A Srácok próbája nagyon jó volt. Hihetetlenül jó hangja van Lysandernek, olyan mint egy angyal, és Castiel, ahogy gitározik... Elállt a lélegzetem mikor meghallottam őket. Persze azért voltak hibák, amiket ha mondtam nekik leordították a fejemet hogy én mit értek ehhez ?! Erre én meg bevágtam a durcit. Ameddig nem hallották egy irományomat se addig ne ítéljenek. Még mikor kicsik voltunk Andy-vel -és nem éppen apánknak kellet piát venni, vagy kitakarítani a fürdőt- akkor volt amikor dalt írtunk, és ahogy elnézem, a bátyám felhasznált egypárat az albumukhoz. Pl: Victory Call, Set The World On Fire. Igaz hogy kicsik voltunk, de kb. olyan komolyak mint egy 15-16 éves. De már megint eltértem az eredeti témától.. Na szóval ott tartottam, hogy. Miután kioktattak és bevágtam a durcit, azután nem sokkal vége lett a próbának Castiel rám förmedt, hogy akkor mutassak valamit, ha olyan jó vagyok, hogy kritizálom a profikat. Itt röhögő görcsöt kaptam, vagy félórán keresztül csak nevettem, a fiúk elképzelni sem tudták mi olyan vicces a számomra. Mikor sikerült kihevernem azt a heves nevetést, megkérdezte, a mi kis "profi"-tól, hogy mit szeretne, mit játszak el neki. Ő persze erre azt mondta hogyha olyan ügyes vagyok, akkor biztos van/vannak saját számaim is. Erre bólintottam, És a következő mondatán kiakadtam. Minek kérdezi meg hogy vannak e saját számaim ha azt mondja hogy adjam elő a Three Days Grece -től az Animal I have become -t ? Na meg hát azt olyan könnyű eljátszan gitáron... Ezért mondtam neki hogy valami mást esetleg, mert ez baromi könnyű. Erre azt felelte, hogy akkor az egyik olyan saját számomat ami a legjobban illik hozzám.
-Hát oké, Ő akarta. - gondoltam magamban és elkértem tőle a gitárját, de sajnos csak egy akusztikus gitárt adott, mondván, hogy nem fogom tönkretenni a gitárjait. Erre persze megint bevágtam a durcit, és így megkaptam az elektromos gitárját, de nem azt amivel próbált, hanem egy másikat. De sebaj ez is megteszi. Eljátszottam nekik a dalt ők pedig tátott szájjal figyeltek. Mikor befejeztem mondtam, hogy nem minden részben hasonlít rám, de ez az egyik kedvencem, szóval.. na. Nézzék el. Ők -továbbra is tátott szájjal- csak bólogattak mint a gyogyósok. Elindultam lefelé a földszintre hogy felhozzak egy serpenyőt, hogy jól kupán vághassam Őket, vagy egy tejszínhabért hogyha már tátva a szájuk ne csak a légy repüljön bele. Mondhatjuk úgy is hogy hab a tortán, csak itt mos nem torta, hanem légy van. Nem tud érdekelni hogy nem otthon vagyok vagy, hogy most vagyok it először, ha úgy nézzük, mindenhol otthon vagyok, de mégis, bárhol vagyok, sehol se vagyok otthon. De ezt eltekintve, akadt egy kis problémám. Amint átemeltem a lábamat a küszöb felett valaki a hátam mögül rám szólt. Azonnal felismertem a hangját. "Mégis hova a faszba mész?" Na de már a hangnemből is ki lehet találni hogy ki az, mert egy "angyal" nem beszél így, azaz biztos nem Lys szólt utánam. Azon pillanatban megfordultam és kérdően néztem a kérdezőmre. Mire ő csak megvonta a vállát és el indút kifelé. Én csak néztem mit tesz, majd amikor már csak én voltam a szobában úgy döntöttem nekem is le kellene mennem hozzájuk a nappaliba. Mikor leértem lent volt az a rohadt nagy dög kutya is, a lehető legnagyobb komorsággal mentem oda a fiúkhoz, tettetvén hogy minden a legnagyobb rendben van -már amennyire az lehetséges- és hogy egyáltalán nem fostam/fosok be attól a baszott nagy kutyától, ami még vicsorog is. Elfoglaltam a teljes kanapét, mivel Lys egy külön fotelben ült, Castiel problémáját meg magasról le szarom. Így hát, a lábam helyt kapott Castiel ölében, a fejem pedig a párnán. Később ez az ellenkezőjévé vállt.
Úgy lehetett fél 5 is amikor kezdtem kómás állapotba kerülni. ez a nap nagyon fárasztó volt és még elvárják tőlem hogy fent maradjak hajnalok hajnaláig?! Na azt már nem. Pár perccel később már aludtam is. De viszont arra felébredtem, ahogy valaki felkap a karjai közé, elindul, majd lefektet egy puha valamire ami valószínűleg egy ágy, és betakar. Innentől már semmi.
És most vissza a jelenbe. Reggel 6:30 van és épp battyogok le a lépcsőn mert hogy elvileg valaki látni akar. Az információk amiket reggel a fejemhez vágott az a bizonyos személy aki berohant a szobába csak annyit mondott, hogy az illető egy nagyon fontos személy, de nem annyira mint Obama elnök, és hogy nagyon ideges, sürgősen látni kíván. Kíváncsi vagyok ki lehet az. Ki merészel ilyenkor felkelteni engem! Ha nem Andy az vagy az Angol királynő, felpofozom. Esküszöm.
És, csatt. És egy újabb pofon, és még egy. És ezt még 2 másik követte volna, ha valaki meg nem állít.
- Álj!- Igaz hogy durva hangnemben és így a szó is elég durva, de mégis, számomra ez a szó, betölti az űrt a szívemben. Nehogy azt higgyétek, hogy szerelmes vagyok! Dehogy is!
- Andy!- toltam arrébb a BVB többi tagját, és a háttérben érzelemmentes arccal álló bátyám nyakába ugrottam. A háttérből hallottam, ahogy a Vöröske azt mondja "Hát mégis igaz". Fogalmam sincs mire érthette, sok pletyka tering rólunk, és jó párat hallhatott is... szóval fogalmam sincs. De egy valamiben biztos vagyok. Valami pletykás ügy van a háttérben. És hogy honnan tudom? Csak megérzés. Csak női megérzés.
De mivel még épp hogy csak 2 órát aludtam, bármennyire is feléledtem Andy láttán, elnyomott az álom, és ott szuszogtam, az ajtóban, a mellkasán, mint valami fáradt kiskutyus.
//Andy Biersack//
Amint Leszálltunk a gépről a kocsimhoz vettük az irányt, amit a Bob hozatott ide egy helikopterrel. De persze, nekünk egy fapados repülőgépen kellett utaznunk, azzal a magyarázattal, hogy tapasztaljuk meg az élet másik oldalát is, hogy nem él mindenki olyan fényűzően mint mi. Hát igen. Ezt nekem mondhatja, az egész gyerekkorom ilyen volt. Ha enni akartam, nekem kellett megkeresnem rá a pénzt. Aztán jött Cat. Már nem csak magamról kellett gondoskodnom hanem róla is. Amikor anyáék elváltak, féltem mi lesz vele. Igaz már akkor nagyon erős lány volt. Egyszer sem láttam sírni. De volt egy idő mikor nagyon megtört. Azt hittem ott van neki a vég, de nem. Sikerült kikerülnie a pokolból.
Mikor megkaptuk a kocsimat, felhívtam Elizt hogy akkor most hol van Cat, ugyanis tudok mindenről ami itt zajlik. De csak azért mert már beszéltem Liz-zel nem is olyan rég, elmondta mi a helyzet itt most. Elmondta, hogy miután úgymond, beköltöztek a hotelbe, a mi kis vörös démonunk elment, és nem mondta meg hova. De az anyja, azaz a mi anyánk.. -akár menyire nem tartom annak az- elmondta hogy kapott egy üzenetet Cat telefonjáról, amiben az áll hogy hol van most. Pontosabban egy haverjánál. Miután lediktálta a címet már indultunk is meglepni a húgocskámat. Az úton gondolkodtam. Liz felettébb kedves volt velem, meg ahogy Cat-ről beszélt... Olyan mintha nem is gyűlölne minket. De a látszat néha csal. És ez az esetek 99% így van. Nem hiszem hogy Elizabeth megváltozott volna.
