10. Rész

Meg arról is tudomást szereztem, hogy a suliban a diákok olyanok, mint egy hangyaboly. Van egy királynő -ebben az esetben Amber-ő vezet mindenkit és van neki csicskása, akik minidig ott vannak a picsája alatt és lesik minden kívánságát. És vagyunk mi, a dolgozók, akik szolgálják a királynőt.... Sóval magyarán Amber a csicskáinak tart minket. Bár nem lepődtem meg ezen, azok után ahogyan viselkedett az a pár alkalom alatt mikor találkoztunk.. Ahogy végeztünk a "vacsorával".. (nem mintha érdekelne mikor mit eszek, de egy hambit nem igazán neveznék vacsorának való ételnek) elbúcsúzkodtunk egymástól és elindultunk hazafelé, már kb. fél kilenc kilenc körül lehetett. Ahogy ma megismertem a többieket, nem rossz szándékból, de remélem Viola nem lakik nagyon messze.. elég félős természetűnek állapítottam meg.. Nem lenne jó ha esetleg útközben néhányan ezt kihasználva támadnának rá.. sötét is van, van pár.. jó pár elhagyatott utca.. zsákutca...Iris-el sokáig egészen az utcánkig együtt haladtunk majd kettéváltunk. Ő balra én meg jobbra. Persze ezt az időt végig beszélgetéssel töltöttük. Jobban inkább csak ismerkedtünk.. Igaz, hogy a mai napot Rosa erre tervezte, de ha őszinte akarok lenni, javarészt csak ő beszélt. Legalább őt megismertem! Persze a többieket is, csak őket kevésbé. 

Hát idáig is eljutottunk.. Lassan az utcánkhoz érve, Iris elkezdett kérdezgetni arról, hogy volt e már barátom, volt e szerelmem, hogyan éltem meg az első lila ködömet.. Szerencsére mielőtt még válaszolhattam volna folytatta.. 

- Tudod, azthiszem én most vagyok először, igazán szerelmes. Azonban sajnos az illető akit szeretek.. számomra elérhetetlen.. - Az emberek az első szerelmüknél általában boldogok szoktak lenni nem? Nem?? De. Azthiszem igen. Viszont.. Viszont Irisben.. mérhetetlen szomorúságot véltem felfedezni.. Mivel nem válaszoltam, vagy csak kínosnak érezte.. nem tudom, de folytatta - Valójában, nem is tudom miért beszélek neked erről.. Még senkinek nem említettem.. Féltem, mit szólnának ha megtudnák.. -minden egyes szót nehezére esik kimondania.. mintha, folytogatnák a szavak.. - Mikor, Leight-nél a boltban, megláttam a háttérképedet.. Akkor úgy gondoltam, talán veled tudok beszélni.. Nyugodtabban kezelnéd a dolgot mint a többiek.. Nekem, úgy tűnik, hogy a többiek valójában, nem is tekintenek emberként.. rá. Hanem mint egy istenségre, Mint egy olyan személyre aki számunkra elérhetetlen.. mintha megsem hallaná egyetlen szavunkat se.. egy felsőbbrendű.. lényre.. Tudom, durva dolog ilyeneket mondani, de  engem annyira zavar, nem gondolnak bele, hogy a másik fél, akikért, vagí akikért annyira rajonganak.. mit érezhet.. Neked mi a véleményed? Hiszen te is láttad.. hogy viselkedtek a BVB-s ruhák láttán.. Én.. Én nem szeretném, ha ezt át kéne élniük a bandatagoknak.. hogy.. kvázi, tárgyként tekintenek rájuk.. Nem szeretném.. ha Andy-re bárki is tárgyként tekintene.. Be kell vallanom kicsit irigy is vagyok rád, hogy te találkozhattál vele.. - Azthiszem egy elég érdekes dolog csúszott ki a száján... Ha jól értettem.. ő Andybe szerelmes.. A bátyámba. Szegénykém.  Bár én ezek alapján, inkább szeretetnek, emberségnek mondanám, és nem szerelemnek. Azonban meglehet, megpróbálta ikább visszafogottan kifejezni magát.. Bárhogyis legyen, ha valóban szerelmes, erről már lecsúszott. Amit mindenbizonnyal neki is tudnia kell. Andy-nek van már menyasszonya. Juliet. Hirtelen, nem is tudom megmondani mióta is vannak együtt.. de már jó sok éve. Tavasszal lesz az esküvőjük! És természetesen én leszek a koszorús lány... vagy a tanú (de tornacipőben!). De, azthiszem ez a téma nem nekem való.. hosszas hallgatás után.. miközben valójában már ide is értünk a kereszteződéshez, és csak álltunk.. mivel.. nem mondtam semmit! Annyira elmerengtem azon amit Iris mondott.. meg is felejtkeztem a válaszadásról.. Igy hát övette kezébe az irányítást.. Ehj.. szegény.. itt kiönti a szívét, én pedig egyetlen szót se kiabálok rá a fejére.. Bár.. nem is hinném hogy én lennék a megfelelő ember, akitől szerelmi tanácsokat kell kéregetni.. nem hinném hogy sokra mennének az én tanácsaimmal az emberek..

Végérvényben megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk suliba, amin csodálkoztam is.. A némasági fogadalmam után, még van kedve velem társalogni.. Na mindegy.. Lehet az igazság az hogy neki tetszik hogy nem szólok semmit a mondandójára. Reggel 07:20-kor itt találkozunk, azaz a kereszteződénél. Így bőven lesz időnk odaérni a buszmegállóhoz, ami nincs is olyan messze, mint azt én hittem... Íris elárulta, kérdésemre, hogy múltkor egy kerülő úton mentem azért volt olyan hosszú az út.. Hát igen.. előbb lehet körbe kellett volna néznem, mellesleg egy térképet is megtekinthettem volna, mielőtt "túrázni indulok".. Lassan már a sötét és kihalt utca felénél tartottam ahol a mi házunk is állt, Nem szeretem az ilyen utcákat.. sőtt..  De még a szél is feltámadt.. Tipik horrorfilmekből kirángatott jelenetnek érzem azt, ahogyan most itt sétálok a házak előtt a kiégett utcai lámpák alatt.. Gyorsan elő is kotortam a kulcsokat és kinyitottam a kert kaput, bementem és be is zártam magam után. Nem mintha egy esetleges támadás ellen egy könnyen megmászható kis kerti kapu megvédene.. de soha nem lehet tudni.. 

-De ha megtörténne, majd én lekaratézom az illetőt aki az életemre mer törni!! - viccelődtem magamban, hogy eltereljem a gondolataimat az utca másik végén gomolygó, s egyre jobban növekvő sötétségről.. Na, de most jöhet a bejárati ajtó. És a rossz érzésemnek meg is lett a következménye.. Épp időben nyitottam ki az ajtót, és ugrottam be rajta a házba.. ugyanis ha kicsivel is , akár csak egy pillanattal később is teszem mindezt meg.. ha lassabban lépkedek az úton.. teljesen eláztam volna.. esni kezdett.. de mintha dézsából öntenék! Mint villámcsapás, úgy eredt neki.. Valóban.. villámcsapás is volt.. Vihar van.. azthiszem nem fogok nyugodtan aludni ma éjjel se.. nem lesz csönd.. 

- Na milyen nagy szerencsém van ! - motyogtam magamban Ezt az ajtót is bezártam kulccsal. a házba lépésem után első dolgom az volt, hogy letegyem a cuccaimat és bedobáljam őket a mosógépbe. Így is tettem gyorsan, az újdonsült ruháimat bedobáltam a gépbe majd elindítottam azt. Nem jó tartogatni a piszkos koszos mások által összetapizott ruhákat a lakásban.. Ahogy kifelé haladtam a fürdőből, és természeten az én fürdőszobámból, az egyetlen fürdőből a házban, ahol van mosógép, ami természetesen az emeleten van a háznak a tulsó felében, vettem észre, hogy nem vettem le a cipőmet.. milyen jó hogy már végigjártam benne az egész házat.. még szerencse, hogy nem kezdett el már előbb esni.. sarat is takaríthatnék most.. úgyhogy irány a folyosó. Majd a konyha, ott pedig a hűtő.. ahh azthiszem ebből most csak egy melegszendvics lesz.. Így hát gyorsan kapcsoltam zenét, és elkezdtem megcsinálni a melegszendvicseimet, mostmár tényleg vacsora céljából.. remélem.. lehet még jövök egy körre!

Mikor végeztem lesüppedtem a nappaliban lévő kanapéra.. Tv-t kapcsolgatva.. alapzajként falatozgattam, és közben pedig néztem át a mai napra maradt teendőimet, és azokat amiket holnap kell elintéznem, vagy épp holnapra kellenek, vagy kellettek volna.. hupsz! 

- Na, akkor nézzük! Ruhák mosás alatt, a cipőmet levettem holnapra a cuccomat összepakoltam mielőtt még elindultam volna.. A vacsimat pedig épp most fogyasztom. Ha minden igaz anyámék holnap érkeznek haza, már csak az kérdéses hogy reggel, vagy este.. Majd kiderül, mostmár nem zaklatom őket, hiszen már késső van, és korán mentek úgyhogy tuti már aludnak, és legalább adiig is tudok reménykedni abban, hogy csak este jönnek. délután pedig a mai nappal ellentétben, kiélhetem azt, hogy enyém az egész ház! Csak azért is, megteszem azt amit máskor nem tudok.. Nyugodtan mászkálhatok az egész házba kényem kedvem szerint!! De, visszatérve a teendőimre.. 

 - Úgy látszik mindent elintéztem! – jegyeztem meg elégedetten magamban és felsiettem az emeletre miután a mosogatóba dobtam a tányérom, lekapcsoltam az alapzajt, és a biztonság kedvééért ellenőriztem hogy valóban bezártam e az ajtót. Bementem a szobámba felkaptam a pizsamámat meg a törülközőmet és már mentem is áztatni magamat a zuhany alatt. Gyorsan lekaptam magamról a mai ruháimat amit a mosógépre dobtam.. AAH! Hiszen még nem végeztem.. ki kell terítenem a ruháimat.. nem hagyhatom bent őket vizesen a mosógépbe.. Mert hát.. minek szárítós gépet enni.. igaz.. felesleges.. Bár, valójában tényleg az! Megszáradnak ezek maguktól is. Legalább több helyen tudok ruhákat tárolni! Nem kell azonnal szekrénybe süllyesztenem őket.

Már álltam is be a forró víz alá ami égette a testem, de nem zavart. Jól esett. Egy jó kis zuhany egy hosszú nap után. Ami nem is tűnik olyan fárasztónak. Pedig az! Igen, Fárasztó az egyik boltból a másikba rohangálni állandóan. 

Már egy jó ideje, körülbelül 15-20 perce csak ott állhattam, mikor arra a döntésre jutottam hogy most már elég. Ideje kimászni és megtörölközni. Na hát ezt a tervemet sikerült is végbevinni egy hosszas nyafogás után. Ha tehettem volna egész éjjel ott álltam volna a víz alatt. Néha az érzem hogy valójában egy halacska vagyok.. De az egész éjjeles álldogálást a zuhany alatt, kicsit nehéz lett volna kivitelezni.. 

1. Aludnom is kell valamit az éjszaka, mert ha nem akkor annak nem lesz jó vége… megint meglátogatnám az igazgatónénit! Lehet megkéne tudakolnom mi a kedvenc teája, és vihetnék neki, főzőcskézhetnénk az irodájába addig ameddig le nem nyugszik! Ki tudja? A végén még.. mi is öribarik lennénk!! Ez a képzeletem alatt meg a rózsaszín felhők között tudtam elképzelni magunkat egyszarvúk között..

2. Ha így folytatom akkor az egekbe szökik a vízszámla és hát azért akarok még enni, meg a fejem felett szeretnék tetőt tudni nem akarok az utcán egy padon aludni.. kitudja mennyire kapnának az itthoniak szívrohamot.. Lehet kitennének egy estére hogy tessék azt megbecsülni ami van! Amiben igazuk van.. De oooolyan neeehéééz.. annyira jó itt a vízben.. a jóból sose elég az embernek..

***

A zuhanyzással már vagy egy órája végeztem és most itt ülök a földszinten a nappaliban a kanapén a tv előtt törökülésbe kezemben a laptopommal és csak nézek ki a fejemből. Számtalan kérdés kavarog most a fejemben Irissel való beszélgetésünk után.. Eszembe jutott egy régi ismerősöm, barátom.. nagyon, de tényleg nagyon jóba voltam de csak voltam…  A pasim volt.. Azonban mostmár azt mondom jobb lett volna ha nem is ismerem meg. Történt pár dolog, ami miatt ennyire megváltozott a róla alkotott képem. Amikor szakítottunk akkor azt mondta hogy ezzel még nincs vége, megkeres és akkor megkapom ami nekem jár…