2015. június 22., hétfő

21. Rész

Sziasztok!
Sok minden történt az elmúlt héten. Felvettem magam mellé egy társ szerkesztőt. Gacsályi Adrienn-t a BVB Army life íróját Ezt a rész is Ő írta.
-CC ?
- Mi van ??
-Baszd meg Andy, én most kinyírlak !! - beszéltem hozzá tettetett nyugodtsággal. Igazából nem is vagyok rá mérges. Tudom, hogy elhozta a megígért tárgyat, és csak szívat. És erről -hogy én tudtában vagyok ennek a dolognak- Ő is tisztában van. Kicsit húzzuk a többiek agyát.
- Nyugi. - Mondta egy fogpaszta reklám kíséretében. Alig bírta vissza fogni magát, hogy ne nevessen.
- Mit ?? - Szólt közbe Castiel.
- Ne szólj Bele !!  - ordítottunk rá szegényre egyszerre a fiúkkal.
- De hát Andyy - kezdtem nyálas fennhangon - Hiszen megígérted!!
- Én soha nem ígérek semmit ! - nyávogott most már Ő is.
-De ezt most megígérted !! - Kezdtem hisztérikus ordibálásba. Én magam se tudom honnan jött ez a hirtelen felindulás, de ebből még valami jó is kisülhet. Mármint gondolok valaki megviccelésére, aki még nem annyira ismer... Habár senki sem ismer igazán. Még Andy sem. És ahogy ez a gondolat végigfutott az agyamon, rákacsintottam az előbb emlegetett személyre, azaz a drága bátyámra, majd alig láthatóan a Vörös felé biccentettem. Andylla vette az adás és folytatta is volna a színpadi játékot de, mikor belekezdett volna a mondandójába elröhögte magát, és vele együtt én is. És a többiek arckifejezésről meg ne is beszéljünk. A BVB többi tagjának hamar leesett miről is van szó, Kivéve Ash-t. De hát ő ilyen. Castiel-nek pedig kellett pár perc hogy rájöjjön átvágtuk, de még így is előbb tudatosult benne a dolog mint a basszerosban.
- Na, de most komolyan! Kiröhögtétek.. Azaz kiröhögtük magunkat, ide vele! - erre a hirtelen felindulásomra  csak a jó öreg Andy-ke tudott azonnal reagálni, ugyanis a többiek még mindig szakadtak a nevetéstől. Pedig szerintem nem is volt annyira vicces. Andy, karba tett kézzel, felhúzott szemöldökkel állt előttem mintha várt volna valamire. - Légy szíves! - még mindig semmi. Ugyan úgy áll, mozdulatlanul. - Kérlek, légy szíves odaadni az ajándékomat. - Lehet, sőt biztos, hogy egy kicsit bunkó voltam vele. Ő meglepetést akart nekem, meg minden... Erre én meg hozzá vágok egy "Ide vele"-t. De már mindegy. Ő tudja hogy nem direkt volt, csak nagyon izgatott vagyok, és örülök hogy itt van. A többiek pedig le vannak szarva. Nem fogom felfedni előttük az érzéseimet, még Jake előtt se.
Még elmélkedek egy kicsit az életem boldog és nem annyira csodás eseményein, meg azon is, hogy mennyire szeretem ha mások nem tudják mi folyik körülöttük. Most nem akarok gonosz lenni, de azok a fejek. Még én se tudok olyan grimaszokat vágni, mint most ők. Mikor már a kiskutya szemeket is bevetettem Andy megtört.
- Na jó. Hozom, csak hagyd abba. - kiment a kocsihoz érte és amint megláttam, hogy jön a gitárral egyből letámadtam.
- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Imádlak. Te vagy a legjobb. - mikor elvettem tőle ugráltam, mint egy kis majom és ennek Jinxx hangot is eresztett.
- Mi van? Be ecstasy-tak vagy csak egy majom vagy.
- Démon, támadd meg! - parancsoltam a kutyának. Bár még mindig féltem tőle egy kicsit, de jobb félni, mint megijedni. Démon rá is vetette magát Jinxx-re. Talán egy kicsit megsajnáltam, de magára vessen. Ő szólt be nekem. Az ő hibája. Fura érzés, mintha valami szőrcsomó lenne a lábamnál és még mozog is. Lenéztem és megláttam Crow-ot Andy macsekját.
- Crow! - ordibáltam és szegény macska megijedt. - Bocsika nem akartam. - felvettem az ölembe és megpusziltam. Mikor Démon meglátta Crow-ot leállt Jinxx kínzásával, odajött hozzánk és elkezdte nézni. Crow megijedt és felmászott a nyakamra.
- Crow, nyugi. Nem bánt. Asszem. - odaszólt Castiel a kutyájának és felvitte a szobájába. A cicát leszedtem a nyakamról és elkezdtem vele játszani.
 Eszembe jutott, hogy szegény gitáromat még ki se próbáltam. A kezembe vettem.
- Mit játsszak?
- Valami pörgőset. - elkezdtem játszani a Periphery-től az  Alpha-t. Castiel csak csodálkozva néz, de nem értem mert már hallotta, hogy milyen jól tudok gitározni. Mindegy. A többiek pedig csak elismerően néztek. Mikor befejeztem a srácok elkezdtek tapsolni.
- Ez jó volt. - dicsért meg Ash és végre felnézett a füzetéből.
- Az én húgom. Szerinted milyen lenne?! - kérdezte boldogan Andy.
- Ti is ugyanilyen, sőt még jobbak lesztek a koncerten amit adni fogtok. - mondtam, de nem tudom hogy miért mert nem szoktam embereket megdicsérni - És ezt vegyétek megtiszteltetésnek hogy ilyet mondtam! Többet nem fogok ilyet mondani, úgyhogy ez egy különleges pillanat.- figyelmeztettem őket. 
- Mi a Black Veil Brides vagyunk, szerinted milyenek legyünk! - dicsekedett CC.
- El ne szállj! - figyelmeztettem.
- Bocs, nincs szárnyam.
- Kinyírlak!
- Hozzál egy ollót kinyírom én magamat is. - elkezdtek nevetni a srácok, én pedig MEGINT megkergettem a dobost.
- Most nem fogd ezt megúszni.
- Tudok úszni hosszútávon. - nyújtotta ki a nyelvét. Már egy ideje itt kergetem és hirtelen megállt az üldözött, én pedig neki mentem. 
- Ez fájt, te idióta. 
- Kibírod, amúgy is elég sokszor esel el. - gúnyolódott Vöröske.
- Fogd be. Senki se kérdezett. - egy kis csönd jött és mindenkiből kitört a nevetés. éreztem, hogy valami folyik ki z orromból. 
- Na, ne! Már megint!- ordítottam és mindenki idenézett. Andy falfehér lett, Jinxx és Jake tovább nevettek, CC pedig le van fagyva, csak Castiel kapcsolt hogy kellene csinálni valamit. Odajött hozzám.
- Gyere. - kinyújtotta felém a kezét, de én nem fogadtam el. Nem tudom miért. Talán, nem mégse. Nem tudom. - Bízz bennem. - mondta nyugodtan, ami tőle egy kicsit szokatlan. Elfogadtam a segítségét. Bevitt a konyhába és az orromhoz nyomott egy zsepit. Vizes zsepi, száraz zsepi. Felváltva adta és kintről susmogást hallottam. Nem foglalkoztam vele. Még mindig vérzik az orrom és eddig nem szóltunk egymáshoz. EDDIG!
- Miért nem hagytad először, hogy segítsek? - kérdezte. 
- Nem tudom.
- Akkor így kérdezem. Miért nem bízol meg az emberekben? - nem akartam válaszolni. - Kérlek mondd el. Bennem bízhatsz. Nem vagyok olyan, mint a többi. - sóhajtottam egyet és belekezdtem.
- Most nem fogom kitárni eléd az életem, mert nem bízok még mindig benned annyira. Ezt a szemedbe mondom. - a plafonra néztem, becsuktam a szeme, vettem egy mély levegőt és visszanéztem a Pirosra.
- Az emberek hazugok. Vegyük példának a barátságot és a családot. Ha megismersz egy lányt és ti barátnők lesztek. Elmondasz neki mindent és megígéri neked, hogy senkinek nem mondja el. Másnap mész a suliba és azt hallod, hogy ' Jaj, te komolyan Őt szereted...', ' Te olyan k*rva vagy..' , ' A szüleid komoly vernek?'. Ilyen kérdések és kijelentések bombáznak meg. Senkiben sem lehet megbízni csak magadban. A család ők is hazudnak. Hazudnak az életedről, hazudnak hogy ők az igazi szüleid, megvernek - eleredtek a könnyeim. nem akartam utat engedni nekik de jöttek - megaláznak, az álmaidat, a szívedet, a lelkedet porrá zúzzák. TE AZT MONDOD, HOGY AZ ILYEN EMBEREKBEN BÍZZAK!- ordítottam teljesen kikelve magamból. Fájt ezeket a szavakat kimondani. Cas letörölte a könnyeim és magához ölelt. Próbáltam kiszabadulni, de egyre jobban ölelt.
- Nem mindenki ilyen. Ismerd ki az embereket. - suttogta a fülembe.
- Mondj valakit aki nem ilyen. - néztem fel rá.
- Én. - ezen el kellett nevetnem magam.
- A suliban ezt biztos vissza fogom hallani.
- Lysander titkait elmondtam bárkinek?
- Nem. - néztem vissza a padlóra.
- Nahát, akkor. Bennem bízhatsz. Hozzám mindig jöhetsz, ha valami van. Segítek neked. Ez elég nyálas volt, úgyhogy élvezd ki hogy ilyet mondtam. - elnevettem magam. Már nem sírok és megnyugodtam. Az orrom se vérzik. Olyan mintha már láttam volna valahol, mintha éreztem volna ezeket a kezeket valamikor. Nem tudom mikor, de olyan ismerős. Biztos csak egy régi emlék amikor Andy ölelt és valamelyik koncerten láttam. Lehet... A gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Megnéztem a kijelzőt és anya hívott. Tényleg nem is hívtam fel. Felvettem és elkezdett ordibálni.
- Hol a p*csába vagy?! Még egy SMS-t se tudtál volna küldeni, hogy hol vagy?! Most azonnal húzd haza azt a nagy s*gged, mert ha nem nem lesz jó vége. - ezzel lerakta. Furcsán néztem. Eddig kedves volt velem, most pedig úgy beszél velem mintha csak egy kutya lennék.
- Castiel, nekem haza kell mennem. - kinéztem az ablakon és szomorúan vettem észre, hogy esik. De jó!
- Esőben nem engedlek haza. Gyalog.
- De nekem mennem kell.
- Akkor elviszlek kocsival.
- Oké. - kimentünk a nappaliba és nem találtunk senkit. Az asztalon volt egy cetli.
  
Húgi
Nekünk el kellet mennünk, mert hotel szobát kell bérelnünk. Majd felhívlak, ha lesz időm. Bocs. 
Andy
Vállat vontam és felszaladtam Castiel szobájába, hogy átvegyem a tegnapi ruhámra, ezt a felsőt.Mikor készen lettem lementem a lépcsőn és beültem a Vöröske kocsijába. 
- Hova vigyem, őfelségét? - kérdezte én pedig lediktáltam neki a címet. Már negyed órája megyünk néma csendben. Egy rendőr megállít minket.
- De jó. - mondja unott, gúnyos hangon a vezető. Félreállt a kocsival a gúnyos hangú vezető és lehúzta az ablakot. Még esőben is vannak olyan rendőrök akik leállítják az embert. Mondhatom ez szép.
- Jó napot! Jogosítványt kérek. - mondta monoton hangon a rendőr.
- Jó napot. - és elővette a jogsiját. 
- Kérem jöjjenek velünk.
- Miért?
- Mert ez csak tanuló jogosítvány. - most komolyan. Ez nem lehet igaz. Bementünk az őrsre és ott is egy cellába. Mondhatom nagyon jó. A telefonomat kezdtem el keresni,de nem találtam. Szuper! Ennél már nem is lehet jobb. Upsz! Elszóltam magam. Leültem és a szomszédos cellában ülő pasas elkezdett fogdosni. Castiel elhúzott onnan és véletlenül beleültem az ölébe.
- Bocs. 
- Nem baj, de vigyázz magadra. 
-Oké. - eleresztettem egy halvány mosolyt. Akárhová ültem mindig fogdostak. Na jó! Állok! 1 órája itt állok és már fáj a lábam, a földre pedig biztos, hogy nem ülök le. Körülnéztem és piercing-es, tele tetovált, fülbevalós, mocskos embereket láttam. Nem csak férfiakat hanem nőket is. Valaki ott ordibált, hogy 'Engedjenek ki!' és sikolyokat is hallottam. Nem bírtam. A könnyeim is elakartak eredni. Pár könnycseppet el is engedtem. Mikor Castiel meglátta, hogy a földön ülve könnyezek, odajött hozzám, felkapott és leültünk. Az ölében ültem. Most nem bántam. Belefúrtam az arcom, a mellkasába és folytak a könnyeim. Nem tudtam abbahagyni. Ott aludtam el. Egy hangra ébredtem fel. 
- Catlyn ébredj! Hallod?! Ébredj!
- Mi az? - elkezdtem pislogni és Vöröskét láttam meg. Mosolyog, de miért?
. El kell mennem. Jöttek értem a szüleim. - akkor ezért mosolyog.
- Oké. - megpuszilta a homlokom. Kinéztem a rácsokon és láttam, hogy nappal van.
- Szia Cat. Egy tanács. Ne beszélj álmodban.
- Mi? Mit beszéltem?- lepődtem meg.
- Castiel, Andy. Felváltva.
- Komolyan?
- Szia. 
- Nane
- Nyugi, azt még ide is el lehetett hallani. - szólalt meg a szemközti cellában ülő nő. Kiraktam a kezemet a rácsokon és elkezdtem énekelni.
 Mikor befejeztem tapsot hallottam. 
- Ez király volt. - mondta az aki elkezdett fogdosni még tegnap.
- Ügyes vagy. - mondta a könnyei között a szemben levő nő. - Katie vagyok. És te?
- Catlyn. - furcsa. Most egy kicsit megbízok benne.
- Catlyn, kérlek énekelj még nekünk. Filozofáltam egy kicsit.
- Rendben. -elkezdtem megint énekelni. Egy csomó számot elénekeltem még. Nem csak szomorú számokat énekeltem.
- Most mondja meg ön, hogy mit énekeljek.
- Tegezz nyugodtan. Akkor legyen a - gondolkozott - Black Veil Brides-Goodbye Agony, ha ismered.
- Persze, hogy ismerem. - elkezdtem. Mikor befejeztem az első számot ami az eszembe jutott elkezdtem énekelni. Ezt már sokan elkezdték velem együtt dalolni. Ebből már egy kórus lett. Az In The End-et kezdtük el énekelni és láttam, hogy jön a bátyám nem elég boldogan. Azért is elkezdtük énekelni az In The End-et. Elmosolyodott egy kicsit amikor meghallotta, hogy az ők dalukat énekeljük. Mikor kinyitották Rock-ot (igen elneveztem Rock-nak a cellát mert unatkoztam és hát imádom a rock-ot), Andy nyakába ugrottam.
- Andy, bocsi.
- Nem baj, húgi, de majd elmeséled hogy hogyan jutottál ide.
- Oké. - még szorosabban öleltem.
- Catlyn. - szólalt meg Katie.
- Igen? - néztem rá.
- Szép hangod van. Látszik, hogy a bátyád Andy Biersack.
- Honnan veszed, hogy a bátyám?
- Hasonlítotok. -elmosolyodtam.
- Catlyn, mennünk kell. - súgta nekem a megmentőm.
- Rendben. -súgtam vissza.- Szia, Katie. Sziasztok, Army-k. - ordítottam. És sok 'Szia'-t hallottam. Nem olyan szörnyű ha vannak Army-k, de vissza nem jönnék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Obserwatorzy