16. Rész 2/1

//Castiel Szemszöge//
Felrohantam a lépcsőn és a fürdő felé vettem az irányt, ami az én szobám mellett volt. Bekopogtam. Nem kaptam semmiféle választ.
-Cat minden rendben? Bemehetek? - kopogtam be újra és a kezemet a kilincsre téve vártam a választ.
-Gyere! - Benyitottam és a földön egy hatalmas víztócsában fetrengő lány tárult szemeim elé. Elég szexi így, vizes haj és a combközépig erő pólómban. De e mellett még vicces is volt.
- Na, gyere!  - nyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzam a földről, Ő elfogadta a kezem és már előttem is állt.
- Hogy hoztad össze ezt a gyönyörű szép esést? Vagy hát gondolom én hogy elestél..

//Catlyn Biersack//

Az eső hirtelen jött, egyre jobban esett eszébe sem volt hogy elálljon. Mivel Castielék közelebb voltak mint a szálloda ahol mi voltunk, ezért hozzájuk mentünk. Az úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Csak futottunk mint az őrültek a ház felé. Egy nagy és szép panelházhoz érve megálltunk. A Vöröske kinyitotta a lépcsőház ajtaját, majd bement és beengedett engem is. Lassú léptekkel mentünk a lépcső felé. Már vagy az 5. emeleten járhattunk amikor megálltunk. Amikor kinyitottuk az ajtót olyan látvány fogadott minket... ami.. hát őhm.. na mindegy maradjunk annyiban hogy nem éppen volt valami szép látvány. De Cast-nak köszönhetően nem láttam sokat ebből a jelenetből, mert kezét a szemem elé rakta majd becsukta az ajtót.
- Figyel! a szobám az emeleten van. Azaz fel kell mennünk a lépcsőn. Bízz bennem, had vezesselek.- a keze még mindig a szemem előtt pihent. Aprót bólintottam majd hallottam az ajtó nyílását és azzal együtt egy hatalmas nagy nyögést. Összerezzentem. Castiel pedig jól leszidta a fentieket..  
Amikor bementünk a Vörös szobájába az ágy mellett észre vettem egy bazinagy kutyát. Próbáltam visszafogni magam és nem sikítógörcsben felmászni a plafonra. Köztudott, hogy én a nagy  kutyáktól kibaszottul félek. Hogy miért ? Elmesélem.
*Visszaemlékezés*
Tavasz van. Én a 6 éves voltam, Andy pedig 11. Engem persze ilyenkor még minden virág, bokor és pillangó lekötött. ebből nem is lett volna akkora nagy baj, ha nem követem azt a pillangót és nem megyek az erdő szélére. De akkor részletesen hogy is történt ez az eset.   Épp a suliból mentünk hazafelé amikor megpillantottam egy gyönyörű szép pillangót. Követtem, egészen az erdőig. Ott az egyik bokorban mocorgott valami, azt hittem csak egy ártatlan kiscica. Az artatlan gondolkodasommal persze hogy egy macska.. Nagyot koppantam.  Közel se volt ártatlan.  Egy kutya ugrott élénk, ráadásul veszett volt. Miért nem hallgattam a bátyámra ? Pedig Ő mondta hogy ne menjek a rengeteghez, de én nem hallgattam rá. Meg is lett az eredménye.  Ha akkor nem ránt el onnan akkor lehet hogy még most is ott lennék. Futottunk.  Olyan gyorsan ahogy eddig még soha. De a kutya gyorsabbnak bizonyult így hamar utolért minket.  Itt pedig már képszakadás. Egy kórházban ébredtem.  Mandy nem volt mellettem. Igen Mandy ez volt a beceneve. Az a klór szag,  a gépek folyamatos csipogása. Idegesített. Ki akartam onnan jutni.  Ekkor a kórterembe belépett egy orvos meg pár ápoló nő. Fapofával megvizsgáltak. Nem érdekelte őket az én kívánságom, meg sem hallgattak.  Az egyik nő befogta a számát és ezzel el voltam intézve. Nagyon megvoltam ijedve. Mikor végeztek az orvos elmondta mi történt. A kutya ami kergetett minket megtámadott. Súlyos sérüléseim lettek ( mintha én erre nem jöttem volna rá).  Egy arra járó férfi segített rajtunk. Pontosabban Ashley Purdy apja.  Ő és Andy pár kissebb sérüléssel megúszta, de engem műteni is kellet. Amilyen szerencsétlen voltam akkor is.. Persze hogy osszetörtem magam egy esés következtében. 
 *visszaemlékezés vége*
Adott egy törölköző meg egy pólót és elküldött a fürdőbe, gondolom azzal a céllal hogy fürödjek le.  Hát oké. Nem volt ellenemre.   A zuhanyzóban álltam és folytattam magamra a meleg vizet. Még midig sokk alatt álltam. Anyám annak idején mikor még Amerikában laktunk,  egy buliban lefeküdt egy sráccal és kiderül, hogy akit eddig apámnak hittem csak a nevelő apám és akit nevelő apámnak hittem az az igazi apám.. Ezért raktak ki minket. Adam mert a lánya vagyok,  Will meg azért mert nem vér szerinti gyereke vagyok.   

Már felöltöztem és a hajam fésülésével is végeztem. Indultam kifelé mikor  megcsúsztam a vizes csempén, és csináltam egy hátraszaltót  azaz hatalmasat taknyoltam.  Pár pillanat múlva Castiel aggódó hangjára lettem figyelmes. Benyitott. Láttam ahogy méregetett, majd felsegített.  Erre csak megforgattam szemeimet majd fájó fejemhez emeltem a kezem és ezzel együttes kockáztatva azt, hogy újból össze esek.  Sikerült is volna ha a Vöröske nem fog meg.
-Nem éppen úgy nézel ki mint aki jól van.
-Pedig semmi bajom.
-Na gyere.  Ne makacskodj. - ekkor felkapott az ölébe és levitt a nappaliba, ott pedig lefektetett a kanapéra. Átment a konyhába és kivett a hűtőből egy zacskó jeget. Csak most volt alkalmam körülnézni. A fa lépcső mellett a fal fehér volt akárcsak a nappaliban. A nappalival szemben a konyha ami barack színben pompázott, mint az emelet. A szobák ajtaja szintúgy hófehér volt, egy kivételével. Castiel szobájának az ajtaja fekete volt akár csak a szobájában a falak, csak a bútorok voltak fehérek. Cast visszatért és a fejemre rakta a jeget. Én csak kérdően néztem rá.
- Fáj a fejed, nem ? Gondolom nem akarsz egy nagy puplit tudni a fejeden. - hát nem. - Rendeltem pizzát. Remélem megfelel, mert ha nem nem tudok veled mit csinálni. Főzni meg biztos nem fogok csak mert te nem akarsz pizzát enni.
- Ez a kérdés, úgy ahogy van, teljesen felesleges volt. - erre csak horkantott egyet majd bekapcsolta a tv-t. Folyamatosan váltogatta a csatornákat. De én is ezt tettem volna a helyében. Majd megállt egy csatornán ahol híradó ment.
- Los Angeles-ben hatalmas autó baleset történt a reptérre vezető úton. Halottak száma 9. A balesetben a Los Angeles-i rock banda, a Black Veil Brides bele keveredett. Az egész csapat túlélte néhány kisebb karcolással és zúzódással. A rendőrség még mindig a helyszínen van, az ú le lett zárva. És most a sok rossz hír után hogy valami jó... - hiszem ha látom. Ha majd a srácok előttem fognak táncikálni és azt ordibálják hogy nincs semmi bajom, akkor majd elhiszem hogy jól vannak.
- Azért remélem hogy feltudnak még lépni mert az ő koncertjükön még nem voltam, és el akarok menni !
- Ezzel nem vagy egyedül. Majd ha előttem ugrabugrálnak és ordítoznak velem hogy teljesen jól vannak, akkor elhiszem hogy jól vannak. Ezt már megtanultam, ne bízz a híradóban.
- Na ez az. Amú...- nem tudta befejezni a mondatát ugyanis csöngettek. - Ez biztos a Pizza.- mondta majd megfogta a pénztárcáját és kinyitotta az ajtót. Tényleg a kaja jött meg, és még hogy a kaja nem jön házhoz... Kifizette majd idehozta. Elkezdtünk enni, Hawaii volt.
-Annyira örülök, hogy van egy hozzám hasonló stílusú osztálytársam. - olyan hírtelen mondta hogy kiesett a pizzaszelet a kezemből- Béna!
- De,  hát.. Rosa és a többiek ? És kösz!  - ekkor dobogást hallottam a lépcső felől és megpillantottam azt a bazi nagy kutyát, mondhatom örültem neki..
- Démon!! - kiáltott fel hirtelen Castiel, ennek szokása megijeszteni másokat ?? Mert ha igen elmegyek bohócnak és fejenállok. - Ha félsz a kutyáktól, ugorj ki az ablakon, ha meg nem akkor   ne. És.. Rosa meg a többiek inkább csak BVB-t hallgatnak. De azt is inkább csak Andy miatt. A gyönyörű szép szeme miatt. - lehetett hallani a a gúnyt a hangjában, de tudtam hogy nem Andy-nek szánja hanem a csajoknak.
- És honnan tudod hogy én nem csak Avenged Sevenfold-ot hallgatok?
- Hmm..  Nem is tudom,  a Motionless in White- os cipőd és teló hátlapod kicsit árulkodó.
- Végülis ja..  - és egyszerre ekezdett csörögni a telónk.  Ő bocsánatot kérve átment a konyhában majd felvette a mobilát és beleszólt. Én is ezt tettem.
- Halló! - szóltam bele semleges hangnemben.
-Nem is örülsz nekem?  -hallottam meg Andy szomorkás hangját.
-Hogy kérdezhetsz ilyet?  Csak nem néztem ki az..
-Ja..  Aha.. És ezt el is higgyem?
-Igen!
-Nincs szerencséd. Na csak azért hívtalak, mert gondolom hallottál a balesetről.
- Igen.
-Minden rendben van, oké?  A srácok pár karcolással megúszták, igaz hogy elég mélyek, de jól vannak.  Én ütem az anyósülésen,  és így sikerült lefejelnem a kesztyűtartót, de így is csak horzsoltam a fejemet.
- Oké. Most már nyugodtabb vagyok. Amúgy hogy történt a balesetet?
- Az autó pályán az egyik kocsi megcsúszott,  abba belehajtott egy másik és így tovább, mi meg már nem tudtunk megállni és bumm.
-Áhh értem.
-Akkor jó. De nekem most mennem kell. Szia.
-Szia. - le is tette.

15. Rész

Már épp indultam volna amikor valami neszt hallottam a hátam mögül. Castiel aggódó szomorú tekintetével találkoztam. Odajött és leült mellém. Csak nézte a várost, az elszáguldó kocsikat. Én meg Őt. Könnyes a szeme?!   

Még egy darabig csak ültünk mire megszólalt.
- Hogyhogy itt vagy,  történt valami? 
- Apám kirakott minket otthonról.
- Minket? 
- Anyámat és engem.  

  //Castiel Madox szemszöge//

- És te?  Hogyhogy itt vagy?
- Ez hosszú...
-Van időnk. - mondta.  Nagyot sóhajtottam majd belekezdtem.
-A szüleim születésemkor beadtak egy árvaházba. Ott éltem több éven keresztül, többször is kivettek már, de mindig vissza kerültem. Ez a család, ahol most vagyok, már két éve kihoztak onnan. A nagykorúság miatt, valójában már vissza se küldhetnének. És most felbukkant az igazi szüleim. Vissza akarnak venni magukhoz, mindent megtesznek azért, hogy vissza kapjanak. Röviden ennyi.
- Azta.. Ez...
-Szörnyű. Igen, tudom. - még beszélgettünk egy ideig amikor elkezdett esni az eső, egyre jobban esik. Mivel a mi ( vagy inkább az én, ugyanis a szüleim sosincsenek itthon) házam közelebb volt mint a hotel ahol ők vannak, így hozzám mentünk. 

Útközben szintén csak beszélgettünk, olyan ismerős, mintha már találkoztunk volna egymással. Szegény lány teljesen elázott. 

Ahogy beléptünk a lakásba nagy meglepetés ért minket. Vagy inkább sokk.

//Castiel Maddox//
A húgom Hope,  és az újdonsűlt pasia...
Mondjuk úgy, hogy különleges lepedőakrobatikában részesítettek minket. Amilyen gyorsan csak lehetett, kezemet a rockhercegnő szeme elé raktam, hogy ne lássa mi folyik bent a nappaliban. Elmondtam mi a helyzet,  hogy a szobám fent van az emeleten és egyből oda megyünk. Bizzon bennem, hadd vezessem. Aprót bólintott én pedig kinyitottam az előbb becsukott ajtót amit nem kellett volna, mert egy hatalmas nyögés hagyta el Hope szájját. Persze én azzonnal elmondtam mindennek.   Elég ciki helyzet volt. Szegény Cat, biztos mondja magában milyen Istenverte helyre hoztam én. Egyenesen a szobámba mentünk, ahogy mondtam. Ott elvettem a kezem a vendégem szeme elől és magam felé fordítottam őt. Egy zaklatott arcot pillantottam meg amitól nevetnem kellett. Nem tudtam visszafogni magam így muszáj volt elfordulnom, de még így is -hogy nem láttam az arcát- sikerült elnevetnem magam.
***
Az eső nem akart elállni, sőt egyre jobban esett és már villámlott is. Ez csak egyet jelenthet. Catlyn itt marad nálunk. Habár amúgy sem engedtem volna el ilyen időben. Közben Hope-ék át mentek Ray-hez, szóval miénk a lakás.
-Választhatsz! Vagy a húgom ruhájában alszol vagy az én egyik pólómba. - Habár gondolom ezek után semmi kedve még hozzányúlni a húgom cuccaihoz.
-Hát.. Ha lehetséges akkor inkább - itt már a kezemben is tartottam az egyik pólómat.
-Tessék, ha nagy bocs nem tudok veled mit kezdeni.
-Hő.. Kössz.
-Kell a póló??
-Ja.
-Akkor? - csak egy sóhajtást kaptam válaszul. Elmondtam neki hogy merre találja a fürdött, mert gondolom szívesen lefuürdött volna. Én addig lementem a konyhába megnézni van-e valami kaja mert ha nincs akkor rendelek pizzát.   Szerencsémre nem volt itthon semmi így hát fogtam magam es tárcsáztam a pizzéria számát. Rendeltem egy Hawaii-t. Ép hogy leraktam a telefont agy hatalmas sikolyra lettem figyelmes.  Az emeletről jött. Gyorsan felszaladtam megnézni mi a gond, és hát mit látok?

Verseny

Jelentkeztem a Gracias! Nevű blog versenyére. Jelentkezz te is: ITT

14. Rész

Belépve a házban anyámék veszekedése fogadott. Szóval már hazaértek.

Bármennyire is ellenkezem, hiába, mégis érdekel valamennyire valahol mélyen mégis miért lehettek a rendőrségen. De közel se annyira izgat a dolog hogy megkérdezzem. Lehet, sőt.. biztosan boldogabb vagyok így, hogy nem tudom. 

Attól még, hogy kívülről nem látszik... 

Ebben a családban napi szinten folynak a veszekedéses a nevelő apám és anyám között. Anyám a hátam mögött ribancnak hív. A szomszédok között mindig azt terjesztette és terjeszti most is, hogy egy jöttment kis picsa vagyok, aki minden utcaseprővel lefekszik ha kell.  Hát ez nem igaz! Csoda hogy a suliba még nem jutott el a hír... 

Anyámék mindent megtesznek  hogy kiutáltatsanak a világból. 

Árvaházba is beadtak.. Andy-nek hála kijutottam.. De ami az ottani körülményeket illeti.. egyszerűen borzalmas.. Csomó gyerek egy halomba összeengedve.. nem is figyelnek rájuk.. Nem ritka ott a verekedés.. Ugyan olyan mint az előző sulim.. csak fiatalabbakkal. Persze lehet csak pont rossz helyet fogtam ki.. de ez az én saját tapasztalatom volt. Ha lenne egy csak egyetlen egy kívánságom, másokkal ellentétben a sok pénz és a legfejlettebb kütyük helyett egy szerető családot kívánnék magamnak és mindenkinek. Mindenkinek akinek ez nem adathatott meg.. 

Nem törődve a szüleimmel levettem a cipőmet és odaraktam a cipős szekrényhez. Felsiettem az emeletre, a lépcsőtől balra fordulva bal oldalon egyetlen egy ajtó van ami az én szobámba vezet. Épphogy kinyitottam az ajtót máris bevágtam rajta a cuccaimat és már rohantam is le a konyhába, hogy egyek valamit. Farkas éhes vagyok! Ha most nem kapok enni akkor éhen halok!!

A konyhába befordulva azonnal a hűtőhöz rohantam, kinyitottam. Rettenetes nagyot csalódtam.. Egy megpenészesedett uborkán, tormán és némi kis sajton kívül nem volt semmi bent. Reggel még nem tele volt a hűtő?? Kis manók beszöktek és elvittek minden ehető dolgot..??

 - Ha enni akarsz akkor menj át a boltba! - Mondta anyám és oda dobta a pénztárcáját. Na ez fura volt ... Már felhúztam a cipőm és a dzsekimet mikor anyám jött oda egy kisebb jegyzet tömbbel, amit Ő bevásárló listának nevezett el. Hát.. én ételekről szóló litániának hívnám.. Magamban felolvastam:

Tej, vaj, sajt, szalámi, kenyér, fagyasztott pizza, kávé és még sok-sok más.

- Vegyél magadnak is valamit, nyugodtan.- mosolygott rám Anyám. 

Ebbe meg mi ütött? Nem szokott ilyen lenni. Lehel, hogy ebben a két rövid napban megváltozott? Ahh, miket beszélek ?! Általában azt szokta hozzám vágni hogy már megint felakarok zabálni mindent mint egy élősködő..  

Csak bólintottam és kimentem az ajtón. Telefon, fülhallgató és a fülem. Elkezdtem hallgatni az Avenged Sevenfold-tól a Nightmare albumot. Kedvenc banda, kedvenc album. 

A mai napon feltérképeztem a környékünket hazafelé úton így tudom melyik bolt van hozzánk egy legközelebb. Nem is csoda egy ilyen hosszú, túrának is nevezhető út után ilyen éhes lettem. Tudom hol van erdő (az utca amibe lakunk annak a végébe) és meg sok más helyre is bukkantam. Köztük a város széle felé egy kis dombocskára, ami kilátóként is tökéletesen funkcionálhat. El kéne látogatnom oda egyszer. Biztos szép. 

Elég jó környékén lakunk, közel a bolthoz, buszmegállóhoz, a belvároshoz és még a suli sincs messze, csak én valahogy mindig kerülő úton mentem mindenhova ...  

Hamar végigfutottam a bolton. Ami a listán szerepel az már mind a kosárban van. Már csak magamnak kellene választanom valamit.. 

Gabonapehely! Egyszerű és Gyors. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. 

Gyorsan kifizettem amit venni akartam és rohantam haza. Nagyon éhes vagyok már!

Belépve a házba az első amit megláttam a kanapén síró anyám volt. Körülötte összetört tányérok s felburított bútorok. Itt meg mi történt? 

Letettem a szatyrot a konyhába és odasiettem anyámhoz. 

Nem tudom hogyan, miért, de késztetést érzék arra hogy megvigasztaljam. Azonban ez az egész, olyan mintha direkt küldött volna el itthonról.. A hosszú vásárlási lista, a kedvessége.. Mintha csak előre tudta volna hogy ez fog történni.

Odamegyek hozzá és leülök mellé.

- Mi történt? - Nem válaszol. 

Már vagy 20perce csak itt ülünk, amikor hirtelen megszólal.

- Apád kidobott ...- tudtam! Tudtam hogy egyszer el fog jönni ez az idő, csak azt hittem, hogy engem dob majd ki ... - És a legrosszabb, hogy nem csak engem, hanem Téged is ...

- Nem meglepő...

- Hogy érted?

- Hát .. Várható volt, hogy egyszer majd kirak... engem. Most hol van?

- ... Nem tudom, elment valahova. Azt mondta mire visszaér már ne legyünk itt. - És megint a kínos csend. Még 10 percet ültünk itt mire anyám újra megszólalt.

- Sajnálom ..

- Mit?

- Hogy olyan barom voltam Veled .. Te nem tehetsz semmiről. - erre csak kérdően néztem rá - Hát ... Egy buliban voltam amikor .. te, tudod, készültél ... teljesen véletlen. Ezért váltunk el annak idején apáddal. Téged büntettelek az én hibámért. A nevelő apáddal meg mindenen össze tudunk veszni .. Mindenen kiborul. Főleg hogy ráadásul csak kényszerből élünk együtt.. Ő soha sem akart gyereket. Mikor apád megtudta hogy valójában nem az ő lánya vagy, hanem az igazi apád Adam, mondta hogy betelt a pohár. Akkor sem volt felhőtlen a viszonyunk. Amiről igaz, én tehetek. A tudta nélkül akartam találkozgatni Adammel. Ami persze kiderült.. Nem tudom mit hittem. Hogy soha se fogja megtudni? Nevetséges.. És így jött rá hogy nem is az ő lánya vagy.. Senkinek sem mondtam el az igazságot. Adam sem tudta. Ezért is fogadott be. Nem szeretett. Csak a kalandok kedvéért jártunk össze, és úgy gondoltuk így legalább nem kell titokban összejárnunk. Viszont, az utóbbi időben.. Az elmúlt években már kezdett kihasználni.. Mikor megemlítettem neki hogy nem szeretném csinálni, tovább erőszakoskodott. Megfenyegetett hogy kirak minket az utcára. 

Persze, nem mintha nem tudtunk volna hova menni, de nem akartam hogy az apa nélkül kelljen felnőnöd.  - Tessék?? Hogy mi van??? Én az ő lánya vagyok??? Na ne!! Ne ezt ne! Még csak ez kellett! És természetesen ennyire meg kellett ezt az egészet is bonyolítani!! Ezekután már azt is kinézem anyámból, hogy azért dobott be a legelső árvaházba amit meglátott, mert én voltam az egyetlen gond az ő tökéletes életében! Én voltam az aki miatt semmi sem mehetett egyszerűen... El akart tüntetni. Mintha soha nem is lettem volna. Mintha ezzel megszűntek volna a problémái.. Amiket ő hozott a saját fejére..

Csak bámultam magam elé. Miért nem lehetett ezt elmondani nekem? Akit eddig az apámnak hittam.. És a férfi aki folyamatosan csak megaláz mások előtt.. Aki anyámat arra kényszerítette hogy saját magát aláztassa meg, és engem se hagyjon ki ebből.. Ez a férfi, lenne.. a valódi apám. Képtelen vagyok elfogadni.

Arra eszméltem fel, hogy anyám lehozza az utazós táskákat.
- Pakolj össze! Nem maradhatunk! - monda szomorúsággal fáradtsággal, megbánással a hangjában.. Felálltam, felmentem a szobámba. Nem habozhatok sokáig. Nem lenne ínyemre a dolog ha itt lennénk mikor még Adam visszaér. Nem tudom elképzelni mit tenne akkor. De nem is akarom.. Amit anyám mesélt róla, és a saját tapasztalataim, bőven elég információ róla. Sőt.. Sok is.. Rákényszeríteni a szex-re valakit, olyan mintha megerőszakolnák..  Minél hamarabb próbáltam össze szedni a ruháimat cipőimet, laptopom + töltő füles, meg még sok másdolgot amire szükségem lesz, a gitáromat beleértve. Szerencse, hogy nincs sok cuccom.

Mikor végeztem, lementem a földszintre ahol anyám ült a kanapén és bámult ki a fejéből. Bementem a konyhába, hogy egyek van valamit mert már este fél kilenc múlott. Két órája lassan hogy visszajöttem a boltból és még mindig nem ettem. Gyorsan csináltam pár szendvicset amit megehetek. És pár darabot eltettem a táskámba. Nem tudni mikor lehet rá szükség. Bár a nemrég vásárolt ételeket is visszük magunkkal. 

Egy hotelben fogunk megszállni éjjel, pontosabban addig leszünk ott ameddig anyám nem talál egy jó eladó lakást. Mielőtt még útnak indultunk volna, anyám felhívott pár szállodát, hotelt. A külváros egy forgalmasabb részén sikerült két szobával rendelkező részt kivennünk, egyenlőre a mai meg a holnapi estére. Majd holnap kiderül hogyan tovább. 

Miután bejelentkeztünk, s felpakoltuk a cuccokat, amihez szerencsére volt segítségünk, így nem kellett a taxihoz többször kirohanni, az után egy szó nélkül, pénztárcával a zsebemben, zenével a fülemben, útnak indultam. Nem tudom merre, mi célból. Csak mentem.. Átha a süvítő szél kifújja az életemből a gondokat..  

Este fél tíz, én meg még mindig a város szélén lévő domb tetején ülök, pont azon a dombon amit ma fedeztem fel. Ép olyan tökéletes kilátónak mint gondoltam. Gyönyörűen látni innen az egész várost. Elbűvölő..

Nem is tudom mennyit ülhettem itt.. Az újonnan vett doboz cigimhez pedig hozzá se nyúltam.. pedig.. máskor.. biztosan a felénél jártam volna már.. De most.. Teljesen sokkos állapotban vagyok.. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni és elfogadni.. Nem lehet Adam az apám!! Nem! Ráadásul.. Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen? Hogy gondolhatta az anyám, hogy majd kézben tud így mindent tartani? Mégis hogyan?

Egyre későbbre járt.. de nekem semmi kedvem visszamenni. Nem hiszem, hogy képes lennék most emberekkel szóbaállni.. Azonban.. kezd egyre hűvösebb lenni.. Nem lesz így jó.. Töltöttem már az utcán nem egy éjszakát. Nyáron. Akkor is szükség volt egy pulcsira. Még ha vékonyra is. De kellett.. Most október elején, hiába van melegebb. Azért már ősz van. Hűvösebb esős idő.. 

13. Rész

Betétek tamponok repkedtek mindenféle... Nataniel, a DÖK-ös srác, össze-vissza rohangál és közben azt mondja "Hagyjátok abba, ez így nem helyes" tudjuk, de ami vicces az vicces" Jött rá a válasz... Armin és Alexy... hát öhm hogy is mondjam, a pad tetején Óvszerből lufikat fújtak, amikkel a többiek elkezdtek dobálózni.. Iris fején  pedig.. Az egy, bugyi??!! 

A többieket meg.. jobb ha hagyjuk is...Ennél már csak elvetemültebb dolgokat pillantottam meg.. Nagy szemekkel pislogtam amíg a mellettem álló (vagyis már fekvő) csak a levegő után kapkodva nevetett... Pár perc múlva feleszméltem és én is csatlakoztam röhögő társamhoz. Azonban minket követve, nemsokára belépett az igazgatónő. Haja égnek áll.. Nem valami kiegyensúlyozott személyiség mondhatom.. Mindentől idegbajt kap.. Csoda hogy még nem kapott se agyvérzést se szívrohamot.. Jól leordította mindenkinek a fejét, velünk az élen.

Mégis mit gondolunk, nem kocsmában vagyunk hogy kényünk kedvünk szerint cselekedjünk. Nem kötelező ide járunk.. Stb stb stb.. És hasonló finomságokat vagott az osztályhoz. Megmondtam én reggel hogy teáskészletet is kellett volna hoznom.. Most lehet hogy nagyon jól jött volna. Pedig most tényleg nem csináltunk semmit, a röhögésen kívül. Néha nem értem ezt a nőt... Most pedig mehetünk ablakot pucolni, kurva jó.. Persze a többiek megúszták egy kis figyelmeztetéssel, de mi csak azért kaptunk komolyabb büntetést mert az udvaron is ott voltunk és Ő már ott is leszidott minket. Mindezek ellenére, azt kell mondanom.. sokkal jobb ez az iskola mint az előző sulim.. ott.. én kimondottan kedves személynek számítottam, az a sok gyökér között.. Mindenki telis-tele volt utálattal.. Csak azt nézték hogyan lehet a másiknak keresztbe tenni.. nem tudtál anélkül akár csak a folyosón végig menni, hogy ne próbáltak volna meg ellopni tőled valamit, kigáncsolni.. esetenként a falat is megnézhetted közelebbről.. nem is volt az se olyan ritka.. Ahogy a tanárok közötti folyamatos veszekedés félrebeszélés se.. A szándékos rossz információ átadása, amit természetesen mi diákok szívtuk meg.. Lopást tekintve.. még közöttük is volt rá példa.. diák diától, diák tanártól.. tanár diáktól.. Nem is nevezném iskolának azt a helyet.. Inkább leendő börtöntöltelék képzőnek.. Ha egy napon nem, vagy csak egy ember esett verekedés kiszemeltjévé.. csoda volt.. Ha jól emlékszem, az ott töltött éveim alatt, csak egyetlen olyan nap volt, mikor senkit nem vertek meg.. Valami nagy fejesek jöttek körbenézni a suliba.. Nem véletlenül.. Őt is ott ismertem meg.. Nem is értem mi a szöszt gondoltam.. Majd megváltozik.. Persze.. 

-Gyerekek! Mivel három hét múlva szerdán jöttök utoljára, szeretnék tartani egy Halloween-i bulit és kellenének fellépők. Mert az élő zene sokkal jobb mint a magnós lejátszások.  Mi a tanári karban egyből rátok gondoltunk, meg mivel az osztályban mindenki végez valamiféle kultúrális tevékenységet, nem is lenne más választás. Ezzel a rendezvénnyel, ont mint a korábbi években, akár pénzt is tudunk gyűjteni amit az iskola javára tudnánk fordítani. 

- öhm..  Rosa!  Mi van akkor ha én nem játszok egy hangszeren se? - súgtam oda neki gyorsan.  Persze ez nem igaz, de kíváncsi vagyok mi lenne ha így lenne.

-Itt nem muszáj, hogy tudj játszani valamilyen hangszeren. Például itt vagyok én, én sem tudok semmin játszani csak segítő vagyok, de ha akarnám akkor megtanulhatnám. A vannak akik segítenének. -súgta oda nekem a gyorsan a választ.

- De te tényleg nem tudsz zenélni? - kérdezte 

- De, de.  Csak kérdeztem, hogy mi lenne akkor. - erre csak megértően bólintott.

Kiválasztották a fellépőket.  Lisander, Castiel, Nataniel, és Kim állt össze egy bandává. Lisander az énekes, Castiel és Kim a gitáros Nataniel pedig a dobos, háttér énekesnek még beszállt a két gitáros is.

- És a dalokat ki írja meg? - kérdeztem inkább csak a mellettem ülőktől mint az igazgatónőtől.

- Azt nem kell már írni. - felelte Rosa - Casti és Lisi felszoktak lépni bulikban meg hasonló helyeken, így van egypár számuk - kaptam meg a választ. Lisi meg Casti ??? Őő oké Rosa semmi gond!  Tudtommal ők még mindig fiúk... Tudtommal!  És ahogy elmondtad.. Nem kéne velük kikezdeni.. Bár.. Az előző sulimban lévőknél csak nem lehetnek rosszabbak.. Nála. Csak nem.. 

- És kellenének még segítők a caraoke-ra meg akik majd a különböző effekteket állítják be, lehetőleg két emberre lenne szükségünk, persze olyanok kellenének akik értenek is hozzá. - mindenki csak néz és néz velem együtt, az igazgatónő pedig egyre türelmetlenebb. - Senki ?! Alexy, tavaly is te voltál ?!

- Ahh.. Rendben. - rezeg a telefonom, hívnak. Elővettem a telefont és megnéztem mégis ki keres. Ismeretlen. Általában nem szoktam az ismeretlen számokat felvenni, de most úgy ereztem fontos hívás, amit fel kell vennem. De ha esetleg tévedtem volna. Legalább kiszabadultam ebből a légkörből, és talán, talán nem fognak semmilyen feladatot rám akasztani.. Kényelmesen kimásztam a padból majd az osztályból. Rápöttyintettem a zöld kagylóra. 

-Igen, tessék! Catl.. - folytattam volna a mondandómat ha nem szakított volna félbe a hívó fél, miközben elsétáltam a terem elől hogy ne halladszódjon be a beszélgetés.. 

- Catlyn!! A részletek lényegtelenek számodra! Jelenleg a rendőrségen ülünk anyáddal őrizetben. Úgyis olyan jóban vagy a bátyáddal, intéztesd már e... - kinyomtam.  Adam csak nem azt képzeli hogy majd az ő faszkodása miatt Andyt fogom ugráltatni.. Nem tudom hogy kerültek oda, de nem is érdekel! Ha ott vannak annak oka van. Biztosan nem azért kerültek oda mert olyan szépen mosolyogtak..

Idegesen vágtattam végig a folyosón, a terem előtt megálltam, mélylevegőt vettem majd benyitottam. Anélkül hogy körbenéztem volna mentem a helyemre. Egyedül Rosára pillantottam rá, aki aggódva szemlélt. Azonban egy szót sem szólt mikor felkaptam a cókmókom és elindultam az ajtó felé. Természetesen az igazgatónőnek, ahogy semmi sem, ez sem tetszett.. A többiek is lenéző megjegyzéseket kezdtek el súgdolózni. Nem érdekel, bár igazuk van. Rosa nyakára hozok egy egész iskolás ablakpucolást, és itthagyom a szarba.. De ha egyszer semmi. Tényleg semmi idegzetem ehhez?? 

Az igazgatónő is szóvá tette hogy hova indulok, az órának nincs vége. És az ablakok is várnak rám! 

- Csak várjanak! Leszarom! - mondtam ezzel pedig kiviharzottam az epületből. A suli mögé érve, ahol már nem látnak, elővettem a vész tartalék cigisdobozomat és. A falnak dőltem, és meggyújtottam az első szálat. Majd a másodikat.. A lábaim mintha felmondták volna a szolgálatot, s összecsuklottam. Lassan csúsztam lefelé a fal mellett. Míg, földet nem értem. Ezt a dobozt arra az esetre tartom magamnál ha valami felidegesítene, és meg kéne nyugodnom. Az érzés, ahogy beszívom a füstöt, és végigmarja a torkomat.. elfeledteti velem az összes gondomat. Ilyenkor, csak erre tudok koncentrálni, és semmi másra. A kiáramló füstnek a látványa, csak méginkább hozzáad az érzéshez. Ahogyan elködösül előttem a világ, majd szépen lassan kivilágosodik, ahogy a füst eloszlik, emlékeztet arra hogy semmi sem tart örökké. Egyszer minden végetér. Még akkor is ha az aszt jelenti hogy meg kell hozzá halni. De, akkor bizony végetér.

Ahogy tovább gondolkodtam, miközben már sikerült lenyugodnom, úgy határoztam segítenem kéne Rosának. Hiszen végre talán barátra leltem benne.. Remélem ő is így gondol rám.. Ráadásul én hoztam bajt a fejére. Úgyhogy lassan, de mostmár biztos lábakon, felkeltem a földről, és elindultam az iskola ajtaja felé.

Előbb kellett volna gondolkodnom, és nem kellett volna Fehérhajút otthagynom. Fogalmam sincs merre induljak, hol lehet.. Így nem tehettem mást mint szépen elkezdtem végigjárni a termeket.. Szerencsére hamar szembetalálkoztam fehérhajú leányzóval. Pont ment át egy másik terembe. Gyorsan mellészegődtem, s kikaptam a kezében lévő nehéz vödröt, miben a tisztítószerek voltak.

-Mégse hagytál itt, és mentél haza? 

-Amint látod itt vagyok. - mondtam egy mosoly kíséretében. 

- Olyan idegesnek tűntél.. azt hittem hazamentél.. - ahogy a szavakat kimondta, még a levegőben is érezni lehetett a szomorúságot..

- De hé! ne szomorkodj. Hiszen nincs időnk rá. Az élet rövid, túl rövid ahhoz hogy még sajnálkozásra is fordítsuk az időt főleg hogy ennyi ablak várakozik ránk! - Mondtam kissé már nevetve. Próbáltam feldobni a hangulatot valamivel. Rám mosolygott majd bementünk a terembe, lemosni azokat az üveglapokat.. Nem beszéltünk sokat, inkább csak a szenvedésünknek adtunk hangot. Ez így ment pár termen keresztül mire Rosa megszólalt. Gondolom már régóta fúrta az oldalát a kíváncsiság. 

- Az a hívás.. Az miatt voltál olyan ideges?

- Hát, nem mondhatom azt hogy nem voltam ideges, ha egyértelműen látszott hogy az volt a gond. De, ha nem haragszol meg miatta, nem szeretnék beszélni róla. Személyes ügyről van szó.. Remélem megérted. - Nem felelt, így hát rákérdeztem, többnyire csak azért hogy oldjam a kínos csend okozta feszültséget - Az igazgatónő nem tett semmiféle megjegyzést a kis kirohanásomra? - eleresztettem a kérdés vége felé egy félmosolyt is. Nemtudom mire számítottak tőlem, de a hallottak alapján, nem beszélt így egy tanárral se senki, még Castiel se. Pedig.. Ha lehet hinni a többieknek, őt egyszer már ki akarták csapni a suliból. 

- Természetesen ideges lett! Az lett volna a meglepő ha nem lesz ideges. Szerintem, számíts arra hogy a közeljövőben beszélni szeretne veled. Valami ilyesmit fortyogott magába, de nem lehetett érteni rendesen. Utána nemsokkal elengedett minket. Ha engem kérdezel, valószínhű még most is ezen fortyog! Haha, nem felejt könnyen!

- Haha! Értettem! Köszönöm az információkat. Észben tartom majd... Lehet jobb lesz ha pár napig kerülni fogom az iskola területét.. -  gondolkodtam hangosan, mire Rosa rosszalló pillantást vetett rám. - Jó jó, értettem anyaa! - erre már ő is elnevette magát. Végre! 

Így folytattuk szépen az ablakok pucolását. Haladtunk egyik teremből a másikba. Azért még kaptam egy figyelmeztetést. Hétfővel kapcsolatban. Akkor kezdenénk el próbálni a halloween-i bulira. természetesenreggel kell hozzá összeszedni a dolgokat.. Így egy órával előbb kezdődne a nap.. de lehet még a hétfőt is kiveszem magamnak szabinak! nem biztos hogy Lenyugszik addigra a néni! Nyugodt állapotában valahogy azt kell mondanom szimpatikusabb. 

Az utolsó teremnél járva, megbotlottam. Természetesen egy nagy vizesvödörrel a kezemben. Jutalmul egy nagyadag habos vizet kaptam a nyakamba. Ha ez pedig nem lett volna még elég, magammal rántottam Rosát, aki szintén esett egy nagyot. Természetesen engem hibáztatott, bár jogosan, nem belé kellett volna akrnom megkapaszkodni.. Azonban ennek eredménye képp ő is megajándékozott a saját habos vizével. Szép mondhatom!!

- Már nem mindegy neked? Így is csurom víz vagy. Most egy vödörrel több vagy kevesebb.. nem mindegy? - Mondta, mire megpróbáltam a földön lévő nagy pocsolyából vizet szerezni a tenyerembe, amivel Le tudom fröcskölni őnagyságát. Ám nem jártam sikerrel hiába próbálkoztam. Hol az irányt nem találtam el, hol pedig annyire kevés vizet sikerült összegyűjtenem.. hogy maximum egy hangyát tudtam volna lefröcskölni azzal a mennyiséggel.

- Viszont így, ezzel a vizes ruházattal csak nem akarod hogy hazagyalogoljak. Esetleg, van valami szárítkozási lehetőség errefelé? - Kérdeztem, még mindig a pocsolya kellős közepén ülve. 

- Vannak hajszárítók az öltözőben, de ha gondolod, szólhatok Leight-nek, adhatok neked másik ruhát! 

- Köszönöm nem szükséges. De ha nem bánnád, ezzel itthagynálak, megkeresem azokat a hajszárítókat. - megvártam ameddig bólint egyet, majd nehezen felkászálódtam a földről, s irányt vettem az öltözők felé. 

Hamar meg is találtam őket. Gyorsan levettem a pólóm és a nacim, és már kezdtem is megszárítani őket. 

Ahh istenem!! Miéret nem hagytam itt a tesicuccomat?? most át tudnék öl.. Várjunk! Hiszen.. Gyorsan odafutottam az öltözőben lévő szekrényemhez. Ééés.. talált! Pont ahol hagytam. Nem vittem haza, csak akartam. Még jó hogy ilyen lusta vagyok! Valóban ülhettem volna itt egy jó ideig míg megszáradtak volna a ruháim. 

Sietőssen felvettem a tesiruhámat, az utcait pedig csak begyömtem a táskámba. Már mentem is volna vissza a terembe, mikor Rosa elfáradt arcával találtam szembe magam. Így eggyütt léptünk ki, végre az udvar kapuján. Nem mondanám, hogy hamar végeztünk, délután 6 óra van.  Mivel neki, elmondása szerint még dolga van, a más felé vette az irányt, és nem mentünk együtt azon a rövid szakaszon haza. 

A buszt lekéstem, magamhoz híven, ezért kénytelen voltam gyalog hazasétálni. Zenét hallgatva haladtam az egyre sötétebb utcákon.

12. Rész

A firkálásaim eredménye.. kettő lamassura emlékeztető alak volt.. érdekes kompozícióban.. Nincsen szívem ezt a remekművet, amiben még egy bot is közreműködött, eltöröli.. Úgyhogy remélem, senki nem árul be hogy én teremtettem ezt ide..  Nincs kedvem pont, az igazgatóval a nagykorú dolgok, rajzok iskolában való terjesztéséről beszélni.. 

észre sem vettem, hogy Castiel, egész eddig mögöttem állt, és at bámulta mit csinálok.. Nagyon jó.. Egyáltalán minek jött vissza ha egyszer már elment innen? Biztos a magávalragadó személyiségem az oka. 

Csengőszót követően kiözönlött a tömeg az udvarra.. Gondolom mindenki szíve szerint tovább is menekült volna, kifelé az iskola kapuján.. 

A tömegben megpillantottam a lányokat rák vörös fejjel... Biztosra veszem hogy a méregtől vöröslenek. Vagy lehet irigyek, amiért nekik végig kellett ülniük az órát.. De szinte már füstöl a fejük! Ha tippelnem kellene, inkább mérgesek, mint irigyek. Jahj! Észrevettek. És ide tartanak.. Jaj nekem! Valaki mentsen meg!! Castiel! Hop van? Aahh!! Olyan mint egy fantom.. Hol feltűnik, hol pedig eltűnik.. Egy vörös fantom.. Mindegy.. Valaki más!? Kegyelmezzen meg rajtam! Vörös és füstölő fejel megálltak előttem és természetesen dühösen rám néztek.. Még nem késő senkinek se megmentenie helo! Kedvesek az itteni emberek mondhatom!! Hagyják hogy szegény új diákkal ily rondán bánjanak.. Remélem ezeknek most nem az a bajuk hogy nem voltam bent órán.

De sajnos, tökéletesen eltaláltam.. Ezt.. Bezzeg, ha valami nyereményjátekon veszek részt, lottó, kaprós sorsjegy, biztosan nem nyerek semmit.. Már hozzászoktam.. Ők is igazán hozzászokhatnak ahhoz hogy nem vagyok bent órán. Mert ez nálam egy elég gyakori dolog! 

 - Te meg hogy képzeled hogy nem jössz be órára ???!!! - mondta vagy inkább ordibálta a fehér hajú leányzó, mire a fél udvar idenézet de hamar vissza is fordultak az eddigi tevékenységeikhez - A következő óra fizika. Remélem arra már óhajtozol bejönni!

 - Hmm fizika...  Utálom, felejtős hogy bemenjek. De ha valami érdekeset fel tudsz ajánlani, amiért megéri megjelennem az óráán..-nyújtottam el az utolsó szót. 

- Ha nem jössz be órára akkor nem lesznek jó véleménnyel rólad a tanárok.. Ez mellett.. pedig hiányzásaid is lesznek.. - habogta Viola. Szinte bocsánatot kért ezzel a két mondatával azért hogy hozzám szólt.. Valóban aggódna azért mert nem mentem be órára, vagy inkább azért aggódik hogy a végén Rosa feje felrobban az idegtől?

Az imént emlegetett szamár, gyilkos tekintetével rám nézet. Ha szemmel ölni lehetne, é már tuti hogy halott lennék. Ez így ment egész nap egy órára se mentem be nem volt kedvem, de viszont utolsó az osztály főnöki és  az igazgató nyomatékosan megkért mindenkit hogy menjünk be. Kivételesen most figyeltem órán és nem zenét hallgattam vagy épp aludtam, bár lehet hogy jobb lett volna mert csak felesleges dolgokról beszélgettünk pl. nyílt nap. Az óra második felében már viszont a közeledő programokról beszélgettünk. Lesz majd jégkorcsolya is, amit nagyon szeretek Andy régen kis korában jég korongozott és engem is el szokott vinni néha az edzésekre és így én is megtanultam jégkorcsolyázni. Meg még szeretne az igazgató nő egy színdarabot előadatni a végzősökkel ( azaz velünk ), de ez még nem biztos, de ha megcsináljuk akkor csak tavasszal. Remélem nem lesz mert mindenkinek szerepelnie kell majd és nekem semmi kedvem hosszú unalmas szövegeket magolni.. Ha muszáj beállok a háttérbe egy fának! jó díszlet lennék eskü! Ameddig az igazgató nő az előadásról beszélt, előttem Rosa és Iris a szöveg kiemelővel rajzolgattak, ám egyre ikább közelebb kerültek ahhoz, hogy nem lapra, hanem egymásra firkálnak.. Na mégis, ezért megérte bejönni erre az órára. Haha! Csodálkoztam hogy az igazgató nő nem szól rájuk, de ami késik nem múlik, amint befejezte beszédét, Rosa arcán végig landolt egy nagy zöld csík, mire szétültette őket. Így megszűnt a szórakozási lehetőségem... Az óra utolsó 5 percénél járhattunk mikor az igazgató nő kijelentette hogy vegyük elő a tájékoztatónkat és írjuk bele a szüneteket. Hol vagyunk a dedóban?? Könyörgöm.. még alsóbb suliban sem csináltunk ilyet... 

még bent tartott minket 5 percre, nem ér én most nem is csináltam semmit ! Ez idő alatt elmondta hogy jövőhéten szerdán első órában gyülekezünk a torna teremben. Pont akkor lesz egy hete hogy ide kerültem. ábrándoztam míg a szekrényemhez nem értem ami a fő folyosó bal oldalán a második szekrény soron hátulról a 3 szekrény, a felső az enyém. Alattam nincsen senki. Kivettem a palacsinta sütőt, azzal a céllal hogy leütöm Ambert... de nem volt rá alkalmam, így most hétvégére hazaviszem hétfőn pedig újra elhozom, azért szeretnék palacsintát is sütni. Oké hogy van még otthon ilyen izé de ez annyira kis aranyos. És nehogy már itt porosodjon a szekrényben ahelyett hogy a tüzet püfölgethetném vele otthon, mert amilyen ügyesen tudok én sütni-főzni... Na jó inkább hagyjuk is és menjünk haza. Semmi kedvem tovább itt maradni. Már a suli kijáratánál tartottam amikor utánam szólt valaki. Hátrafordultam, és megláttam azt a Dake nevezetű srácot. 
- Lógsz az órákról és még a szakkört is kihagyod?! Ehj-ehj.. Rossz kislány vagy.
- Először is, neked is szia. És milyen szakkör?? Senki egy árva szót nem szólt nekem erről..
- Minden végzősnek kötelező részt vennie a szakkörön!
- Oké.. de MILYEN szakkör?? - kezdek ideges lenni..
- Nem tudom, még egyszer se voltam. - most komolyan?? Ez hablatyol itt nekem hogy kötelező meg minden amikor egyszer se volt?! Kész vége, hol a serpenyőm?? Már elővettem a serpenyőcskémet ( amit idő közben elneveztem Pisti-nek ) már lendítettem a kezemet, mikor Rosa jelent meg, ó hogy köpködné a beleit egy vaddisznó!!
- Hali Cat! Merre mész, hiszen mindjárt kezdődik a szakkör?? - kérdezte egy mosoly kíséretében, én meg megdíjaztam, egy most meghalsz nézéssel.
- Nem látod, hogy most akarom leütni ezt a nemtom kit?? - nézek rá még mindig ezzel a csodálatosan szép fejemmel és elkezdem kergetni a Rosa a palacsinta sütővel a kezemben. Viccesen nézhettünk ki már úgy önmagában is,  de hogy még  Kim csodálkozva rohangál körbe-körbe és néha elordítja magát hogy 

- Neeee !!! 

- Deeee!!!  

- Neee!!

- Deee, most meghalsz!!  

- Nee, túl fiatal és túl szép vagyok a halálhoz!!  annál a résznél hogy "túl szép vagyok " Rosa hirtelen megállt, bepózolt és hatra dobta a haját mint ahogy Amber szokta. Természetesen én meg nekicsapódok így a földre esek. Most fáj a popsim!!! Itt, ennél a résznél már én is nevettem, pont úgy ahogy Dake is aki levegő híján kapálózik. Felnéztem és láttam az igazgatónő rosszalló tekintetét, o-o rosszat sejtek..

- Maguk!! Vagy haza mennek, vagy itt maradnak a szakkörön! De ne rendetlenkedjenek! Zavarják a magukkal ellentétben tanulni kívánó társaikat! - mondta mérgesen - Tik-Tak megy az idő megy az idő, gyorsan válasszanak mert különben maguk hárman fogják lemosni az ablakot az összes teremben!! - Rosa gyorsan felhúzott engem meg Dake a földről és beszélni kezdett volna de én megelőztem.
- De hát nem is csináltunk semmit!! Még szünetet se tarthatunk? Mi az hogy... - mondtam volna tovább de a barát nőm befogta a számat.. hát miért ne. Gyorsan letéptem a kezeit a számról és folytattam - Mi az hogy nekünk kell lemosni az ablakokat ?? Bazdmeg mire vannak a takarítónők?? - itt Dake megint elkezdett röhögni.. Kösz a megértést. Majd szépen lassan hátrálva eltávolodott tőlünk, és kilépett a suli kapuján Szóval itthagyott minket. Rosa szájba csapott és elnézést kért az igazgatónőtől még helyettem is.. Csak nem tudom miért.

- Te megbuggyantál?? Azt akarod hogy kicsapjanak minket?? Ez mire volt jó? - Ah a jó kislány..
- Nem, Nem és hogy mire volt ez jó ?? Hmm.. Nem tudom, Talán csak ki mondtam amit gondolok. Ami a szívemen az a számon! Remélem nem gond, és jobb lesz ha hozzá szoksz.
- Nem szeretnék az ilyen beszólásaidhoz hozzászokni.. Tudsz valamilyen hangszeren játszani ? Vagy legalább jó az ének hangod ? Vagy.. esetleg van bármi amiben van egy kis tehetséged? - Most akkor mondjam el hogy milyen hangszereken játszok? Vagy tartsak neki egy színházi előadást..?
- Ahha. - válaszul csak elismerően bólintott. Kíváncsi vagyok miért kérdezte... 

Felmentünk a suli 2. emeletére, és egyben a legfelső emeletére. A lépcsőn felérve jobbra mentünk. Bal oldalt végig termek voltak és néhány tanáriszoba, jobbra pedig az ablakok sötétkék sötétítővel, amin a fény jött be. A falak barack színűek voltak, mint általában a suliban mindenhol minden fal. A 4. ajtón belépve... elállt a lélegzetem.

11. Rész

Számtalan kérdés kavarog most a fejemben Irissel valóbeszélgetésünk után.. Eszembe jutott egy régi ismerősöm, barátom, akivel nagyon, de tényleg nagyon jóba voltam, de csak voltam…  A pasim volt. Azonban mostmár azt mondom jobb lett volna ha meg sem ismerem. Történt pár dolog ami ennyire megváltoztatta a róla alkotott képemet. 

Amikor szakítottunk akkor azt mondta hogy ezzel még nincs vége, megkeres és akkor megkapom ami nekem jár…

Tulajdonképen én szakítottam vele de ez nem lényeg. Vagyis az, de amiket velem tett megérdemelte hogy szakítottunk… Nem hinném hogy bárki más együtt maradt volna vele azok után.. Ahogy azon is csodálkoznék ha azok akik bármit is tudnak a történetről.. még jóban lennének vele..

Még egy darabig ezen gondolkoztam, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.. Tavasszal lesz 3 éve a történtekek.. és még mindig nem sikerült teljesen lezárnom a múltat. Nehezemre esik visszaemlékeznem rá.. beszélnem róla pedig méginkább.. 

Gondolataimból az óra 10 perce való bambulása ragadott ki, mikor felismertem az időpontot amit mutatott.. már éjfél múlt.. lassan negyed 1.. már ideje lenne lefeküdni. aludnom kéne.. Így is biztos vagyok benne hogy nem mostanában fog összejönni.. javarészt csak forgolódás lesz, és nem alvás..

Nehezen felvonszoltam magam az emeletre. mindent otthagytam.. majd holnap elpakolom a gépet.. se kedvem se erőm nincs most hozzá. Gyorsan elvégeztem az esti teendőimet, ami, mindössze csak a fogmosásból állt és egy üveg víz beszerzése az ágyam mellé. Ez után már bújtam is be az ágyba. 

Ahogy gondoltam, az alvás helyett folytattam a múlton valló rágódást, és forgolódtam..

… Mindig felmerült bennem ez a kérdés; Vajon újra megtörténik ?

De minek is gondolkodjak ezen ?! Most minden rendben van (anyámat és Adamet leszámítva, habár most velük sincs gond, érdekes, hogy mostanában nem piszkálnak annyit, elvannak a saját világukba.. még jó..).  

Fél kettő felé talán sikerült is elaludnom...

Reggel egy kiadónak nem nevezhető alvás után az óra szörnyű ricsajára keltem, hajnali félhétkor…

- Ahh még egy kicsit… ébressz később. Nem látod hogy aludni szeretnék? – Nyöszörögtem álmosan az órának.. no problem! – Az ember már London egyik kisebb külvárosának nyugisabb csendes utcájában, a saját házában se alhat nyugodtan!! – mondtam teljesen kikelve magamból és szép lassan kimásztam a biztonságot nyújtó, jó meleg paplan alól. Persze, a szobában se volt hideg, de azért mégis na. Az ágyamban kényelmeseb! És ezt senki nem cáfolhatja meg! A saját ágyunkban a legkényelmesebb! Annál jobb hely nincs is! Kész. Senkivel nem vagyok hajlandó vitázni.
Kinéztem az ablakon, hogy megtudjam milyen az idő odakint, de hát a reggeli hajnalban nem sokat látni. Így fel kellet mennem a netre hogy megtudjam milyen idő lesz ma. Ahh olyan fárasztó megtudni, mégis mennyire meleg ruhába kell felöltöznöm.. Még fel se ébredtem rendesen, de már el is fáradtam! Chö.. 17-19 C° várható mára.
Visszatérve a jelenbe, azaz a ruhásszekrényemhez, kiválasztottam egy fekete térdig érő zoknit amit egy szintén fekete nejlonharisnyára terveztem felvenni.  Arra pedig egy szaggatott farmer rövidnadrágot, hozzá egy szintén fekete kövekkel kirakott koponyás vastagpántos lenge pólót és rá a szegecses bőrdzsekit amit tegnap vettem. Ez mellett egy piros fekete kockás inget amit a derekamra fogok kötni arra az esetre ha a dzseki túl meleg lenne de valamit mégis fel szeretnék venni. Vagy épp ellenkezőleg, fáznék. Amit egyébként nehezen tudok elképzelni.. Hidegpárti vagyok. 

Beszaladtam a mosdóba egy gyors zuhany, utána már fel is vettem a ruhákat amiket kiválasztottam magamnak. És most jöhet a smink, azaz egy kis alapozó (útááloom) sajnos muszáj ugyanis nagy szerencsémre előjött pár pattanás… báár.. ha belegondolok.. Hadd csúúfkodjon ott az a kis szerencsétlen. Én nem látom. Más meg legalább nem néz rám és békénhagynak! Haha! De egy kis szempillaspirál mindig jöhet. Éés kéész is. Elégedetten álltam a tükör előtt, igaz hogy a hajammal kell még kezdenem valamit, de legalább a fejem nem úgy néz ki mint egy zombi-é. És ez nagy szó. Pár perc gondolkodás után arra jutottam hogy csak kiengedem az ombréra festett vörös tépettre vágott hajamat. Maximum bedobok a tatyómba 1-2 hajgumit szükség esetére, de nincs kedvem ezzel vesződni mai napon sokat. 

Mikor végeztem már 07:00 volt, gyorsan összedobáltam néhány szendvicset és bedobtam a táskámba. Az is megfordult a fejembe hogy egy palacsintasütőt is elrakok, be is dobtam egy kissebbet a táskámba, arra az esetre ha Amber  megint elkezdené a maga kis mondandóját.. Megérdemelné hogy fejbe vágjam vele. Bár, a teakészletet valóban méég az igazgatónőnél is fel tudnám használni. Viszont azt nem szeretném a kis királynőre pazarolni.. Végén még összetörik. Mármint a készlet. Kár lenne érte! A készletért persze!  Amber ha összetörne, legalább nem idegesítene a tanárok mellett még ő is a suliban.

A szendvicsekkel végezve felkaptam a tornacipőm, bezártam magam mögött az ajtót és már indultam is. Mikor odaértem Iris már ott várt a kereszteződésnél és ezzel a kedves mondatával fogadott : Később nem is jöhettél volna.  Én erre durván odadobtam neki egy „Kösz”-t  és elindultunk a buszra. 5 perc alatt simán odaértünk volna ha nem állunk meg minden fűszálnál. Azthiszem nem csak én nem aludtam az éjszaka folyamán...  Ez a lány teljesen el volt varázsolva.. Ha valamit elkezdett mondani, megállt.. Így pont el tudtuk érni a buszt. A beszédtémáink egy igen széles skálán mozogtak, még azokról is említést tett amiken tegnap ezerszer átrágtuk magunkat ( azaz mindenről ).Csak úgy ömlöttek belőle a szavak, még a buszon is. De nem bántam, legalább nem nekem kellett kiselőadást tartani.. És főleg nem magamról.
Na kár volt mondani, de szerencsémre megérkeztünk a sulihoz úgyhogy nem kellett elmondanom az életem történelmét. 

Leszálltunk a buszról és bementünk az iskolába azaz az iskola udvarába. És ekkor megszólalt Iris.
 - Neked szájpiercinged van ? - na neee ez észrevette ??.. Igen Iris, van egy a számba a fülembe egy industrial és egy fültágító plusz a fültágító felett még két lyukacska. Örülök hogy feltűnt..
 - Őőő... Nézd má, ki van ott ?!?! - Mutattam nekünk jobb oldalra, és elfordultam az ellenkező irányba, hogy ha esetleg vissza fordul ne lássa amit csinálok. Ezzel elkezdtem kiszedni a pc-et, ami nem egy könnyű feladat, legalábbis ennél a piercing-nél nem... kíváncsi vagyok mit fog erre reagálni. Most feltűnik e neki a változás!? Bár.. ha bevette ezt az egyszerű figyelem elterelős trükköt..
 - Mi?? Ki?? Hol?? Mi?? - kérdezte értetlenkedve a kis vöröshajú lány.. Ahh istenkém.. Olyan szép a természete vörös haj!!
 - Áhh mindegy, már elment... - mondtam, és láttam a zavarodottságot az arcán, de nem szólt semmit.
 - Az előbb még rajtad volt a piercing!! - mondta felháborodva..
 -Jó jó, lebuktam... Kíváncsi voltam most feltűnik e! Haha! - mondtam egy kis nevetéssel a végén majd vissza tettem az ékszert a helyére. Még egy kicsit beszélgettünk a dologról, hogy miért hordom meg hogy szerinte ez nem jó ötlet. De, kérdem én. Ha nem az ő testét "rondítják" ezek a dolgok, miért foglalkozik vele? De tényleg! Nem értem mi köze hozzá, nem neki fáj.. Közben bementünk az osztályterembe, persze a többiek egyből a nyakunkra özönlöttek hogy mi jót beszélgetünk. Természetesen Iris volt olyan jó és egyből az első kérésre elmondta nekik mi a helyzet, ennek persze egy jó alapos fejmosás lett az eredmény, amit rosszallóan de végighallgattam. Jó jó persze persze... Mondjátok.. úgyse figyelek!  Igaz, nem tetszik a dolog de nem szóltam egy szót se, annyira nem érdekel a véleményük nem ők teszik tönkre magukat hanem én, úgyhogy ne szóljanak bele az életembe! Én se szólok bele az ő életükbe.. Nemsokára becsöngettek és bejött a tanár. Matek órával kezdtünk. Legszívesebben kirohantam volna a teremből. Valahogy ki kell küldetnem magam... Nem érdekelnek az egyenletek és hasonló faszságok.. A boltos két lábbal rúg bele a seggembe és úgy repülök ki a boltból ha így próbálnék meg kérni tőle 20dkg szalámit.. Akkor meg mi a szutyok értelme van..?
 - A faszomat az egyenletekbe !!! - mondtam akkor amikor a tanár felírt egy végtelen hosszúságú egyenletet a táblára. Elég hangosan mondtam úgy hogy a tanár is bőven meghallhatta, de a többiek is.
 - Mit mondtál ? - kérdezte a körülbelül középkorú ( azaz 50 körüli ) középmagas rövid fekete hajú szemüveges szoknyát viselő... Szigorú tekintetű nő. A hideg futkos a hátamon tőle! Nemtudom hogy lehet e vajon férje, gyereke, de ha igen. Őszinte részvétem nekik!! Nem lennék a helyükbe... 

A kérését teljesítve megismételtem az előbb elhangzott mondatomat, mire kiküldött az óráról. Hála az istennek! Ez könnyebben ment mint gondoltam. Mindjárt nyugodtabban is kezdődik a napom. Mikor kimentem volt aki csodálkozva nézett rám de volt aki lenézően és ez a személy/ személyek alatt Ambert és a csicskásait értem, na meg a bátyját Nataniellt. Meg még egy vállig érő szőke hajú fiút akit azt hiszem Dake-nek hívnak. Persze Rosá-ék voltak azok akik csodálkoztak rajtam, meg mintha egy kicsit sajnáltak volna, de nem hiszem. Remélem nem, hiszen megszabadultam egy szenvedésnyi fájdalmas matematika órától. Pf.. még maga a tárgy elnevezése is borzalmas.. Mikor kiértem az osztályból egyenest az udvar felé vettem az irányt ahol leültem a fa alatti padra. Elővettem a táskámból a cigis dobozt és egy fekete átlátszó öngyújtót amin az Avenged Sevenfold logója van. Rágyújtottam. Kéne mellé valmami alkohol.. Száárad a máájam helo! Bár, erről is csak én és a lustaságom a felelős.. És az ágyikóm.. Az új matraccal.. az istenekért se hagynám el azt a matracot! Még a felét sem szívtam el mikor valaki elém állt és kivette a számból a cigit.

 - Na ez vagy egy tanár vagy egy igen perverz valaki aki le akar smárolni .Mint azokban a gagyi romantikus filmekben ahol a főhősnő egy szegény családból származó balhés csaj.. és a belé szerelmesedő jófiúcska... De ha nem akkor csak egy valaki aki épp bagózni akar, de a nagy bénaságában elfelejtette elhozni magával cuccost.. - Ekkor ahogy ezt a mondatot kimondtam elkezdett magyarázni, teszem hozzá.. brutál idétlen elváltoztatott hangon valaki.. idézem: "Az iskola területén nem megengedett a bagózás! Nem tudta?? " Azzal ahogy ezt kimondta a szájába vette az én (!!!) füstrudamat.. De az előbb nem ő beszélt arról hogy nem szabad rágyújtani??!! Azzal az erővel ahogy ő úgy én is kikaptam a szájából a cigit és csak ekkor vettem észre hogy Castiel az aki itt van. Érdekes alak.. milyen menőnek mutatja magát az igazgatónőnél meg olyan volt mint egy gyáva nyuszi!! Vicces.
 - Mellesleg neked nem órán van a helyed ? - Kérdezte és ő is elővett egy szálat, mostanra a saját tartományából, majd rágyújtott. Válaszul csak elkezdtem fulladozni ( azaz köhögni ) remélve hogy leveszi amit üzenni akarok neki. - Nocsak, nocsak! A kis "menő" újonc csajszink belefullad egy kis füstbe??? - ez most komoly?? Megáll az eszem.. Gondoltam hogy hülye de hogy ennyire?? .... Várjunk? Ezt most direkt csinálja ?? Ahh biztos ennyire nem lehet hülye senki sem! Halálnyugodt pofával felé fordultam és:
 -   Te azt akarod mondani, hogy ÉN - erősen hangsúlyoztam ezt a szót- menjek be MATEK  -ahogy ezt a szót is nyomatékosítottam- órára?? Komolyan? Matekra?? Pont én?? Hol vagy te?? A rózsaszín felhők felett balerina ruhában??? Kérlek ne. Rémálmaim lesznek a látványtól.. 
 - De heves természete van valakinek..! - szemeit forgatva, kissé mentegetőzve felemelte a kezeit. És az orra alatt dünnyögött valami olyasmit hogy: A hercegnő bedühödött!
Ezzel felbaszta az idegeimet !!

 - Bocs. Megismételnéd? Azthiszem nem hallottam tisztán a motyogásod.. Talán, a félelemtől? - kérdeztem, mire ő sértetten rám nézett. Mit kell annyit bámulni rajtam, baszod?!
 - Neked lyukas a szád! Nem folyik ki rajta a víz ha iszol?? - nagyon ért ahhoz hogy akasszon ki teljes mértékben. De nem hagyhatom!
 - Hű de nagy dolog..  Igen, igen piercing-em van. És? Baj? Ha igen nem kell rám nézni!! De, csak hogy nyugodt legyél. Elárulok egy titkot. Ha úgyveszed, a te szád is lyukas. - mondandómat egy kacsintással kereteztem.
- Ch. - na nee.. 

- De, mit is motyogtál az orrod alatt rólam? Amit nem akarsz hangosan kimondani, és tereled a témát? 

-Minek kérdezed ha tudod? Hercegnő? - erre ő is kacsintott egyet. Felkelt és elsétált. Ez komoly??  Agyvérzést fogok kapni ha mégegyszer beszélnem kell vele.. Talán ez volt a 3. alkalom hogy találkoztunk, és most elegem van belőle.. Tuti szőtt egy tervet.. egy kis pókhálót amibe elkap és megfújt.. Pont mint a pókok. Mivel még csomó idő visszavan az órából, fogtam a telefonom, meg a fülhallgatóm és elkezdtem zenét hallgatni. Közbe neten nézelődtem.. valahogy el kell hogy üssem ezt az időt.. Először egy kis Asking Alexandria utánna Motionless In White, Falling In Reverse és így tovább szépen sorjában. Az elszívott cigaretták egymást követték.. lassan már alkothatnék velük egy képet a földön.. Jó.. oké.. nem hiszem hogy 3szálból olyan nagy műalkotást lehetne készíteni...  De egy próbát megérhet. Letettem a seggem a földre, és a ciginek a megmaradt hamujával elkezdtem firkálgatni a földbe. A poros talaj kicsit még vizes volt az éjjeli vihar után, de nem vészes. Mintha alig esett volna.. Belegondolva, valóban. Nem hallottam a vízcseppek kopogását az ablakon az után nemsokkal, hogy beértem a házba.. Csak a dörgések voltak hallhatók. 

A firkálásaim eredménye.. kettő lamassura emlékeztető alak volt.. érdekes kompozícióban.. Nincsen szívem ezt a remekművet, amiben még egy bot is közreműködött, eltöröli.. Úgyhogy remélem, senki nem árul be hogy én teremtettem ezt ide..  Nincs kedvem pont, az igazgatóval a nagykorú dolgok, rajzok iskolában való terjesztéséről beszélni..