajdon képen én szakítottam vele de ez nem lényeg  vagyis az, de amiket velem tett megérdemelte hogy szakítottunk…   Még egy darabig ezen gondolkoztam majd észrevettem hogy már 11:00 óra körül jár az idő és már ideje lefeküdni. Felmentem, fogat mostam és már bújtam is be az ágyba.  Még egy kicsit gondolkoztam a múlton … Mindig felmerült bennem ez a kérdés; Vajon újra megtörténik ?
De minek is rágódjak ezen ?! Most minden rendben van (anyámat és apámat leszámítva, habár most velük sincs gond ).  Fél tizenkettő felé sikerült is elaludnom. Reggel egy kiadónak nem nevezhető alvás után az óra szörnyű ricsajára keltem, hajnali félhétkor…


 - Ahh még egy kicsit… ébressz később . Nem látod hogy aludni szeretnék ? – Nyöszörögtem álmosan az órának.. no problem ! – Az ember már London egyik kisebb külvárosának a szélén, a saját házában se alhat nyugodtan !! – mondtam teljesen kikelve magamból és szép lassan kimásztam a biztonságot nyújtó, jó meleg paplan alól. Jó a szobában se volt hideg, de azért mégis na. Kinéztem az ablakon, hogy megtudjam milyen az idő odakint, de hát a reggeli hajnalban nem sokat látni. Így fel kellet mennem a netre hogy megtudjam milyen idő lesz ma. 16-19 C° várható mára.
Visszatérve a jelenbe, azaz a ruhásszekrényemhez, kiválasztottam egy fekete térdig érő cicagatyát arra egy szaggatott farmer rövidnadrágot, hozzá egy szintén fekete kövekkel kirakott koponyás atlétát és rá a szegecses bőrdzsekit amit tegnap vettem. Beszaladtam a mosdóba egy gyors zuhany, utána már fel is vettem a ruhákat amiket kiválasztottam magamnak. És most jöhet a smink, azaz egy kis alapozó (útááloom) sajnos muszáj ugyanis nagy szerencsémre előjött pár pattanás… Még egy kis szempillaspirál, éés kéész is. Elégedetten álltam a tükör előtt, igaz hogy a hajammal kell még kezdenem valamit, de legalább a fejem nem úgy néz ki mint egy zombi-é. És ez nagy szó. Pár perc gondolkozás után arra jutottam hogy csak kiengedem az ombréra festett vörös tépett hajamat. Mikor végeztem már 07:00 volt, gyorsan összedobáltam néhány szendvicset és bedobtam a táskámba. Az is megfordult a fejembe hogy egy palacsintasütőt is elrakok, arra az esetre ha Amber  megint elkezdené a maga kis mondandóját.. Megérdemelné hogy fejbe vágjam vele. A szendvicsekkel végezve felkaptam a tornacipőm, bezártam magam mögött az ajtót és már indultam is. Mikor odaértem Iris már ott várt a kereszteződésnél és ezzel a kedves mondatával fogadott : Később nem is jöhettél volna.  Én erre durván odadobtam neki egy „Kösz”-öt  és elindultunk a buszra. 5 perc alatt simán odaértünk volna ha nem állunk meg minden fűszálnál. Így pont el tudtuk érni a buszt. Közben mindenféléről beszélt, még azokról is amiken tegnap ezerszer átrágtuk magunkat ( azaz mindenről ).Csak úgy ömlöttek belőle a szavak. De nem bántam, legalább nem nekem kellett kiselőadást tartani.. És főleg nem magamról.
Na Kár volt mondani, de szerencsémre megérkeztünk a sulihoz úgyhogy nem kellett elmondanom az életem történelmét. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Obserwatorzy